Bátyi Zoltán: Az élet sokkal izgalmasabb történeteket tud írni, mint én

Bátyi Zoltán 16 éve a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára. Jogász és újságíró végzettsége is van, több mint 7000 cikk, tizenöt saját könyv köthető a nevéhez. Életének legmeghatározóbb alkotásai a bűnügyeket taglaló írásai voltak.

–

Ha névjegyet kellene készíteni, akkor milyen titulus szerepelne rajta? –

A hivatalos munkám a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára, ezért mindenképpen ez van az első helyen. A jogász mellett a másik végzettségem szerint újságíró vagyok, és miután megjelent már 15 kötetem, odaírják és én is odarakom, hogy író. –

Írói munkássága igen széles palettán mozog. Bűnügyi dokumentumkönyvek, szépirodalmi novelláskötetek mellett a humoros, karakterisztikus Belami-történeteket Ön is írta. Melyik áll igazán közel Önhöz?

– Így vagyok teljes. Sok minden iránt érdeklődöm a sporttól kezdve a természeten át az utazásig. A témáim is ilyenek, nem tudnám egymás elé helyezni egyiket sem. Mindig azt veszem alapul, hogy amit fel akarok dolgozni, milyen műfajban jönne ki a legjobban. A Magda Marinko-ügyet fel lehetett volna dolgozni regényben is, de 20 évvel az események után még senki nem tárta fel azokat a tényeket, amiket tudtunk, amiket ismertünk a tárgyalások irataiból. Úgy gondoltam, hogy az a leghelyesebb, ha tényszerűen dolgozom fel. Ugyanakkor a téma kínált egy olyan eseményt, amit egy novellában írtam meg. Ez Marinko első gyilkossága volt. A Belami-sorozat pedig a humor iránti érdeklődésemet fejezi ki. Egyetlen hiányérzetem az, hogy az első regényem még nem készült el.

–

A bűnügyi dokumentumregény nem könnyű műfaj. Mennyire ül bele az életébe egy-egy írása?

– Nagyon beleélem magam abba, amit írok. A börtönkönyvek nagyon megviseltek. Arató László kollégámmal közösen írtuk és őt is megviselte az, amit hallottunk. Amikor írtam, nem egyszer gondolkodtam azon, hogy abba kellene hagyni. Olyan történeteket ismertünk meg, hogy amikor kijöttünk a Csillagból és leültünk egy sör mellé, ahhoz sem volt kedvünk, hogy megigyuk, csak néztünk magunk elé. Megviseli az embert, de ez vele jár, ha valaki ilyen témával foglalkozik. Már 16 éve dolgozom a Szegedi Ítélőtáblán, ott is szembesülök olyan jogesetekkel, amelyek alapján be kell vallanom, hogy az élet sokkal izgalmasabb történeteket tud írni, mint én. Rengeteg olyan esettel találkoztam, amelyek tanulsággal szolgálhatnak mindenki számára, szeretném egyszer feldolgozni ezeket is. –

Rengeteg könyv kerül a boltokba. Nehéz eljutni az olvasókhoz?

– Nehéz piacot találni és nagyon érdekes az emberek reakciója is. Ismét a Marinko-könyvet hozom példának. Időben úgy jött ki, hogy a gyilkosságsorozat huszadik évfordulóján kerülhetett volna a polcokra. A könyv kész volt novemberben, de a terjesztő karácsony előtt akarta megjelentetni. Döbbenten néztem, hogy ki az, aki karácsony előtt megvesz egy olyan könyvet, ami egy olyan mészárosról szól, aki válogatás nélkül gyilkolt. Kirakták a polcokra és jöttek a telefonok, hogy vigyünk még, mert az emberek ezért állnak sorba. Azt hinné az ember, hogy karácsonyra békésebb témát keresnek, ehhez képest a Marinko-könyv állt az eladási listák élén. Mivel nagyon sok könyv van a piacon, kis példányszámban jönnek ki, ami drágává teszi azokat. Nem működik olajozottan a könyvkiadás. Az olvasói szokások is átalakultak. Telefonolvasóvá vált a nemzedék. A nők olvasnak könyvet, de a fiatalok és férfiak nem nagyon. Ezt én is tapasztalom az író-olvasó találkozókon. Ez független attól, hogy milyen könyvről beszélünk. Nem tudom, hogy van-e kiút ebből. –

Ettől függetlenül gondolom már tervben van, vagy talán készül is a következő könyve.

– Ahogy mondtam, nagyon szeretném megírni az első regényemet. Csak mindig, amikor este elkezdem, akkor úgy érzem, hogy nagyon fáradt vagyok hozzá és ez nagyon strapás munka. Ilyenkor a könnyebb ellenállás felé hajlok és írok egy novellát. Több helyről kérnek tőlem novellát, ez hajtóerő és szívesen írom. Szoktam mondani, hogy ha majd nyugdíjas leszek, akkor megpróbálok elmozdulni a regény irányába.

Az Irodalmi Rádió országos pályázatán idén is Bátyi Zoltán nyerte el az Év jogász írója elismerő címet. A Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára 2017 és 2018 után, harmadik alkalommal bizonyult elsőnek a jogászírók versenyében. Most a Bakancstánc, piros hóban című novellája nyerte el a bizottság tetszését annyira, hogy a művet az első díjra érdemesnek tartsa.