A Saul fiában szinte tanúk leszünk - Oscar-díjra jelölték az alkotást! + SZAVAZÁS

Sághy Miklóssal beszélgettünk a Saul fia című alkotásról. A film már biztosan ott van az Oscar-díj jelöltjei között, a díjakat február 28-án osztják ki.

A Saul fia a legjobb külföldi film kategóriájában került be az első öt közé. Vetélytársai a következő alkotások: Mustang (Franciaország), Theeb (Jordánia), A kígyó ölelése (Kolumbia), A War (Dánia). Utoljára 1982-ben örülhettünk magyar Oscar-díjnak, ekkor Szabó István nyerte el a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában a rangos elismerést a Mephistoval, amely alkotás szintén Cannes-ban elért sikerrel kezdte karrierjét. Most szerencsés esetben a Saul fiával Nemes Jeles László (a címlapképen középen – szerk.) követheti az előd példáját. Az új megközelítésű holokauszt film többek között elnyerte Cannes-i filmfesztivál négy díját, s első Golden Globe-díjjal elismert magyar alkotássá vált. Korábban itt írtunk a rendező szegedi látogatásáról, s egyben közöltünk kritikát a filmről. Annak ellenére, hogy nem közönségfilmről van szó, már több mint százezren látták a magyar mozikban. Sághy Miklóssal, az SZTE Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék docensével (a címlapkép jobb oldalán – szerk.) beszélgettünk arról, hogy miben egyedi a filmalkotás, mi vezethetett ahhoz, hogy az elsőfilmes alkotót Európától az Egyesült Államokig díjak sorával halmozták el. „A film újszerűsége, hogy tanúvá, résztvevővé teszi a nézőt, amit azzal ér el, hogy meglehetősen korlátolt nézőpontot biztosít a befogadónak. Mindig homályos a háttér, lehatárolt a látvány, nem vizsgálhatjuk az összes történést, csupán Saul szemszögéből, az ő beszűkült tudatán keresztül látjuk a megsemmisítő tábor működését. Vizuálisan az az alapmegoldás, hogy nincs mélysége a képnek, korlátolt a film látványvilága, de ezzel párhuzamosan a hangok univerzumát maximalizálja. Nagyon sok mindent fogadunk be a hallószerveinken keresztül, s ebben van egy bizonyos fenyegetettség, sok szörnyűséget csak hallunk, de közben nem látunk. Ez a kettősség nagyon erőssé teszi a filmet, szinte tanúk leszünk, Saullal együtt járjuk be ezt a világot” – elemezte az alkotást az egyetemi oktató. https://www.youtube.com/watch?v=0i3QVCLbV-A „Az is példa nélküli, hogy a szokásos holokausztfilmekkel ellentétben nem vázolja fel a történelmi hátteret, ahol előbb látjuk a főhőst otthoni környezetben, a gettósítás folyamatát, a vonatra rakást, majd a lágerbe megérkezést. Úgy gondolom, ez szándékos, ez is segít minket abban, hogy alulnézetből láthassuk a történéseket” – vélekedett Sághy Miklós. Hasonlóságot vélt felfedezni a Sorstalansággal, amelynek szereplője szintén „történelmi tudat” nélkül vonul be a holokausztba, de mégis másképpen mutatja be azt. „Mi a XXI. században megfigyelhetjük a teljes folyamatot, de törvényszerűen az akkor élt emberek ezt nem tehették meg, mindig csak a következő percet látták” – magyarázta az egyetemi docens. A Sorstalanságnál kevésbé hangsúlyos a Saul fiában, hogy magyar tragédiáról van szó, sokkal kevesebbet tudunk meg a főszereplő családi hátteréről, arról, hogy honnan érkezett. Saulnál még abban sem vagyunk biztosak, hogy a fiáról van-e szó a történetben. Sághy Miklós szerint azonban a két történet mégis összeér az embertelenség egyetemességében. A film abszurd motívuma, hogy Saul el akarja temetni a fiát, s ezért akár mások életét is kockáztatja. Két magyarázatot lát a docens, az egyik szerint megőrült Saul, a másik szerint viszont ő a legnagyobb realista Auschwitzban, mert belátja, hogy egy megsemmisítő táborban mindenki halott, s az egyetlen dolog, amin lehet változtatni az, hogy a testük ne porladjon el. „Felsejlik Antigoné mitologikus története, amelyben a főszereplő el akarja temetni a testvérét, de Kreón, a király nem engedi. Az isteni és az erkölcsi törvény képviselője Antigoné csap össze Kreónnal, aki a földi törvényeket képviseli, ami a filmben Saul és a nácik küzdelmeként jelenik meg” – mondta.

„Amely alkotás bejut egy Golden Globe-, egy Oscar-díj szűkített listájára az már jó film. Úgy gondolom, hogy számított a téma, hiszen egy ilyen elismerés átadása mindig kötődik az aktualitáshoz, de ez bármely díjra igaz lehet. Úgy vélem, hogy a téma és a formanyelvi megoldás is domináns egyszerre. Lehet azt mondani, hogy újból egy holokausztfilm, de valójában egy kurrens témát újból fel tudott frissíteni, mondhatni kapott a műfaj egy vérátömlesztést. Feltehetnénk azt a kérdést is egy újabb romantikus filmnél, hogy miért a szerelem a téma? A szerelem, a halál, az elmúlás mindig fontos marad, a legtöbb irodalmi alkotás erről szól” – magyarázta arról, hogy mennyiben játszhatott szerepet a téma az elismerésekben. „Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz megküzdenie a sikerrel az elsőfilmes Nemes Jelesnek, de szerintem képes lesz erre. A továbblépés lehetősége nem látszik a filmből, egy nagyon erős alkotásról van szó, amely viszonylag kevés eszközzel él. Ezt a szűk, zárt, klausztrofób világot a tökélyre fejlesztette, de ennek a formanyelvnek nincs folytatása. Abban biztos vagyok, hogy valami teljesen mást kell csinálnia” – vélekedett a folytatásról Sághy Miklós.