Az emberek szeretetét nem lehet megvásárolni - szegediként a metál Szentföldjén

A világ legnagyobb metálfesztiválján játszott a szegedi Dystopia – Vári Gábor énekes-gitárossal beszélgettünk az új terepről, tapasztalatokról, zeneiparról és jelmezekről.

„Fantasztikus volt, nekem minden várakozásomat felülmúlta” – összegezte a Wacken-élményt

Vári Gábor

. Kiemelte, hogy a világ legnagyobb metálfesztiváljáról van szó, ahol látszott, hogy a metálzenének jól láthatóan van platformja, a Wacken Open Air pedig ennek is valahol a kellős közepén foglal helyet - ami ott történik, az ténylegesen a meghatározó motívumok közé tartozik a metálvilágban. „Kultúrsokként ért minket az egész. Nagyon erős brandje van a fesztiválnak, minden arra épült, hogy szeressük egymást, szeressük együtt a műfajt, és ez a pozitív légkör volt a meghatározó az egész rendezvényen” – írta le a hangulatot a frontember. Egy fesztivál nem más, mint egy ünnep, és a német rendezvény a metálzene legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát az évek során: „Sokszor szakadt az eső, szóval vagy a sárral voltál elfoglalva, vagy örültél a metálnak, esetleg mindkettőt, de más lehetőség nem nagyon adódott” – mondta nevetve Gábor. A csapat kedd este indult el a Black Hole Sound stúdióból. Másnap dél körül értek célba, éjszaka pihenés nélkül vezették végig a 16 órás utat. Augusztus harmadikán, a fesztivál nulladik napján léptek színpadra, ami majdnem teljes egészében a Metal Battle tehetségkutatóról szólt. A „metálcsata” – ha nagyon hasonlítgatni kellene - kb. a műfaj Eurovíziós dalfesztiváljának felelhet meg - Európán kívüli fellépőkkel is, Japántól Mexikóig. „Nagyon profi produkciókat láttunk, jelmezekkel és más különlegességekkel. Először kicsit meg is voltam szeppenve, ugyanis mi csak négy számmal készültünk, amit ugyanúgy adtunk elő, mint bármelyik koncerten” – mesélt a versenyről Gábor. A frontember elmondása szerint cseppet sem valószínű, hogy ha ezt előre látja a zenekar, akkor bármit másként csináltak volna, mindazonáltal megvolt az a bizonyos „zabszem” érzés, hiszen láthatóan nagyon felkészült produkcióval érkeztek az egyes országok képviselői. Huszonnyolc ország zenekarai léptek színpadra, a többi ország esetében is százas nagyságrendű zenekarból választották ki azt az egyet, aki kijutott a Wacken-re.

A

frontembere szerint igen érdeklődőnek bizonyult a hallgatóság. „Talán nem nagy meglepetés, ha azt mondom, nincs négyezer rajongónk Németországban (nevet). A Metal Battle egy komplett műsorként működött, és a zenekedvelők örültek a változatos produkciónak, nagyon érdeklődő és szeretetteljes volt az egész, és egy kicsit tényleg sztárnak érezhettük magunkat” – fogalmazott. Ilyen helyzetben érthetően dolgozott némi adrenalin a zenekarban, mivel most találkoztak ekkora közönséggel először. Ennek ellenére nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak: szépen megmutatkozott az, hogy önbizalommal teli produkcióval álltak színpadra, látszott, hogy van rutin és magabiztosság a fellépésükben. „Nekünk ez egy új terep volt, és még az is lehet, hogy emiatt becsúszott egy-két baki, de ez valószínűleg nem érdekelt senkit, és talán azt sem befolyásolta, hogy épp ki hányadik helyezést ért el a versenyen” – mondta el Vári Gábor. A végső összesítés szerint a Dystopia a huszonegyedik helyen végzett, azonban a helyezések kiosztása egyáltalán nem volt klasszikusnak mondható, mert nem pontokat kaptak a zenekarok, hanem minden zsűritag felállított egy ötös listát azokról a bandákról, akik a legjobban tetszettek nekik. A Dystopia 21. helyezése úgy jött ki, hogy csak az egyik zsűritagnál jutottak be az első ötbe, nála viszont a második helyre. „Összesítésben csak az első öt helyezettnél alakul ki konkrét sorrend, de a hatodik és a huszonnyolcadik helyezett között már nincsenek pontok, lehet, hogy mindenki másnál a hatodikak lettünk – legalábbis mi így szeretnénk gondolni erre” – mesélte nevetve a frontember.

A fellépés után következett a fesztivál sűrűje: bár

Mezey Balázs

gitáros és

Rácz András

dobos visszaindultak Magyarországra péntek reggel, a Dystopia 50%-a,

Bajusz Péter

basszusgitáros és a már idézett Vári Gábor énekes-gitáros viszont belevetették magunkat a metálünnep forgatagába. A banda ott maradt tagjai is érezhették, hogy dobogós helyről való lecsúszás miatt egyáltalán nem részesült senki hátrányos megkülönböztetésben. A helyezés nagy vonalakban annyit jelentett, hogy az első 5 banda nyert egy gitárt, egy erősítőt vagy torzító pedált és persze némi anyagi támogatást. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a résztvevők a saját országukban egy kemény rostán mentek keresztül, tehát senki előtt nem zárultak be kapuk azért, mert nem lett dobogós.

