Íme, ők Szeged híres nőalakjai!

A nőnap eredetét a múlt század elejére tehetjük, amikor a politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeként megszületett az ötlet: az év egy napja legyen jelképesen a nőké. Múlt szombaton a szegedi Tourinform iroda „Szeged ismert hölgyei, híres nőalakjai” címmel városnéző sétát rendezett, amelytől a borús, esőre hajló idő sem vette el az érdeklődők kedvét. Hódi Nóra idegenvezetése mellett nagyjából 20 fős csapattal indultunk el a kétórás tematikus túrára.

A teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány olyan köztéri alkotást, amelyet Szegedhez kapcsolódó hölgyek ihlettek, illetve a női nem elismerésének állítanak méltó emléket. A séta első állomása a szegedi születésű fotógráfusra,

Kárász Juditra

emlékezett. A Fekete Sas utca 20. szám alatt, a Szivessy-háznál 2012-ben kihelyezett emléktábla arról tesz tanúbizonyságot, hogy Kárasz Judit ebben a házban élt és alkotott. A szociofotó egyik úttörőjeként tartják számon, valójában egyaránt érvényesült munkásságában a kísérleti- és szociofotós gondolkodás, valamint a Bauhaus konstruktív látásmódja.

Az utat folytatva a Kárász utca bejáratánál lévő

Köszöntő szoborpárról

hallhattunk érdekességeket. A Karnevál herceg és Karnevál hölgy Párkányi Raab Péter alkotása, amely a hangulatos utca bejáratánál hirdeti a fiatalság, szerelem és vidámság életérzését.

A Klauzál tér felé haladva nem feledkezünk meg a

Kossuth-szoborcsoportról

és annak nőalakjairól sem. Az ország második teljes alakos Kossuth Lajos-szobrát Róna József szobrászművész készítette. A műalkotást 1902-ben avatták fel Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulóján. A szobor elejére három, míg hátulra egy mellékalak került. Elöl láthatjuk a honleányt, aki a dicsőség virágát nyújtja át a szónoknak. A szoborcsoport hátsó részén pedig egy szegedi pórleány ül és koszorút fon, miközben szájában virágot tart.

Megálltunk a mai

Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

épülete előtt, ami a hajdani Árpád-házi Szent Erzsébet nevet viselte. A XIX. század közepe felé egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy az ifjú hölgyek megfelelő irodalmi, történelmi jártassággal, valamint általános műveltséggel rendelkezzenek. Az intézmény népszerűségét jelezte, hogy az eredetileg 200 főre tervezett épületbe az 1930-as években már 500 tanuló járt. Az intézmény tanulója volt Mezei Mária színésznő és Janikovszky Éva írónő is.

Janikovszky Éváról

a Korányi Fasor 2. szám alatt láthatunk egy kedves kis mellszobrot, ami a róla elnevezett kollégium falát díszíti.

Itt utunkat egy manapság nem mindennapi látvány szakította meg. A szénát szállító szekér ugyan kicsit tájidegen volt, de nagyon kedves jelenség, ami a csoport tagjainak is nagy örömet szerzett.

Majd visszazökkenünk a szobrok világába és a kollégium előtt látható egy másik, igen impozáns szoborcsoporttal ismerkedünk meg. A kétalakos bronz szoborcsoport Tóth Valéria alkotása és a

Tiszai lányok

nevet viseli.

A sétányon tovább haladva a szecessziós épületek sorát megtörve a Sellőház homlokzatárán figyelhetjük meg Makrisz Agamemnon

Sellőlány

című alkotását. A vörösréz lemezből készült domborművet 1961 májusában helyezték el.

A Korányi fasor egyik zsánerszobra a következő megállónk. Illetve itt lehetőségünk van egy kis pihenésre, ücsörgésre is, méghozzá illusztris társasában. Lapis András

Kalap alatt

című szobra csábít bennünket arra, hogy az ifjú hölgy mellett helyett foglalva elmélyedjünk gondolatainkban.

A Dóm téren a Szegedi Pantheon 160 szobrot foglal magába, amelyek közül egyetlen egy nőalakkal találkozhatunk, aki nem más, mint

Mária Terézia.

Magyarország királynőjének szobra ismeretlen alkotó műve, amelyet Bánvölgyi László restaurált. A fehér márványból készült szobor 1933-tól valószínűleg 1946-ig volt látható a Nemzeti Emlékcsarnokban, majd a restaurálást követően 2000. december 21-én ismét felavatták.

Utunk a Kárász utca másik jellegzetes szoborcsoportja mellett halad tovább, ahol egy vidám szobor fogad bennünket. A Kligl Sándor szobrászművész által készített

Utcai zene

című alkotás 2001 óta csal mosolyt az arra sétálók arcára. Az egyik oldalon egy bohócorrú utcai muzsikus hegedül, amit a vele szemközt ácsorgó kislány és annak édesanyja csodálattal hallgat, bozontos kiskutyájuk társaságában.

Végezetül megtekintjük még Pátzay Pál

Kenyérszegő

című alkotását a Dugonics téren. A szobor eredetileg a Klauzál tér sarkában állt és az egykori híres szegedi kenyérpiacnak állított mementót.

Sétánk végén telefonom is jelzi, hogy megtettük a napi szinten elvárható 10 ezer lépést, így kellemesen elfáradva köszöntük meg idegenvezetőnknek a minden igényt kielégítő városnéző túrát.