Felvidéki borokkal ünnepelték a háromszázadik Borkurzust + FOTÓK

Bott Frigyes Garam menti borait kóstolhatták meg a Szegedi Tudományegyetemen a Borkurzus háromszázadik bemutatóján.

"Örömmel jövünk Szegedre, itt nagyon komoly borértő közönség van, a vidéki városok között úttörő szerepet tölt be" - mondta el

Bott Frigyes

borász a Borkurzus kezdetén. A felvidéki borász hat tétellel készült a jeles alkalomra, a 2015-ös évjáratból egy zöld veltelini, egy sauvignon blanc és egy olaszrizling, a 2014-es évből pedig egy rajnai rizling, egy pinot noir rozé és egy kékfrankos jutott a poharakba. A szinte telt házas eseményen a borász kiemelte, hogy bár a politikai határok megváltoztatása az ország területén kívülre juttatta a

, azonban a "dél-szlovákiai borvidék" elnevezésnek semmi köze a valósághoz, ez a vidék a magyar borkultúra szerves része. A tíz hektáros terület - hektáronként 5500 tőkével - 250 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, a Garam és a Duna által bezárt háromszög földrajzi középpontjában fekvő muzslai dombok déli oldalán található, mely az esztergomi prímás pince egykori szőlőskertje volt. Talaja vulkanikus alapú agyag, mészkőben és ásványokban gazdag, ami remek ásványosságot ad a boroknak. A borvidéken a rendszerváltás előtt csak szőlőtermesztés folyt, azonban az 1990-es években újraindult a bortermelés is,

Egon Müller

nemzetközi hírű német borász tevékenységének hatására, ami önmagában világreferenciát ad a Garam menti boroknak. "A múltra lehet jövőt építeni" - hangsúlyozta Bott Frigyes, utalva arra, hogy a borvidék hagyományos fajtáira koncentrál a borászata, vagyis a hárslevelűre, a furmintra és a rajnai rizlingre, vagyis azokra, melyeknek története, identitása van. A rendszerváltást megelőzően ezen a vidéken a jót termést hozó fajtákat részesítették előnyben, mint a zöld veltelinit, a traminit, a pinot noir-t vagy a sauvignon blanc-t, ami sokat ártott a borvidéknek, azonban az újraültetéseket követően Bott Frigyes pincészete az ország legjobbjai közé került, köszönhetően a kísérletező szellemnek, legyen szó a szüretelés a préselés módjáról vagy a hordókról, melyek tekintetében a borász nem fél bátran próbálkozni ahhoz, hogy a lehető legtisztább, legelegánsabb bor szülessen meg, ami ugyan lényegesen megnehezíti az elkészítés folyamatát, azonban az eredmény igazol minden belefektetett időt és energiát.

A Garam mente borai Európa-szerte megtalálhatóak az éttermekben és a borszaküzletekben, a különleges fahordóban készült nedűről Bott Frigyes kiemelte, hogy a szőlő a legfontosabb tényező, ebben a tekintetben a borászat jelszava a biodinamika, a Nyugat-Európában már bevett technológia lényege a helyismeret. "Nagyon fontos, hogy ez nem marketingeszköz, nem akarjuk, hogy ez a fogalom is kiüresedjen, mint a bio vagy a kézműves" - fejtette ki a borász, aki szerint a borász bábaasszony, aki vigyáz a bor megszületésére, azonban ha már be kell avatkoznia, akkor a bor már nem lesz olyan minőségű, mint ha magától ment volna végbe a megfelelő folyamat, mindazonáltal a hibák elkerülhetetlenek. "A nehéz évjáratokból lehet tanulni" - fogalmazott Bott Frigyes. Kiemelte, hogy a bor szakrális dolog, amit nem szabad uniformizálni, vezet és visszaigazolást ad, a bortermelést pedig csak alázattal lehet művelni, és ha elhisszük, hogy nem lehetünk jobbak, akkor abba kell hagyni.