A tudományos karrierre vágyó diákoknak már középiskolásként érdemes kutatási projektekbe bekapcsolódni

Farkas Eszter L 'Oreal-UNESCO ösztöndíjas kutatónő tartott előadást egykori alma materében, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban.

Még a csilláron is gyerekek lógtak volna, ha lett volna alkalmas lámpatest erre a célra. Zsúfolásig megtelt a diákokkal a Radnóti-gimnázium rajzterme, mintegy 150 fő hallgatta kíváncsian az egykor ugyanebbe az iskolába járó, „L 'Oreal-UNESCO A nőkért és a tudományért”

ösztöndíjas

Farkas Eszter

előadását. „Már mikor tanítottam akkor látszott, hogy logikája, céltudatossága predesztinálja további sikerekre” - emlékezett vissza

Gál Béla

, aki akkor biológiatanárként oktatta, ma az intézmény igazgatója. „Higgyék el, amit itt megtanulnak, bevésődik, amit viszont az egyetemen sajátítanak el, ahhoz mindig vissza kell térni” - mondta Farkas Eszter, aki egykori mentora példáját követve biológiatanárként végzett az egyetemen. Igaz, sohasem tanított, ma tartott először rendkívüli biológia órát. Nem tudná egyszerre az oktatási és a kutatási munkát végezni, habár hallott arról, hogy bátorítanák a tanárokat saját kutatások elindítására. „Biztos vagyok benne, hogy nagyon értékes szemléletmódot, másféle gondolkodási mechanizmust adna a tanároknak ez, de ma e tevékenység csapatmunkát kíván, borzasztó sok időt vesz el” - nyilatkozta lapunknak Farkas Eszter.

„Az agyi érhálózat körülbelül 600 kilométer hosszú” - magyarázta a diákoknak a stroke-ról és azon belül saját kutatásairól szóló előadásában. Érdekesség, hogy az agy a teljes test tömegének két százalékát teszi csak ki, viszont a szervezet oxigénfelhasználásának húsz százaléka jut el oda. Az agy vérellátásának megszűnése tíz másodpercre ájulást, kettő-tíz percre agyhalált okoz, ugyanis a fontos szerv nem rendelkezik tartalékokkal, például zsírszövetekkel. Rámutatott, a stroke-ról mindenki hallott: szélütés, gutaütés, agyvérzés, agyi infarktus néven ismert magyarul. Főleg az idősebbeket, az ötven év felettieket érinti, a korral nő a kialakulás veszélye. Az ezzel kapcsolatos elsődleges sérülések kezelésére rövid terápiás ablak áll rendelkezésre, alig négy óra van cselekedni, ennyi idő alatt kell felismerni a problémát, de az egyedülálló emberekkel történő, vagy az éjszaka zajló esetekben ez szinte mindig kevés. A másodlagos sérülések kezelésére már napok állnak rendelkezésre, itt a kimenetel súlyossága nagymértékben csökkenthető. Farkas Eszter és kutatótársai a kúszó depolarizációt vizsgálják, amely hullámjelenségként a szürkeállományon vonul végig, habár egyesek szerint inkább cunamiként teszi ezt – akkora pusztítást végez. A másodlagos sérülésekhez köthető jelenséget az 1940-es években nyulakon végzett kísérleteken tapasztalták meg, de csak 2002 óta vizsgálják újra, amikor kiderült, hogy ennek az emberi gyógyászatban is lehet haszna. Az ösztöndíjas kutatónő és munkatársai optikai módszerekkel, többek között két speciális kamerával igyekeznek minél többet megtudni a depolarizációról, amelynek köszönhetően térben is tudnak vizsgálódni.

Egy átlagos kísérlet egy napig tart, a videó elkészítése két-három óra, kontrollcsoporttal és elemzések elvégzésével együtt egy év alatt visznek végig egy projektet. Szerencsésnek tartja, hogy olyan helyen dolgozhat – az SZTE Orvosi, Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetében -, ahol lehetősége van matematikusokkal, orvosokkal, informatikusokkal, statisztikusokkal együtt dolgozni, így ki tudják egészíteni egymás ismereteit. Az előadás végén feltett kérdésekből kiderült, a diákok érdeklődőket, sőt maguk is kísérleteznek aktívan, talán egyszer belőlük is ösztöndíjas kutató lesz. „Ha érdekli őket a kutatás már érdemes fiatalkorban bepillantani egy laborba. Magam is jártam harmadik és negyedik évfolyamos gimnazistaként az egyetemre, s részt vettem egy kisebb projektben” - tanácsolta azoknak a fiataloknak, akik szintén tudományos karrierre vágynak.