Luca-nap: Skandináviában fényt hoz, Magyarországon boszorkányokat

Luca-pogácsa, Luca-köles, Luca-nap. Szicíliában körmenettel emlékeznek a vértanúkra, a Kárpát-medencében székre állva keresik a boszorkányokat az éjféli misén.

Számtalan népszokás kapcsolódik Magyarországon és Európában Luca napjához.

Vukov Anikó

néprajzkutatót, a Móra Ferenc Múzeum segédmuzeológusát kérdeztük

Szent Lúciáról

, az ünnep eredetéről, az ehhez kapcsolódó népszokásokról, amelyek közül több speciálisan a Dél-Alföldhöz kötődik.

Szent Lúcia, a szembajosok védőszentje

„Szent Lúcia ókeresztény vértanú a legendárium szerint egy gazdag család lánya volt, de nem akart férjhez menni. Az egyik legendaváltozat szerint a vőlegénye a szemeit dicsérte, ezért kiszúrta saját szemeit, egy másik történet szerint pedig vértanúhalála előtti kínzások alatt vesztette el szeme világát. Neve a latin lux, fény szóból ered, ezért és a legenda miatt is ő a szembajosok védőszentje. A Gergely-naptár előtti (1582) időszakban erre a napra esett a téli napforduló, az év legrövidebb, s egyben a legsötétebb napja Európában” – magyarázta a néprajzkutató. Elmondta, több olyan hagyomány is kapcsolódik Luca napjához, amelyekben megjelenik a mágia, a varázslat. Szülőföldjén, Szicíliában felvonulással, körmenettel emlékeznek meg rá, Skandináviában is jelentős kultusza, mert ott kevés a napfényes időszak, ott fényhozóként ünneplik, ellentétben Közép-Európával, a Kárpát-medencével, ahol inkább a „boszorkányosabb” oldala jelenik meg Lucának, egy gyerekijesztő mondóka szerint „elvisz a Luca”.

Magyarországon gonoszjáró nap

„Magyarországon gonoszjáró és egyben dologtiltó napként tartották számon, december 13-án a boszorkányok szabadabban jártak az emberek világában, ezért sok elhárító, varázsló cselekményt kellett végrehajtani” – jellemezte a hazai hagyományokat Vukov Anikó. Példaként említette, hogy azt tartották, hogy aki Luca napján fon, varr, vagy mos, azok tyúkjainak fenekét Luca bevarrja, így nem tojnak tojásokat, ennek megfelelően a gazdasszonyoknak sokat kellett ülniük december 13-án, hogy a kotlósaik is ezt tegyék. Termékenység elősegítéséhez kötődik a kotyolás elnevezésű népszokás, fiatal fiúk jártak házról házra szalmával a kézben, s mindegyik épületbe bekopogtak, ha fogadták őket, akkor a szalmára letérdeltek, s rigmusokat mondtak, amelyben bőséget kívántak jószágban, termékenységben, a háznép gyarapodásában, majd a térdük alatti szalmát a tyúkok alá rakták, ebben is érződik a mágia – mutatott rá a néprajzkutató. „A Luca-búza mennyisége változó volt, egyes tájegységeken két-három marék, máshol kiszámították, hogy pontosan tizenkét szem búzát kell elhelyezni egy tányéron, amelyet vízzel, vagy szenteltvízzel locsoltak, majd kicsíráztattak. A magok karácsonyra keltek ki, ezért a testet öltő Krisztust is szimbolizálták, s a következő évben a betegállatokat ezzel etették, remélve gyógyulásukat” – kapcsolta össze a vallással Luca napját a múzeum munkatársa.

Többféle Luca-pogácsa készülhet

Vukov Anikó szerint ma úgy ismerjük a Luca-napi pogácsát, hogy az egyik darabba pénzérmét sütnek, s aki ráharap, az egész évben szerencsés lesz, de ismertek más, a pogácsához kötődő hagyományok. Így baljósabb ennél a dél-alföldi változat, amely szerint a pogácsákba tollakat tűztek, s aki legjobban megégett tollú pogácsát kapta, az a következő esztendőben meghalt. Férjjósló nap is volt, a lányok a pogácsába férfineveket sütöttek, amilyen név volt benne, olyan nevű lett a férjük is. Szintén ide kapcsolódik az a hagyomány, hogy a leányok ugyanígy neveket írtak fel cetlikre, amelyek közül egyet-egyet minden nap karácsonyig tűzbe dobtak, ami maradt, az lett jövendőbelijük neve. Máskor a szemétdomb tetejére álltak, s amerről a kakas kukorékolt, a kutya ugatott, onnan várhatták párjukat. Tápén készítették a Luca-kását, ami tejben keményre főzött köleskása volt, amelyet mézzel ízesítettek, s ebből ettek ők is, a jószág is, így biztosítva az egészséget saját maguk és állataik számára. A Luca-kalendárium az időjárásjósló aktus, karácsonyig minden nap egy-egy hónapot szimbolizál, ezeknek fog megfelelni a következő év időjárása. Ezen a napon kellett elkezdeni a Luca-székét, amelyet karácsonyig kellett befejezni, ezért mondjuk, hogy lassan készül, mint a Luca széke, amelyet hagyományosan kilencféle fából, tizenhárom alkatrészből állítottak elő, szögelni nem lehetett, ezért fából gyártott ékek tartották össze. Ezzel mentek az éjféli misére, amelyre ráállva meglátták a falubeli boszorkányokat. „Ezt követően sietős volt a hazaútja a misén résztvevőnek, mert őt a boszorkányok üldözőbe vették. A felkészült résztvevők azonban vittek magukkal mákszemeket, amelyeket fel kellett szedni a boszorkányoknak, így nyugodtabban sétálhattak. Miután megérkeztek, el kellett égetni a széket, s így megtörték a boszorkányok hatalmát arra az évre. Gonoszjáró napsága miatt az ajtót, vagy az ajtófélfát kenték be fokhagymával” – mondta a néprajzkutató.