Kultúra

Csík János: A népzenében benne van a nemzet öröme és bánata

Csík János: A népzenében benne van a nemzet öröme és bánata

2017. augusztus 12., szombat
Csík János: A népzenében benne van a nemzet öröme és bánata
csík_zenekar _mj 20

Fiatal néptáncosként ragadta magával a népzene sodró lendülete, azóta már számos szakmai kitüntetés van a birtokában, mégis a közönség elismerésére a legbüszkébb. A Kossuth-díjas Csík zenekar alapítójával, Csík Jánossal beszélgettünk a magyar népdalokról és azok fontosságáról.

– Nagyon korán gyermek néptáncosként találkozott először népzenével, szerelem volt első hallásra vagy a későbbiekben alakult ki önben a népzene iránti elkötelezettség?

– Mikor még valamit nem ismer az ember, akkor csak tétlenül hallgatja, nem tudja mitévő legyen. Amint megérzi a dallamok sodró erejét, szépségét és az előadásmód jó minőségét, abban a pillanatban oda figyel és megszereti. Ezért is szoktam mondogatni, aki először hallgatja a népzenét, annak három dologra van szüksége: sodró lendületre, szép dallamra és jó előadóművészre.

– A népzene és a napdalok a régi idős emberek örömét és bánatát mondják el a ma élők számára. Hogyan válik ez a műfaj a múltunk, a nemzeti identitásunk megőrzésének egyik alapkövévé?

– Valamilyen szinten önmagáért beszél a népzene. A szóban benne van, a nép, a magyar népről van szó, a régi falusi emberek zenéjéről. Érdekes, mert önmagában őrzi azt a lehetőséget is, hogy nemzeti érzéseink legyenek tőle. Azok az emberek, még ha szegényen is éltek, de a maguk módján alkották meg a saját kultúrájukat, nem idegen divatoknak vagy műfajoknak a világában. Ennél tisztább és őszintébb kifejezésmódja egy nemzetnek nem is lehetne, mint a népdalok. Hiszen bennük van a nemzet öröme és bánata. Nagyon sok gyűjtőnk és a legnevesebbnek tűnő

Kodály Zoltán

is sokszor elmondta: alapvetően, hogy valakinek nemzeti öntudata legyen ismernie kell a saját népének kultúráját, mert ez az a dolog, amire mindig büszkék lehetünk.

– Mit gondol a 21. században élő fiatalság számára mennyire válhatnak örökérvényűvé a népzene világára jellemző szóképek, szimbólumok?

– A népzene nem az öregemberek zenéje. A fiatalságról, a szerelemről, a bánatról énekelnek benne. Ezek a dolgok általában ifjú korukban történnek meg az emberekkel. Nekünk az a dolgunk, hogy a fiatalon megélt pillanataikat, akár a szép szerelmes történeteket ma is ugyanúgy átélhessük. Át is éljük, hiszen annak rossz, aki nem esik szerelembe, mert amilyen gyötrelmes tud lenni, ugyanolyan gyönyörű is. A zene nemcsak a dallamokban, hanem a szavakban is megérinti az embert. Való igaz, a mai világ másfajta lüktetésű, más dallamok alapján működik, és nagyon nehéz újra rávenni az ifjúságot, hogy a saját zenéjüket a saját nyelvükön megszólaló muzsikát hallgassák. Éppen ezért mi már elég hosszú évek óta próbáljuk olyanfajta könnyű zenei ritmusokkal, zenei stílusokkal ötvözni a népzenét, a népdalok szép igazságait, amivel talán meglehet érinteni a mai lelkeket is. Ha csak annyit értünk el vele, hogy nem kapcsolják ki a rádiót akkor már megérte. Az utóbbi évek nagy sikerei, amit már magunkénak mondhatunk, arról tanúskodnak, hogy mindenki szereti a népdalokat, csak lehet, hogy még nem találkozott velük. Nagyon fontos volt, hogy amit mi ettől a műfajtól kaptunk minél több emberhez eljuttassuk. Az, hogy közvetítőként rátaláltunk az alternatív rockzenére pusztán szerencsés véletlen.

Szabó Attila

a zenekarunk hegedűs- gitárosa sokat dolgozott a Kispál és a Borz zenekarral. Eleve olyan közegben volt, ami egyértelművé tette, hogy megpróbálkozunk ezzel is.

Lovasi András

2005-ben felvetette: „Mi lenne, ha együtt játszanánk?” Ezek lehetőségek voltak, amivel jól tudtunk élni és további neves előadókkal, akár

Presser Gáborral

is egyfajta barátságot kötni, aminek azt hiszem a közönség vette a legnagyobb hasznát. A megragadott lehetőségek által olyanfajta nívót adtunk a népzenének, ami már kezdett elcsendesedni, és olyan szintre emeltük a tekintélyét, amit valóban megérdemel. Másokat is késztetünk arra, érdemes vele foglalkozni. Mi pedig elérhetőek és hallgathatóak leszünk, ha még lesz kinek muzsikálnunk. –

Huszonkilenc éve működik a Csík zenekar, az együttes pályafutása alatt volt-e olyan alkalom, amikor azt gondolta, hogy nem érdemes tovább folytatnia?

– Jövőre lesz 30 éves ez a létezés. A hullámvölgyek és hegyek jöttek és mentek. Bizony volt idő, amikor már senki nem volt a zenekarban csak én magam, egyedül alkottam a Csík zenekart. De mint mindig hitet és erőt kell adni a produkciókhoz, valamint olyan zenésztársakat kell találni akik szívesen csinálják. A mostani felállás egyes tagok nélkül már nem így szólna, együtt vagyunk jó zenekar. Azt hiszem ezt kell megőriznünk, ameddig lehetséges.

– Jövőre lesz fennállásuk 30 éves évfordulója, hogy készülnek a jubileumi évre?

– A 25 éves évforduló kapcsán lemez és könyv is megjelent, de természetesen készülünk. Tervezünk egy nagy koncertet a jövő év végén, Budapesten az Arénában. Oda mindenkit jó szívvel várunk.

– Elismert művészként számtalan díjat kapott. Melyikre a legbüszkébb?

– Köszönöm ezt a kérdést, mert tényleg olyan sok szakmai elismerést kaptunk köszönhetően az igazi közönség szeretetének, ami tényleg kiemelkedő ebben a műfajban. Mindamellett, hogy a Prima Primissima és a Kossuth díj talán a legnagyobb kitüntetések, mégis a Magyar Örökség Díj az egyik legfontosabb. Sokan nem tartják ezt olyan szintű díjnak, mint az előzőeket én mégis az egyik legfontosabb díjnak tartom, hiszen a magyar kultúratörténet és magyar történeti pillanatok főhősei is részei ennek a kitüntetésnek. De ezt is, mint minden díjat a közönségnek köszönhetünk.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.