A japán zenére egyszerre hatnak a hagyományok és az amerikai kultúra + VIDEÓK

A ’60-as években a japánok imádták a Beatlest, a ’90-es évektől mi hallgatjuk a szigetország dalait. Kuragane Keivel a J-pop mellett a háború utáni könnyűzenéről is beszélgettünk.

„A J-pop a japán popzene rövidítése, amely elsősorban a japánoknak szól, mert japán nyelven énekelnek, de Európában is egyre többen kedvelik. Hazám zeneipara a második legnagyobb a világon az Egyesült Államok mögött” –

Kuragene Keivel

, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar oktatójával beszélgettünk a japán popzene történetéről, jellemzőiről, népszerű előadóiról, kedveltségének okairól. A szigetország könnyűzenéjén rajta maradt az 1945 utáni megszállók kézjegye is, de a világháború előtti hagyományok miatt egy speciális, máshol nem jellemző populáris kultúra alakult ki.

Amerika politikája kulturálisan is hatott

A Magyarországon élő japán bölcsész szerint hazája elnyugatiasodásának tempója a II. világháború után gyorsult fel, miután a szövetséges hatalmak megszállták területét. „Leegyszerűsítették a japán írásjegyeket és az írásrendszert, a kandzsikat, terjesztették a liberalizmust, a demokratikus elveket. Minden diák tanult pár évig angol nyelvet, a hidegháborúban is megmaradt a Nyugat oldalán hazám. Ezek hatására a fiatalok számára egyre vonzóbb lett az amerikai szubkultúra. Ennek egyik jele az volt, hogy a Beatles, a Rolling Stones és más angolszász előadók népszerűek lettek, s sok japán popszámnak ma is angol nyelvű a refrénje” – mutatott rá a politika kulturális hatásaira. „Amikor a Beatles Japánban járt, hatalmas rajongótábor fogadta őket. A közönség legaktívabb része ma sem változott, gyakran már a repülőtéren várják kedvenc énekesüket, zenekarukat, órákat állnak sorba, hogy bejussanak imádottjuk koncertjére, mások pedig a turné összes állomására jegyet vásárolnak” – jellemezte a könnyűzene japán rajongóit. A liverpooli banda népszerűsége idején minden lázadó tinédzser rocksztár akart lenni, de voltak olyan alternatív zenei szférába sorolható előadók is, akik igyekeztek megőrizni a szigetország hagyományait. Ez utóbbiak közé tartoztak az enka műfajában alkotók. Az enkát főleg az idősebb vidéki származásúak kedvelik. Hatott viszont

Bob Dylanen

keresztül az amerikai népzene, egy szál gitárral japánok is arról énekeltek, hogy alkalmi munkásként máról holnapra élnek. https://www.youtube.com/watch?v=yuPyhdzyGlI

A Billboard toplista éléig menetelt Sakamoto Kyu dala

Sakamoto Kyu

Sukiyaki című száma volt az egyik első J-pop sláger, amely más szempontból is jelentős, hiszen ez az egyetlen japán dal, amely az amerikai Billboard listáján az első helyig jutott. https://www.youtube.com/watch?v=xUA-DcW1lFc Az 1970-es években a rockzenében is markánsabban megjelentek a nemzeti jellegzetességek, a hagyományos ének teret nyert. „Úgy gondolom, az igazi popkultúra időszaka a ’80-as években köszöntött be” – vélekedett a pedagógusképző kar oktatója. „1982-ben kezdődött meg a Sonynak köszönhetően a CD-k forgalmazása, s az egész évtizedet jellemezte az a gazdasági növekedés, amelynek köszönhetően az átlagemberek is tudtak fogyasztási cikkekre költeni” – indokolta a fellendülés okait. Korábban csak egy-egy bárban lehetett kis közönség előtt énekelni, az évtizedben azonban népszerűvé vált a karaoke, s ennek okán a könnyen énekelhető dalok. Kuragane Kei elismerte, ő maga is nagyon szereti e lehetőséget, hiszen így barátaival együtt énekelhet szinte bárhol. A zenés TV műsorokat is sokan követték, nemcsak a dal, hanem az előadás módja, az énekes jellemzői, az általa kedvelt ruhadarabok is s figyelem középpontjába kerültek. A ’80-as évek egyben a tehetségkutatók időszaka is, kiderült, bárkiből lehet sztár, aki jól tud énekelni. Népszerűvé váltak az idolok, akik olyan fiatal előadók, akik tehetségkutató műsorokból és oktatási intézményekből érkeztek, s nagyon hamar népszerűvé váltak. „Az amerikai óceánrepülőről elnevezett Lindberg dala, ami először eszembe jut, ha a J-pop elnevezést hallom, de persze ez nem mindenkire vonatkozik” – s már mutatta is a fülbemászó dalt. https://www.youtube.com/watch?v=fLDaCKGR8wg

