Dobóczky Zsolt a madarak szemszögéből nézi a világot

Szerda este nyílt meg egy szegedi matematika-fizika szakos tanár drónfotó kiállítása a Millenniumi Kávéházban. A fotóművész tanár a drónfotózás sajátosságairól mesélt..

A Millenniumi Kávéház egyik terme emberektől vált zsúfolttá szerda este. Mindannyian Dobóczky Zsolt fényképeire voltak kíváncsiak. A fotók különlegessége, hogy egy olyan szemszögből mutatják be a világunkat, ahonnan azt hétköznapi ember nem sűrűn látja. –

Mióta foglalkozik ön fotózással?

– Fényképezéssel mindig is foglalkoztam, ugyanis a családomban ez állandó hobbitevékenység volt. Három-négy éves koromban már voltam sötét kamrában. Egy sámlin álltam, hogy biztos ne tegyek semmiben sem kárt, de már akkor láttam, ahogy előjön a papíron a kép. –

Azóta viszont sokat fejlődött a fotózás technológiája. Ön ezt, mint művész, hogyan éli meg?

– A fotósok és hozzáértők az analóg fotográfiát jobbnak tartják. Mégis nagyon sok fotóst felszabadított a digitális technika. Rendkívüli nagy előny lett a rugalmasság. Régebben, ha egy hosszabb utazásra mentem, két-három fényképezőt is vinnem kellett. Itt már szóba is hozhatom a drónokat, mert a velük való fényképezést a technológia fejlődése tette lehetővé.

–

Szokták mondani, hogy egy kép többet ér ezer szónál. Ennyi fotóval olyan, mintha ön egy könyvet írt volna. Mi a története ezeknek a képeknek, illetve mi az az egy történet, amit kiemelne közülük?

– Talán nem is egy a fotókkal kapcsolatos történetet említenék meg. Volt egy olyan eset, amikor elvesztettem az irányítást a drón felett, ami miatt az végül egy szökőkútba esett. Az egy elég nehéz pillanat volt. Miután a drónt megjavították már csak nevetek az eseten, de az egy jó figyelmeztetés volt, hogy ez nem játék. –

Ha ez nem játék, akkor a fotózás önnél még hobbi, vagy már fő foglalkozás?

– Ugye én tanárként dolgozom. Önmagamat egyébként értelmiségiként szoktam definiálni, mert úgy gondolom, hogy az ember akkor teljes, ha többféle tevékenységet is végez. Fontos, hogy legyen olyan hobbija az embernek, amit komolyan vesz. Nekem ez a fényképezés. Tanárként ez pedig hasznos is tud lenni. Ha tudják a diákok a tanárnak van egy ilyen hobbija, akkor a pedagógus ezt az előnyére tudja fordítani. Fel lehet így kelteni az érdeklődést, vagy ha fáradtak a nebulók, akkor van miről beszélgetni. –

Anyagi részről mit kell elképzelni? Mennyire költséges hobbi ez?

– Ez a drón, amikor vettem 150 ezer forint volt. Ma egy kis szerencsével már 130 ezer forintért is meg lehet venni. Természetesen vannak ennél jobbak. Ha bárki megkérdezné, hogy milyet vegyen, egy másik fajtát ajánlanék, mert azóta változott a kínálat. Azoknál a drónoknál, amik jól használhatóak ilyen fotózásra, azoknak ez az összeg az alja, de utána a határ a csillagos ég. Ez olyan, mint az autóknál. Három millióért is lehet kocsit venni, de annyiért is, amiért már egy palotát is lehet vásárolni.

–

Az utolsó kérdésem csak ennyi lenne, hogy van-e kedvenc fotója?

– Általában vannak az embereknek kedvenc fotói, de ezek sokszor nem azok, amik a legjobbak. Inkább azért lesz az egyik kedvenc, mert élmény kapcsolódik hozzá. Nekem ilyen kép a mostaniak közül az, amin egy zöldellő szántó látható a fekete föld mellett, mert az például teljesen véletlenül fedeztem fel.