Az ismert meseterapeuta vallja, a csodában nem hinni kell, hanem élni vele. Beszélt a magyar népmeséről, a legkisebbként szerencsét próbáló szegény legényről, s arról, mi a különbség a keleti és az európai mese között. Azt is elárulta lapunknak, hogy miért szeretne minél több férfi mesemondót látni. Interjúnk számtalan sikerkönyv szerzőjével, Boldizsár Ildikóval.
- Milyen a magyar népmese? Mit mesél rólunk?
- Ugyanazt meséli, mint bármely más népről, mert a mesemotívumok nemzetköziek, a nemzeti karakterek alapján nehéz tipologizálni. A magyar népmesék csodálatos egyensúlyt tudnak teremteni az objektív és szubjektív, a jó és a rossz, a jobb és a bal, a reális és az irreális között, megmozgatják mind a két agyféltekét. Nagyon sok elem van bennük, ami az életről szól, arról, hogy rengeteg helyen jelen van: a kőben, a fában, a vízben, a fűben, a virágban, nem csak az emberekben.
- Keleti és nyugati típusú népmeséket különböztet meg. Melyikhez kapcsolódunk mi a felsoroltak alapján?
- Ha a keleti és a nyugati népmeséket különböztetjük meg, akkor nem ez az aspektus az iránymutató, hanem a hősök jelenlétének formája. A keleti típusú mesékben a hős befogadja az út során őt érő élményeket. Európában viszont cselekvő típusú hősök jelennek meg, akik mindig mennek, megmentenek valakit.
- Jelent valamit az, hogy a legkisebb fiú a magyar népmese hőse, ő állja ki a próbát, csinálja meg a szerencséjét? A zsidó (izraeli) népmesében pont fordítva van, ott a legnagyobb fiúnak kell megoldania a feladatokat.
- Nagyon fontos, hogy mindig a legkisebbeknek sikerül, mert ez egy jövőre utaló jel. Sajátosság, hogy egy mese olvasása közben mindenki a legkisebbnek érzi magát, vele azonosul. Ha a két nagyobb nem tudja a feladatot végrehajtani, akkor is van egy lehetőség, egy jövőbeni én, akinek ez sikerülhet. Mások azt gondolják, hogy a három testvér a múlt, a jelen és a jövő szimbóluma. A zsidó hagyományban mindig a legidősebb kapja az áldást, ezért ő megy neki a feladatnak. A világban hét meserégiót különböztetünk meg, mindegyikben más hagyományozásbeli törvényszerűségek tapasztalhatóak meg, az adott nép mitológiája, hiedelemrendszere rányomja a bélyegét a mesékre is. Ha a Talmudban az elindulás joga a legnagyobb fiúé, akkor a népmesékben is így lesz.
- „Mindenkinek van egy meséje.” Belenéz a szemünkbe, s megmondja, hogy melyik ez? Miről kérdez, hogy ezt kiderítse?
- Nem, ha belenézek a szemébe, akkor ez nem fog menni. (nevet) Inkább úgy fogalmaznék, nem a személyiségünknek, hanem az adott szituációnknak, élethelyzetünknek van egy meséje. Egy életút hosszú, különböző pillanatokban akadhatunk el, ezért több különböző mese is megjelenhet. A mintázat módszer segítségével találhatjuk meg, hogy kinek mi a meséje. Ez azt jelenti, hogy a mese és az adott személy élethelyzetének mintázata összeér. Ezt több órában tanítom, nem egyszerű feladat rájönni.
- Hány éves kortól lehet alkalmazni a módszert?
- Ötéves kortól már lehet csoportos alkotó-fejlesztő meseterápiát tartani, de pedagógus kollégáim a beszoktató résznél a meseterápia személyiségfejlesztő, vagy preventív ágát már hároméveseknél is alkalmazzák.
- Mindenki alkalmas meseterapeutának, vagy előfordul, hogy a képzés végén azt mondja, hogy még gyakorolnia kell, esetleg később sem lesz képes használni?
