Téboly a szegedi szabadtéri színpadán + FOTÓK

Még a néző is belezavarodik Shakespeare vígjátékába, ha nem koncentrál eléggé. KERO-nak összejött az örömszínház, a Dóm téri közönség pedig megvette. Ha a Szegedi Szabadtéri Játékok is úgy akarja, a jövőben több prózai mű áll színpadra a fogadalmi templom előtt.

Shakespeare művei minden korban megállják a helyüket. Időtállóak, megunhatatlanok és még négyszáz év távlatából is képesek minket megnevettetni.

Kerényi Miklós Gábor

KERO éppen egy ilyen aduászt húzott elő a pakliból a szegedi szabadtérire, tudván, a Shakespeare-i komédia újratölthető, átdolgozható és aktualizálható, ami már félig megágyaz a sikernek. A rendező a Tévedések vígjátéka kapcsán örömszínházat ígért a nézőknek, a Katona József Színházból, a Radnótiból, a Tháliából, a Vígszínházból és helyből, a Szegedi Nemzeti Színházból érkezett színészek pedig kétségtelenül eleget tettek a várakozásoknak. Fogyasztható látványosság lett a vígjátékból, amit meg is vesznek az emberek. Az abszurd történet, amitől még a néző is megtébolyul, egy megduplázott ikersztori. Éegon és Emilia házasságából ikerfiúk születnek, s velük egy időben egy szegény asszony ugyancsak ikreknek ad életet, akiket a kereskedő megvett, hogy fiait szolgálják majd. Egy hajótörés miatt azonban szétszakad a család: az egyik Anthipolus Efezusba, míg a másik Szirakúzába kerül, akárcsak a Dromio névre keresztelt szolgálóik. (Nevük azért lehet azonos, mert felveszik a halottnak hitt testvérekét.) A szirakúzai Éegon elindul, hogy felkutassa fiát, így jut el Efezus városába, ahol az ellenséges herceg származása révén töménytelen mennyiségű pénzt követel az öregtől vízum gyanánt. Itt kezdődik a korántsem egyszerű történet, ahol senki sem tudja, hogy kicsoda a másik, s mindenki a másikról hiszi azt, hogy megőrült.

A színpadon egy közel-keleti hangulatot idéző városkát épített fel

Horgas Péter

díszlettervező piaccal, családi és bordélyházzal, utcaképpel, medencével. A mozgó színpad közepén valami gigantikus kapott helyet, amit körbe lehet járni, lépcsősorok díszítik és a zenei aláfestésnek megfelelően más-más színekben világít, de tulajdonképpen nem sikerült rájönnöm, mit is akartak rajta keresztül érzékeltetni.

Füzér Anni

jelmezeivel részben az efezusi viseletnek megfelelően törökös stílusban tartja a darabot, ugyanakkor Anthipolusék divatos zakót, sálat és nadrágot kaptak.

Adorjáni Bálint

és

Telekes Péter

(Anthipolus), valamint

Klem Viktor

és

Molnár Áron

(Dromio) embert próbálóan fut, szalad, birkózik a színpadon – köszönhetően

Duda Éva

mozgástervező-koreográfusnak. Remekül sikerült összehangolni karaktereiket, a néző először csak kapkodja a fejét és azon gondolkodik, vajon most ugyan az a Dromio lépett a deszkákra, mint aki az előbb a másik oldalt kiszaladt a színfalak mögé, vagy tényleg ennyire hasonlítanak egymásra a színészek. Nemcsak a ruhájuk zavarja össze a közönséget, a viselkedésük is hasonló, csak a hangjukból lehet rájönni a turpisságra. A színpad mindig mozgásban van, sosincs megállás: vagy a kereskedők nyüzsögnek a háttérben, vagy a szereplők kergetik egymást. Solinus herceg, Efezus uralkodója szerepében a karakteres hangú

Csuja Imrét

láthatjuk, a szirakúzai kereskedőt

Haumann Péter

, feleségét pedig

Molnár Piroska

alakítja. Adriana karakterét az erős torkú, ideges

Pálmai Anna

öltötte magára, csapodár testvérét

Szinetár Dóra

alakítja. Természetesen meg kell említeni az apró szerepekben fel-felbukkanó szegedi művészeket is, akikre valószínűleg nem pont ezek miatt a szerepeik miatt emlékszik majd a Dóm téri közönség, egy apró szeletnyi szegedikumként mégis üde színfoltot képeztek a közel-keleti hangulatban.

Szilágyi Annamária, Borovics Tamás, Pataki Ferenc

és

Jakab Tamás

szép, kövér tapsot kapott a nézőktől. KERO-nak tehát sikerült örömszínházat teremteni prózai műfajban, s ahogy a premier napján is megemlítette, talán nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok a musical, opera és operett előadásokon túl, más színházi nyalánkságokkal is kedveskedik majd nézőinek.