Belátni a nemzetközi színteret

A németországi szereplés veleje ekkor jött el: sok emberrel megismerkedtek a szegedi zenészek, számos jelenlévő szakmabelinek adtak Dystopia CD-t, szórakozással összekötve folyt a nemzetközi kapcsolatépítés. „Kapott a főszervező is lemezt,

Thomas Jensen

, aki egy teljesen egyszerű hétköznapi fickó, neki is adtunk egy CD-t, megköszönte, odaadta a titkárnőjének, aki betette egy óriási halom lemez tetejére! (nevet)” – tudtuk meg a zenésztől. Hozzátette: innentől biztos, hogy vannak nyitott kapuk, mostantól a zenekaron múlik, hogy ezeket a kapcsolatokat ki tudják-e használni. Az biztos, hogy aki megismerte a produkciót, az látta, hogy világszinten is megállja a helyét.

A tehetségkutató szervezésének egyébként igen kevés negatívuma közé tartozott, hogy a fellépő bandák néha nehezen találhatták meg a megfelelő embereket (karrierépítés szempontjából), sok potenciális találkozás kimaradhatott, ez a gondolat a zenekarokban és a szervezőkben egyaránt felmerült. „A promoterek megkapták erről a visszajelzést, ami nagyon helyes, mert ha már kijutnak ide zenekarok akár a világ másik végéről, akkor ne azért maradjon le egy ilyen lehetőségről, mert nem tudja, hogy kihez kell odamenni” – hangsúlyozta Gábor. Szerencsére a fesztivál szervezési struktúrája biztosítja visszajelzést a szervezőknek, hogyha a résztvevők megfogalmaznak valamilyen észrevételt, azt figyelembe veszik, tehát működik a fékek és egyensúlyok rendszere. Az egész Metal Battle célja részben az is, hogy az információáramlás biztosítva legyen. Egy-egy ilyen látogatás után az egyes országokban egyenként is emelkedik majd a helyi szcénák színvonala, mivel a kilátogató zenészek itt kívül-belül megismerhetik azt a színteret, ahol ebben a stílusban előre mozdíthatják produkcióikat.

Hitelesség és magabiztosság

„A jó koncepció nagyon fontos. Előny, ha hiteles ez a koncepció, de ez is ezerféleképpen lehetséges. Ezen a szcénán belül előfordul természetesen olyan produkció, ahol ezt személy szerint már erőltetettnek is nevezhetném, de azt hiszem ez egész egyszerűen ízlés kérdése” – foglalta össze tapasztalatait Vári Gábor. Példaként hozta fel azt, hogy egy zenekar jelmezben lép-e a színpadra. „Akad, aki azt mondja, hogy ha nem akarod elvarázsolni a közönséget, és ehhez nem vetsz be minden elérhető eszközt, akkor nem is akarod igazán. Nem hiszem, hogy ki lehetne jelenteni, hogy valakinek igaza lenne ebben a kérdésben a másikkal szemben. Ott van például a Twisted Sister - és micsoda koncert volt! - , akik nyilván nem utcai ruhában lépnek a színpadra, de mégis ott van egy nagyon intelligens önirónia és humor az egészben, amitől nekem nagyon szerethetővé és emberközelivé válik az egész produkció. Sőt, a rajongók számából ítélve nem csak nekem (nevet). A Dystopia valószínűleg soha nem fog jelmezben játszani, azt hiszem ez nem az a banda (nevet)” – fűzte hozzá.

A másik nagy tanulságként azt emelte ki, hogy senki se féljen megmutatni magát, ugyanis az underground koncertszervezői, lemezkiadói mögött nem szőrösszívű, szivarozó, gonoszan röhögő bácsik állnak, hanem hús-vér emberek, akik azért kezdtek el ezzel foglalkozni, mert szeretik a zenét, és olyan szintű tájékozottságra tettek szert ezeken a platformokon, ami lehetővé teszi számukra, hogy pénzt csináljanak a zenei produkciók forgalmazásából. Vári Gábor emlékeztetett, hogy ez nem úgy működik, hogy amíg egy együttes nem „adja el magát”, addig nem történik semmi, aztán meg azonnal repül a sültgalamb a szájba. „Nem azt mondom, hogy nem létezik ilyesmi, de egy ilyenfajta siker nagyon limitált eredményekkel kecsegtet, ha nincs mögötte valamilyen valódi érték. Egyszerűen nem éri meg. Persze, be lehet tolni bármit a médiába, de nem fog megtérülni, ha nincs rá igény, vagy lehetetlen rá igényt teremteni. Több millió ember érzését, hogy több lett egy szám meghallgatásától, vagy libabőrös lett egy koncerttől nem intézheti el egy menedzser. Az emberek szeretetét nem lehet megvásárolni” – világított rá a zenész.