Régészeti érdekességek a TIK-ben + FOTÓK
A kolozsvári és a szegedi régészeti iskola első ötven évéről nyílt kiállítás, mely május közepéig látható.
Az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ átriumában a napokban nyílt régészettörténeti tárlat célja, hogy párhuzamba állítsa a
Pósta Béla
nevével fémjelzett, a 19. század végén alapított kolozsvári régészeti iskola szisztematikus oktatási struktúráját, kutatási metodikáját a
Buday Árpád
és
Banner János
által létrehozott, az első világháborút követően Kolozsvárról Szegedre települt régészeti iskoláéval. A számos tárló és poszter nem kronológiai rendben veszi sorra az eseményeket, hanem egy-egy témára fókuszálva ismerteti e két iskola közötti hasonlóságokat, illetve különbségeket, és rávilágít arra, hogy a Pósta-féle kolozsvári Régészeti Intézet hagyományai miként élnek tovább a tanítványai által létrehozott szegedi intézetben. A kiállítás megnyitóján az SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója,
Keveházi Katalin
köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot
Révész László,
az SZTE BTK Régészeti Tanszék vezetője nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a kolozsvári és a szegedi régészeti műhely kötődési pontjait. Kiemelte, hogy a kolozsvári Régészeti Intézet alapítójának, Pósta Bélának első tanítványa, Buday Árpád volt a szegedi intézet alapítója, de munkatársa, Banner János is mesterének vallotta Póstát. A kiállítás tárgyi alapját az általuk a két világháború között létrehozott régészeti gyűjtemény adja. Az egykor mintegy 12 000 tárgyból álló régészeti tár anyaga a paleolitikumtól a késő középkorig szinte az összes korszakot, kultúrát reprezentálja. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a mai Magyarország térségéből találhatók itt anyagok, hanem például a Franciaország, Görögország és Olaszország területéről is. Az intézet egykori oktatói tudatosan törekedtek arra, hogy lehetőség szerint minden korszak tárgyi anyaga képviselje magát a gyűjteményben, ezzel is biztosítva a tanszék hallgatóinak széles körű régészeti anyagismeretét. Révész László rámutatott, a II. világháborút követően ellehetetlenült az intézet helyzete, 1950-ben teljesen megszüntették. Hangsúlyozta, bár az intézet megszűnt, az itt oktatók és tanítványok a régészettudomány jelentős alakjai voltak, és továbbvitték a kolozsvári-szegedi értékeket, meghatározói alakjaivá váltak később is a magyar és a nemzetközi régészettudománynak. Ilyen volt például
Banner János,
aki az ELTE ősrégészeti tanszékének a vezetője lett,
Korek József
, aki a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyetteseként tevékenykedett, illetve
Bálint Alajos,
aki a szegedi múzeum igazgatója lett, vagy éppen
Párducz Mihály,
a Magyar Nemzeti Múzeum, majd az MTA Régészeti Intézetének későbbi munkatársa. A tanszékvezető kiemelte, hogy az 1960-as években indult újra a szegedi egyetemen a szisztematikus régészeti oktatás, amelybe
Trogmayer Ottó,
később többek között
Fodor István
is bekapcsolódott. Önálló régészeti tanszék létrehozására viszont egészen 1989-ig kellett várni. Az Elsodort intézetek - A kolozsvári és szegedi Régészeti Intézet első ötven éve (1899-1949) című, május közepéig megtekinthető kiállítás színes és izgalmas válogatás az SZTE Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteménye, az SZTE BTK Régészeti Tanszéke, az SZTE Egyetemi Levéltára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Régészeti és Művészettörténeti Tanszéke, az SZTE Általános Orvostudományi Kara és a Csongrád Megyei Levéltár gyűjteményeiből. Az anyagot válogatta és rendezte:
Felföldi Szabolcs, Gausz Ildikó, Pintér-Nagy Katalin
és
Vajda Tamás.
