A kosztümök szerelmese – Interjú Papp Janó jelmeztervezővel

Papp Janó szegedi jelmeztervező már tíz évesen ámulattal nézte a kosztümös filmeket, és maga elé képzelte Dosztojevszkij világát. Mindig is magával ragadták a textíliák, amely érzés az évek során csak erősödött benne. Operababáinak köszönhetően megismerte a szakma, s tizenkilenc évesen már a Katona József Színházban találta magát. Jelenleg a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Vízkereszt, vagy amit akartok című szuperprodukcióban dolgozik a nyolcszoros Dömötör-díjas jelmeztervező.

- Hogyan került kapcsolatba a jelmezekkel, valamint magával a színház világával?

- A kezdetekkor a kosztümös filmek, illetve az olvasmányaim voltak számomra rendkívül inspirálóak. Igazán magas vizuális képzelőerővel bírtam, és láttam magam előtt a megelevenedő világokat. Ezzel párhuzamosan megvolt bennem az igény a textilek megjelenítésére. Kezdetben csak gyönyörködtem bennük, majd megtanultam varrni kézzel és varrógéppel.

Franco Zeffirelli

Traviata című operafilmje hatalmas élményt jelentett számomra, és ösztökélt arra, hogy a jelmeztervezés irányába forduljak. A zene az egész pályám során elkísért. Ha prózához tervezek, akkor is igyekszem egy dallamot találni hozzá, ami inspirál a tervezés folyamatában. Az első darabom bemutatójára 19 évesen került sor a Katona József Színházban,

Máté Gábor

rendezésében egy sokszereplős produkcióban, ahol többek között

Szirtes Ági

val,

Blaskó Péter

rel és

Andorai Péter

rel dolgozhattam együtt.

Stohl András

ék osztálya akkor volt végzős, így már akkoriban szoros ismeretség alakult ki a neves színművészekkel. Izgalmas kezdésről beszélhetünk, ami teljesen elvarázsolt.

- Az elmúlt időszakban nem kapott annyi felkérést Szegeden. Hogyan fogadta ezt a változást az életében?

- Természetesen nehezen éltem meg, hiszen tizenhárom évadon keresztül dolgoztam a Szegedi Nemzeti Színházban, az utolsó években egyre kevesebb lehetőséget kapva, ami végül meg is szűnt. Kimondott oka nem volt, és ma is szeretettel látnak, csak a jelenlegi rendezők nem kértek még fel tervezésre. Ilyen természetesen előfordul a pályán, nem dolgozhatunk mindenkivel. Ennek ellenére nem panaszkodhatok, hiszen az elmúlt két évad rendkívül feszített tempót diktált. Az Operaháztól kezdve, a vidéki színházakon át, a Fővárosi Nagycirkusznak is terveztem. Nagyon változatos és sokrétű a munkám, amit csak színesít egy-egy újabb kihívás. Ezekben a szituációkban érzi úgy az ember, hogy tud alkotni, és értelmes dolgokat közvetíteni. Mindig izgalmas új társaságba kerülni egy vendégszínházban, ahol új emberekkel köthetek barátságokat. Mindezek mellett Békéscsabán és Dunaújvárosban is folyamatosan dolgozok.

- Az idei Szegedi Szabadtéri Játékokon a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabnak a jelmeztervezője. Milyen koncepcióval kezdte el a felkészülést?

- A Szegedi Szabadtéri mindig is kihívást jelentett, a hatalmas színpad és nézőtér miatt más adottságokra kell figyelni. 2000 és 2006 között folyamatosan tervezhettem a szabadtérin, amely tapasztalataimat igyekeztem hasznosítani az idei nyáron. Leginkább foltokban és színekben gondolkodtunk az előadással kapcsolatban. A produkció izgalmas számomra, mivel többekkel is dolgoztam már együtt korábban.

Alföldi Róbert

első három,

Szikszai Rémusz

első kettő bemutatóját terveztem az indulásukkor.

Hernádi Judit

tal is régi az ismeretségünk, tehát összeérnek a szálak ebben a Shakespeare darabban. A Vízkereszt, vagy amit akartok egy teljesen modern megközelítését rendezi

Béres Attila

, ami a jelmezek terén is megmutatkozik. Sok évvel ezelőtt még volt egyfajta ellenállás bennem az újfajta francia és német stílus iránt, ami mostanában erőteljesen jelen van a magyar színjátszás látványvilágában is. Mindent aktualizálnak, mindent áthelyeznek a jelenbe, illetve próbálják közelebb hozni a nézők számára a klasszikus történeteket. A Vízkereszt egy Shakespeare darab, amiben megtalálhatóak a napjainkra is jellemző karakterek. A fergeteges vígjátékelemek is befolyásoltak a munka során, hogy éljek a komikus karakterből adódó helyzetekkel. Amikor egy ilyen szuperprodukción dolgozom, az ismert színészek, mint Alföldi Róbert, Hernádi Judit és

Bodrogi Gyula

jellemét nem tudom kihagyni a tervezés során. A saját ízlésvilágukat is próbálom figyelembe venni és igyekszem a ruhákat úgy idomítani, hogy mi áll majd nekik jól a színpadon. Természetesen emellett folyamatosan kísérletezek, és a próbafolyamat alatt is állandóan alakulnak a figurák. A rendezés az állandó színpad három részre tagolásával próbálkozik, amit a jelmezekkel próbálok segíteni. Beszélhetünk egy fehér és egy fekete udvarról, ami a színpad két ellenpólusa, és középen található egy színes világ. A harmincas évek konzervatív nézetei állnak szemben egy liberális, szabadelvű és hipszter környezettel.

- Milyen új kihívások várnak még Önre a nyáron, valamint a következő évadban?

- A Vízkereszt után is maradok a Dóm téren, csak más státuszban. Öltöztetőként leszek jelen A Notre Dame-i toronyőr című produkcióban, mivel már ez a szenvedélyem is beépült az életembe. Ezt követően felújítom a

Szomor György

rendezésében három évvel ezelőtt bemutatott Robin Hood című musicalt, amelynek tokaji első állomása után többek között Szegedre is érkezik majd az előadás. Az őszi évadot Győrben kezdem,

Simon Kornél

rendezésében mutatunk be egy Agatha Christie darabot, amelynek jelmezét és díszletét is magam fogom tervezni. Egy újabb kihívás, mivel igazán ritkán tervezek díszletet, és nem is tartom magam díszlettervezőnek. Jelen esetben a látvány egy nézőpontot kíván, emiatt tűnök fel kettős szerepben. Továbbá szeptemberben egy román nyelvű előadást fogok még tervezni.