Az 1990-es évektől egyre több európai kedvelte meg a japán kultúrát

Úgy gondolja, az internet elterjedésével függhetett össze az, hogy az 1990-es évek közepén megjelent európai részről is a japán popzene iránti érdeklődés. Egyre több japán rajzfilmet néztek a szigetország szubkultúrájáért rajongók, az ezekhez kapcsolódó főcímdalokat is sokan hallgatták. Érdekesnek tartja, hogy ezt az akkori japán politika nem használta ki, nem igazán törekedtek arra, hogy népszerűsítsék a világban a könnyűzenéjüket, pedig ezzel lehetővé vált volna a J-pop ismertté válása az egész világon. A bölcsész furcsának gondolja, hogy miközben a japán zene egyre népszerűbb lett a világon, ezzel párhuzamosan a hazai piacra készült dalokban is egyre többet énekeltek angol nyelven, a zenekarok nevei is a nyugati kultúrához kapcsolódtak. Ebben az időszakban Magyarországon a

Kozso

által összeállított fiúcsapatok hódítottak, de a japánoknál is népszerűvé váltak a hasonló bandák, s egyben a tehetségkutatók kedveltsége is megmaradt. A szigetországon belül is milliós lemezeladásokat produkált egy-egy népszerű zenekar, énekes, ami mögött producerek, kiadók komoly munkája állt. Sok múlt a megfelelő reklámkampányon, ezek nagyhatással voltak a fogyasztókra is, Kuragene Kei ebben a piacgazdaság tipikus jeleit tapasztalta. Egyre fontosabbá vált, hogy felhívják magukra az előadók a figyelmet, az énekeseket a kirívó öltözködés, a túlzott smink, a szokatlan frizura jellemezte, ennek a speciálisan 1990-es évek közepén Japánban megjelent rockzenének stílusát visual keinek nevezik. https://www.youtube.com/watch?v=TRivjln2GHQ „Ugyanebben az időszakban lettek népszerűek a tánc-, vagy más néven diszkózenét játszó szép, fiatal, tehetséges előadók, ebben komoly szerepe volt

Komuro Tetsuya

zenei producernek. 1994-től közel öt éven keresztül szinte minden popdiszkó sláger az ő nevéhez kötődött” – mondta az SZTE JGYPK oktatója. „Az évtized második felében a hiphop és az R&B is kedveltté vált, a japánok az amerikai mintát követték, s habár sokan vitatták azt, hogy a nyelvünk alkalmas lenne rapszövegekre, az előadók bebizonyították: ez nem így van. Őket sok fiatal rajongó támogatta” – vélekedett. https://www.youtube.com/watch?v=L88wQ8iSff0 A XXI. század beköszönte újból átalakította a japán zenei piacot. Magyarországhoz hasonlóan a szigetországban is visszaestek a fizikai formátum eladásaiból származó bevételek, helyette mindenki az interneten hallgat zenét, saját maga állítja össze zenei listáit, nem kell alkalmazkodni a televízió műsorához, vagy komplett nagylemezeket megvásárolni. Lehetővé vált, hogy új énekesek, zenekarok váljanak ismerté, de egyben népszerűvé váltak a retródalok, újra feldolgoztak régi slágereket. Betörtek a piacra a koreai női előadók japán nyelvű(!) dalaikkal is, a nem igazán tökéletes politikai kapcsolatokra talán egyszer a kultúra pozitív hatással lesz. De egy rossz hasonlattal inkább azt mondanánk, hogy ez már a jövő zenéje…