A mesék csodái bennünk rejlenek + FOTÓK

Magyarország legnevesebb meseterapeutájának előadásán jártunk. Boldizsár Ildikó a mesék csodáit jellemezte, s közben azt is megmutatta, hogy egy-egy mese hogyan feleltethető meg életünk adott szakaszának.

Boldizsár Ildikó

mesekutató, meseterapeuta, meseíró a csoda nyomába eredt a Pedagógiai Esték rendezvényén. A szakember először a szegedi közönséget avatta be új kutatási témájába: mit jelent a csoda a mesékben, az életünkben? A mindennapi életben valami szokatlan, megmagyarázhatatlan eseményre mondanánk, ezt azonban elvetette, mert a mesék világa szinte csak ezekből áll. A tudomány is próbálta magyarázni a fogalmat, választ keresett arra, miként lehetséges az, hogy a csodákat százak, ezrek láttak. Hogyan változhatott a kenyér rózsává, a víz borrá? Ezekről az eseményekről pedig a késő középkor óta jegyzőkönyvek készülnek, azaz a tudomány szempontjából valami zavart jelent mindez. A teológia úgy értelmezi a csodát, hogy az istenség megnyilvánul a mindennapokban, ilyenek például a

Mária-jelenések

. Arra a következtetésre jutott a kutató, hogy ha a csoda műfajképző eleme a meséknek, akkor nem lehet definiálni az előbbiekben felsorolt módon.

Kilenc meseműfajt különböztet meg Boldizsár Ildikó, de nem mindegyikben találta meg a csodás elemeket. A varázsmese nem lehet kérdéses, hiszen itt működik igazán a csoda, a szereplők is varázslók, tündérek, a legendamesékben pedig Isten jelenik meg azért, hogy valami csodát tehessen a Földön. Előfordulhat állatmesékben, például akkor, amikor a főhős „erőt cserél” egy állattal, vagy amikor kifogja az aranyhalat, amely teljesíti három kívánságát. A csodáért a főhősnek nem kell kiállnia semmilyen próbát, nem szükséges megfelelnie senkinek, nincsenek morális, vagy fizikai feltételek. „A csodában egész egyszerűen feltárul a világ” – fogalmazott. A csodás momentumok közé sorolta az állatok nyelvének ismeretét, ami nem jelent mást, mint a bennünk, vagy embertársainkban élő ösztönös tevékenységgel, „állattal” szót érteni. A fiatalító élet vízéért azért megyünk el, hogy megtaláljuk az éltető természetes erőforrásokat, mikor betegek vagyunk. Az élő-haló fűnek köszönhetően föltámadnak a halottak, ezt Boldizsár Ildikó „halott részeink” életre keltésének feleltette meg, az égig érő fának köszönhetően pedig dimenziót válthatunk. Egy rózsából, magból születő gyermek is csodának minősül, hiszen ha az uralkodónak nincs utóda, az nemcsak a család, hanem a birodalom végét is jelenti. Az sem mindennapi, ha egy metamorfózis keretében a békából királyfi lesz, vagy egy tárgy kívánságot teljesít. S mit kívánnának a tanárok? Eláruljuk, nem az üssed, üssed botocskámat, hanem a varázspálcát. Ez mutatja Boldizsár Ildikó szerint azt, hogy mennyire eszköztelenek a pedagógusok, ő azonban úgy gondolja, hogy ez a pálca is belül van, azaz saját kezünkben van a változtatás lehetősége.

Az előadó hangsúlyozta, nem öncélúságból történnek csodák a mesékben, ha bajban van valaki, akkor kell menni az élet vízéért. „A mesék szépen belsővé tehetők, s lehet vele dolgozni. Nálam a döntés: akarom-e én ezt, vagy sem?” – vélekedett Boldizsár Ildikó. „Számomra a csoda a szabadság szellemi dimenziójának megnyilvánulási formája. Olyan események is megvalósíthatóvá válnak, amelyek elsőre lehetetlennek tűnnek” – vallotta a meseterapeuta. „A mese a határtalan lehetőség képi megfogalmazása, ami előttünk van, de meg kell érte dolgozni. Választhatunk, hogy kell-e vagy sem. Saját szabadságom felé nyitom meg az utat a munkában, az életben. A csoda nem a fizikai törvények megsértése, isteni megnyilvánulás, hanem a természet eddig ismeretlen legmagasabb rendű működése” – foglalta össze gondolatait az előadó.