A jazz maga a rendezett káosz
Cigifüst, whisky, lágy jazz, és kész is a tökéletes filmnoir hangulat. A legjobb, hogy egy ilyen estéért nem is kell elhagynunk a várost, mert rengeteg jó zenész található Szegeden. Ilyen zenekar a Bird Trio is, akik május 29-én, kedd este a Nyugi kerthelyiségében léptek fel.
A banda eredetileg három tagból áll. Cséffán Ruben Dávidból, aki énekel, a Görögországból származó Billy Prim dobosból, és végül, de nem utolsó sorban Blaho Attila jazz-zongoristából. Attila saját zenekarával és különféle formációk közreműködőjeként Európa számos országa mellett játszott már Japánban, Thaiföldön és India színpadjain is. Billy és Dávid a könnyűzenei tanulmányaik során ismerték meg egymást, és így hozta őket össze a sors Attilával is, aki jazz-zongorára tanítja a srácokat a Premier Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában.
A banda tagjainak külön-külön is van múltja. Attila természetesen már több tíz éve a szakmában van, de a fiatalabbak sem ma kezdték a zenélést. Billy pedig korábban Hollandiában meg Londonban tanult. Az énekes a jövőbeli terveiről mesélt nekünk. Szeptembertől úgy alakul majd az élete, hogy a fővárosban folytatja jazz-ének tanulmányait, de természetesen a szegedi zenekarral sem szakítja majd meg a kapcsolatot. Magával a Bird Trióval leginkább szállodák halljaiban, vagy éttermekben találkozhatunk, ugyanis a műfaji sajátosságokból háttérzenének tökéletes az, amit játszanak.
Nem saját számokat, hanem úgynevezett jazz standerdeket hallhatunk tőlük, ám azokat olyan átéléssel és minőségben játszanak, hogy fellépésük nevezhető egy kihagyhatatlan élménynek. A képeken is jól látható, hogy nevükkel ellentétben, nem hárman voltak az aprócska kerti színpadon, hanem négyen. Ennek oka csupán csak annyi, hogy a banda tagjainak felsorolásából a hölgy azért maradt ki, mert nem tartozik szigorúan a zenekarhoz. Török Bettina jó barátja a Bird Trio mindegyik tagjának, és mivel pont a fellépésük napján ünnepelte születésnapját, a bandától azt kapta ajándékba, hogy felléphet velük.
Talán pont emiatt, a lány számára adhoc zenélés miatt lehetett úgy érezni az egész fellépés alatt, hogy a fiúk jobban át tudták adni magukat a jazz élménynek, mint a basszusgitáron játszó fiatal lány.
Ez az átélés leginkább a doboson, Billy Primen volt észlelhető, aki az időnként fellépő technikai hibák ellenére is behunyt szemmel, totális odaadással verte az ütemet. Végeredményben a standard jazz számok, amiket önfeledten tudtak előadni a srácok, első hallásra enyhén kaotikusnak hangzott, majd végül összeállt egy egésszé, amiből egy igazi nyugis ambient zenei élmény született.
