Hang nélkül, a film, ami alatt hallod a saját szívverésed

Mikor a horrorfilmekre gondolunk, nem az jut eszünkbe, hogy az lehet művészi is az izgalom és feszültség mellett. A Hang nélkül ennek a tökéletes cáfolata.

A film története röviden annyi, hogy a világunkat rémisztő, vak szörnyek lepték el, miknek tökéletes hallásuk van. Mindent megtámadnak, ami hangot ad ki és ha élőlény, meg is eszik. Ebbe a poszt-apokaliptikus világba csöppenünk bele, ahol egy család életét követhetjük nyomon. Az Abbot család kénytelen tökéletes csendben, minden hang nélkül élni, lásd a film címét. Különlegességük abban rejlik, hogy egyik gyermekük teljesen siket, így a beszéld nélküli kézjeles kommunikációhoz már a világ pusztulása előtt hozzászoktak.

Forrás: Paramount Pictures

Ahogy a film története előrehalad, a karakterek előtörténetéről semmit sem tudunk meg, ám ennek a hiánya egyáltalán nem szembetűnő, a pörgős és feszült eseménysorozatban. A háttértörténetek bemutatása helyett azt nézhetjük végig, hogy a lények megjelenése után életük legnagyobb nehézségével, azaz egy gyermek születésével és a túléléssel hogyan birkóznak meg egy olyan világban, ahol, ha a legkisebb zajt is csapjuk, rémes halál lesz a jussunk.

Mint horrorfilm, igazából egy eszköze van, amivel operál, az pedig nem más, mint az úgynevezett jump scare. Ez az a filmes technika, amikor az enyhén elaltatott nézőt egy hirtelen hangeffekt kíséretében valami a vászonra ugrik.

Így az alapján, hogy a produkció gyakorlatilag olyan, mint egy novella, azaz kevés szereplővel egy helyszínen, egyetlen csavarral írták meg, azt hihetnénk, hogy valami összecsapott munkáról van szó, aminek az egyetlen fordulatát még jó előre látjuk is.

Forrás: Paramount Pictures

Bár ez utóbbi tényleg így van, mert már a film közepénél tudjuk, hogy mi lesz a végkifejlet, de a Hang nélkült nem is azért éri meg megnézni, mert egy eszméletlenül túlagyalt története lenne. Pont ennek az ellenkezője az, amiért tökéletes lett a film. Egyszerű történet, kiváló színészekkel, és tűpontosan megtervezett rémisztésekkel, amiktől az ütő is megáll bennünk, míg az ijesztő jelenetek között akkora csend van a moziban, hogy a saját szívdobogásunkat is hallani lehet.

A Hang nélkül a tökéletes pozitív példája annak, hogy a kevesebb néha több. Kevés hanggal, csak a jelen idő eseményeire koncentrálva, egy a mozikban már agyonhasznált horror klisével éri el azt, hogy 90 percen keresztül rettegjünk.

Plusz infó még a filmhez, hogy a folytatását az eddig rendezőként nem túl ismert John Krasinski, aki eddig leginkább színészként dolgozott, már tervezi. A következő részből egyébként még, mint író is kiveszi a részét. Kíváncsian várjuk is, hogy mi lesz belőle, mert eddig nem sokat tudni, hogy mi lesz a hang nélkül második részében. Itt jegyeznénk meg, hogy A bűn éjszakája is hasonló módon indított, azaz kevés szereplővel, egy helyszínen játszódott, és egy család kálváriáját nézhettük benne végig, majd a következő részekben hullámzó teljesítményt nyújtott, ezért reménykedünk benne, hogy a sikeres első rész után nem csak rókabőrt akarnak majd a torkunkon lenyomni, ahogy tették azt az említett másik produkciónál.