Az analóg rádiónak lelke van - kiállításon jártunk + FOTÓK

Az elektroncsöves rádiók és a csipketerítők elfeledett világát hozza vissza Sándor Dániel kiállítása.

"Az analóg technika sokkal szebb számomra, mint a digitális. Ezeknek az eszközöknek lelkük van, nem egy-két évre készültek, a nagybetűs minőség jellemzi őket. Az itt látható rádiók többségét magyar emberek készítették, s akár évtizedeken át szolgálták tulajdonosukat" - vélekedik

Sándor Dániel

rádiógyűjtő, aki kollekciójának büszkeségeit a nagyközönségnek is többször megmutatta. Az utóbbi hét évben mintegy hetven-nyolcvan darab rádiókészüléket gyűjtött össze, a zsebrádiótól az ötven kilós zenegépig, szigorúan ügyelve arra, hogy csak elektroncsöves és tranzisztoros rádiókat vásároljon.

A rádiókészülékek egy részét eredeti állapotában őrizte meg, néhányon apróbb felújítási munkálatokat végzett, mintegy felük most is működőképes, igaz, többségükön már csak a Kossuth Rádió hallgatható. Gyűjteménye főleg a hazai gyárakban készült eszközökre épül, de van bolgár, szovjet, japán, angol, nyugat- és kelet-német rádiója is, sőt két korai televíziókészülék, az Orion és a Videoton '60-as évek eleji termékei is a kiállítás részei. Kiegészítésképpen a prospektusokat, könyveket, kezelési utasításokat is elteszi Sándor Dániel.

Rádió nagyhatalom voltunk a Horthy-korszakban

A legkorábbi rádió egy 1937-es brit Cossor a gyűjteményében, de szorosan követi két 1938-as magyar darab, egy Philips York W és Orion 56TIP, az utóbbi ára 198 pengő volt abban az időszakban, amikor az ember

kétszáz pengő fixszel

könnyen viccelt... A két háború között volt olyan időszak, amikor a világ rádiókészülékeinek egynegyedét nálunk készítették összesen 161 gyárban egyszerre. A háború utáni pár évben sikerült megőrizni a színvonalat, de az államosítást követően sorban bezártak a gyárak, s már nem az irányt mutattuk, hanem a trendeket követtük.

Börtönt kaphatott, aki megbuherálta a néprádiót, hogy hallgathassa a Szabad Európát

Rákosiék

kezdeményezésére terjedt el a néprádió, amelyen a

Horthy

-korszakbeli előddel szemben csak két középhullámot lehetett fogni, a Kossuth és a Petőfi Rádiót. A céljuk ezzel az volt az állampárti diktatúra vezetőinek, hogy az ő propagandájuk eljusson az emberekhez, de a Nyugat hírei ne. Ezért olcsóvá tették a készüléket, alig félhavi fizetésből megvásárolhatták az emberek. Sokan átalakították a készüléket, skálázhatóvá (hangolhatóvá) tették utángyártott alkatrészekkel. Aki lebukott az Amerika Hangja, vagy a Szabad Európa Rádió hallgatása közben, akár börtönbe is kerülhetett. Az alumíniumdobozos Orion 313A más veszélyeket hordozott magában, ha a szigetelése meghibásodott, akkor a fázisa a dobozra kerülhetett, s megcsaphatta a felhasználót, ezért a későbbiekben inkább visszatérnek a fadobozokhoz.

5,5 havi fizetésbe került egy csúcskészülék 1960-ban

A korabeli rádióárakról sokatmondó adat, hogy 1960-ban a havi átlagfizetés 1575 forint volt, s egy tipikus konyhában használt Badacsony rádió 400 forintba került, egy Terta 529MG zenegép magnóval, rádióval, lemezjátszóval viszont 8500 forintot kóstált. A Budapest névre hallgató rádiótípus bolgár gyártmány, de az elnevezés nem véletlen, a '60-as évek elején az Orion átállt a televíziókészülékek gyártására, így a rádióvevők gyártósorait a KGST együttműködés keretében Bulgáriába vitték, az említett típus terveit még hazánkban készítették. Nem nálunk készült, de büszke 1960-as gyártású Sony rádiójára, ugyanis alig pár évvel korábban kezdte gyártani ezeket az eszközöket a ma már világhírű japán üzem. A televíziókészülékek térhódításával egyre jobban visszaszorult a rádióhallgatás, s a nagyméretű elektroncsöves készülékek, tetejükön az elmaradhatatlan csipkével napjainkra történelemmé váltak.