A Szent Korona sorsa azonos az országéval

Tóth Gergely filológus-történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának tagjával beszélgettünk arról, hogyan viszonyultak a Szent Koronához a nacionalizmus előtti és utáni időszakban. Rámutatott, a politikai és vallási viszonyoktól is erőteljesen függött, hogy miként tekintettek a magyar állam jelképévé váló tárgyra. Nemcsak Istvánhoz, hanem Nagy Konstantinhoz kötötték, s egészen a XVIII. század végéig várni kellett az első, mai szemmel is tudományos igényességgel megírt munkának számító műre a témakörben.

- Werbőczy István Hármaskönyvéről (Tripartitum) sokan tanultak. A szokásjogokat összegyűjtő, 1514-ben született munka egészen 1848-ig, részben 1945-ig használatban volt. A jogtudós-nádor miként tekintett a Szent Koronára?

- Nála jelenik meg először a Szentkorona-tan, igaz, részletkérdésként. A XX. században rendkívül kihangsúlyozták, hogy az ország egyes tartományai és a nemesség mint a Szent Korona tagjai szerepelnek a műben. Azonban nem volt akkora visszhangja a Tripartitumnak, mint az általam kutatott Révay-féle Koronatörténeteknek.

- Mit érdemes tudni Révay Péter koronaőr Szent Koronáról szóló könyveiről?

- 1608-ban a magyar rendek és

II. Mátyás

hazaszállították a koronát Prágából, mert Rudolf császár nem akarta aláírni a tizenötéves háborút, valamint a

Bocskai István

-féle szabadságharcot lezáró bécsi és zsitvatoroki békéket. A Szent Korona visszahozása szimbolizálta a rendek számára, hogy helyre állt az ország szabadsága és békéje, amit Révay Péter úgy értelmezett, hogy Magyarország sorsa azonos a koronáéval. Ha itthon, a magyar rendek kezében van, akkor jó a hazának, ha külföldre viszik, akkor sorscsapások érik a királyságot.

A koronaőr kutatta a Szent Korona történetét is, hányattatásait, mikor, ki rabolta el. Megvizsgálta mint tárgyat, leírta a külalakját, a rajta lévő képeket. Az eredmények alapján két műve született Révaynak, az egyik 1613-ban, a másik 1619-1622 között. Az elsőben az ország egységét szimbolizálja a korona, a későbbi írás születése idején viszont már megváltozott a politikai helyzet, a harmincéves háború első éveiben új uralkodó,

II. Ferdinánd

trónra jutásával újból veszélybe került a protestáns vallásszabadság, ezért támadást indított hagyományos, katolikus koronatörténet ellen. Észrevette a bizánci zománcképeket a Szent Koronán, megállapította, hogy a kelet-római császárok láthatóak rajta, azaz nem készítethette a pápa. Kialakított egy saját elméletet, amely alapján azt állította, hogy

Nagy Konstantin

császártól származott a korona. Ő rokonszenvesnek számított a protestánsok számára is mint az első keresztény császár, mert még az őskeresztény korban uralkodott, amikor szemléletük szerint a hit tisztább volt. Úgy gondolta Révay, hogy a római uralkodó ezután odaadta Rómába a koronát

I. Szilveszter

pápának, majd

II. Szilveszter

küldte el

Szent Istvánnak

. Ez komoly érdeklődést váltott ki, egyre többen vizsgálták, hogy mi is ez a Szent Korona, kik szerepelnek rajta. Felekezeti vitákban is előkerült: „amiről Ti, katolikusok azt gondoltátok, hogy a pápa adta, valójában egy görög készítésű korona!”

- Ha a XX. századra gondolunk, s a református Horthy Miklós államfőre, akkor szinte kakukktojásnak érezzük őt. A katolikus elit többször tiltakozott a vélt dinasztiaalapítási szándék ellen, hiszen „nem lehet egy református király”! Mennyire érezték magukénak a protestánsok – reformátusok, evangélikusok, unitáriusok - a Szent Koronát az Ön által vizsgált időszakban?

- A reformátusok értelmiségi elitet sokáig nem érdekelte, de az evangélikusokat pont a Révay-féle eredmények miatt kötötte le a téma, a korona egy nagyon lényeges pontjává vált a történelemhez való viszonyuknak. Ez alapján folyamatosan támadták azt a Hartvik-legendában található állítást, hogy a Szent Koronát a pápa készíttette, s azt előbb a lengyel királynak szánta, majd angyali sugallatra Istvánnak adta. A protestánsok részéről az evangélikusok egy kitörési pontot láttak ebben a katolikus Szent Korona-tannal, Szent István-tisztelettel szemben.

- A nacionalizmus korszaka, a francia forradalom előtt, a XVI-XVIII. században lényegesek voltak-e a nemzetiségi különbségek a Szent Koronához való viszonyban?

- A történelmi források alapján nem érzékeltem ilyet, a felvidéki szlovák és német értelmiség is Hungarus-nak, azaz erős kötődéssel magyarországinak vallja magát, inkább a felekezetek alapján szakadtak szét a Szent Koronával kapcsolatos elméletek.

- Mikor jelent meg a Hungarus-tudatot felváltó nemzeti érzelem ebben a kérdésben?

- 1790 környékén és meglepő módon a magyar oldalon.

Decsy Sámuel

református orvos-polihisztor és

egy egy egészen vad, de már a romantikus kurzust megelőlegező elméletet hozott létre. Szerinte Istvánt nem a Szent Koronával koronázták meg, hanem egy

Árpád

által

Szvatopluktól

elvett darabbal, amely

Attiláé

volt.

- Mikor adták ki az első, a Szent Koronát tudományos igényességgel feldolgozó munkát?

- Szintén ebben az időszakban, az 1790-es években született meg

Weszprémy István

református orvos-polihisztor műve, aki megvizsgálhatta más tudósokkal együtt a Bécsből hazahozott Szent Koronát. Ő az, aki helyesen azonosította

Dukász Mihály

arcképét és a többi görög feliratot, s megállapítja, hogy mivel a bizánci császár az 1070-es évektől uralkodott, így teljesen kizárt, hogy viselhette István ezt a koronát. Ez az első olyan mű, amely autopszia –azaz saját szem – vizsgálata alapján jutott ma is helyt álló következtetésekre. Hatalmas eredmény ért el Weszprémy, ami polémiát okozott, s komoly felháborodást váltott ki a katolikus oldalon. Ezeket az eredményeket vette át, s gondolta tovább Decsy Sámuel. Azonban a XIX. századi református és evangélikus tankönyvekben még megtalálható Révay Péter elmélete is.