- Ez ugyanolyan, mint bármely más terápiás módszer. Kell egy kifinomultsággal rendelkezni a mesék megértéséhez, a bennük rejlő igazságok feltárásához. Ha ez nehézségekbe ütközik, akkor el lehet azon gondolkodni, hogy mindezt érdemes-e folytatni. Azonban 500-600 tanítványom volt, s eddig senkit nem kellett eltanácsolnom.
- Kik szeretnének meseterapeuták lenni? Nők, férfiak, idősek, fiatalok, pedagógusok?
- Meseterapeuta csak végzett klinikai szakpszichológus, vagy pszichiáter lehet. A meseterápiának az alkotó-fejlesztő ágában azonban pedagógusok is megtanulhatják a módszert. Inkább nők jelentkeznek, de az utóbbi két évben megszaporodtak a férfiak is, remélem, hogy egyre több lesz belőlük is.
- Miért tartja fontosnak, hogy a férfiak is meséljenek?
- Mert az ő szájukból máshogy szól a mese, hátborzongatóan gyönyörűen. A hagyományban is a férfi mesemondókból volt sokkal több, ők mutattak utat a történeteken keresztül, mércét jelentettek, akik hitelességükkel erőt, tartást és bátorságot adtak a közösség tagjainak.
- A mesék régen nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek szóltak inkább. Tapasztaljuk, hogy ma is nagy igény van a fikciós filmekre, regényekre. Miért gondolja úgy, hogy vissza kell adni a felnőtteknek is a mesét?
- A mese mindig is a felnőttek műfaja volt, de kimaradt 200-250 év a történelemből, amikor ők nem hallgattak. A „visszaadás” azt jelenti, ami most
februárban Szegeden történt: hatszáz ember volt mesehallgatási transzban, azaz nagyon mélyen megérintette őket a történetben rejlő igazság. Kivesznek ezek az igazságok a mindennapjainkból, pedig az életminőségünk szempontjából rendkívül fontosak.
- Vissza kell adni a hitet a csodában?
- A csodában nem hinni kell, hanem élni szükséges vele. Ha csak beszélek róla, akkor nem fog előbb megtörténni. Legyünk nyitottak, s legyünk jelen, amikor bekövetkezik!
- Kifogjuk az aranyhalat, lehet egy, vagy három kívánságunk. De hogyan élhetünk jól vele? Nehogy úgy járjunk, mint a viccbeli rendőr, akinek lehet két kívánsága, s elsőre kér egy soha ki nem fogyó sörrel teli korsót, majd annyira megtetszik neki, hogy kér még egyet belőle…
- Kívánni könnyű, kétszázat is tudunk. Azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy mi az a három dolog, amely fontos az életünkben. Ha az lenne az utolsó kívánságunk, hogy innentől kezdve minden vágyunk teljesüljön, attól lennénk a legboldogtalanabbak, mert egy olyan kívánságteljesítő gépezetre bíznánk rá az életünket, amely miatt már semmit sem kellene tennünk, s elveszítenénk önmagunk lényegét. A kívánságteljesítés nem csoda, mindig feltételekhez kötött, ajándékba jön, valamit valamiért elv alapján működik.
- Azok a mesék, amelyek eszembe jutnak mintha kicsit énközpontúak lennének. A szegénylegény felkerekedik, elnyeri a királylány kezét meg a fele királyságot, de ettől a közösség nem él jobban. Nem törődnek a gonosz boszorkány halálával, aki esetleg még megjavulhatna a gonosz cselekedet után. Valóban így van?
- Vitatkozom. Vannak mesetípusok, ahol a hős a saját maga boldogulásért cselekszik, de ugyanannyi olyat is találunk, melyben egy nép, egy közösség jobb életét szeretné elérni. A mesehősök, amikor maguknak kérnek, akkor is tulajdonképpen egy birodalom felvirágoztatásához kérnek erőt. A mesék az élet csodáiról című könyvből említhetem A bátor Vaj című szibériai mesét, amelynek főhőse azért küzd meg különféle veszedelmekkel, hogy végül saját népe boldogságát kérhesse.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.