Nagy Feró: "Az egyéniséget nem lehet megtanulni!"

A SZIN első napján egy hazai rock klasszikus, a Beatrice is színpadra lépett, az együttes frontemberével, Nagy Feróval Szegedről, a fiatalokról, elnöki ambíciókról beszélgettünk.

- Mi a helyzet a Beatrice háza táján? Milyen tervei vannak a zenekarnak a jövőre nézve?

- Különösebb terveink nincsenek, a túlélés mindennél fontosabb jelen pillanatban, hiszen a mai világban olyan fiatal baráti zenekarok indultak be, amelyekkel nem tudjuk felvenni a versenyt, és mindent elkövetünk,hogy valahogy életben maradjunk. Az, hogy itt vagyunk a SZIN-en, az is egyfajta jelzés, hogy még élünk és vagyunk.

- Nemrégiben egy jelentős évfordulót ünnepelt a zenekar. Hogy sikerült megünnepelni?

- Augusztus 23-án volt a Fekete Bárányok Fesztivál 35. évfordulója, sok jót nem tudok mondani róla, mert a fekete bárányok egymással sincsenek túlzottan jóban, Egyikünk sem egyszerű eset, ez a három zseniális zenekar (a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P.Mobil) soha az életben nem fog együtt játszani.

- Mindezek mellett az Ön szekere robog tovább, új tévéműsorral jelentkezik az ősszel. Mesélne róla?

- Szeptembertől indul a Partyzánok, ez azt jelenti, hogy azt keressük, hogy ki a legjobb partyarc, nem annyira a tehetséget keressük, hanem a tehetséget abban, hogy ki az aki a legjobb bulit tudja csinálni. Igazából a mai világ már igazán nem arról szól, hogy ki milyen fontatlan vagy fontos művészetet csinálni, hanem, hogy ki tud jó partit adni, már a rock'n'roll és a pop koncertek is ilyenek lettek, az számít, hogy ki az aki igazi jó bulit tud csinálni. Ehhez hozzá kell szokni, nem egyszerű.

- Sokadik alkalommal jár már Szegeden fellépőként. Mi volt az Ön számára a legmeghatározóbb élmény a Napfény Városában?

- Nekem Szegeddel kapcsolatban két dolog fontos: itt játszottuk sokszor az István, a királyt, illetve a Szegedi Ifjúsági Napok az, ami ide köt, amikor még viszonylag fiatalabb voltam, akkor is már jártunk Szegeden. Mikor körülbelül még húsz évvel ezelőtt jártunk itt, akkor még a híd előtt volt a fesztivál, és most, amikor megláttam, hogy jött a meghívás, akkor meg is lepődtem, hogy milyen jó, hogy a Szegedi Ifjúsági Napokra hívnak egy öreg retro zenekart, mint mi, de ez egyáltalán nem baj.

- Mesélne a régi SZIN fesztiválról? Miben különbözött a mai rendezvénytől?

- Szerintem semmiben nem különbözött, ugyanolyan fiatalok jöttek ide, főleg egyetemista fiatalok jártak a fesztiválra és különösebben nagy különbség nincs közöttük. Nyilván az különbség ma már, hogy ez a közönség egy picit igényesebb - pontosabban egy része. A másik része igénytelenebb lett. Mikor meghallottam, hogy egy időben vagyunk a Wellhelloval, azt mondtam: Jézusom, már megint agyonvernek bennünket! A Wellhello most nagyon divatos, nagyon megy, és had védjem meg:

Fluor Tamás

már kétszer csinálta meg az életét ebben a világban, az egyik volt a Mizu (akkor is megvédtem, mert sokszor támadták) és most nagyon örülök neki, hogy Fluor Tominak sikerült bizonyítania, hogy másodszor is milliókat mozgat meg. Ez egy nagyon nagy dolog, mert addig amíg egyszer beindulsz és jó vagy, az a celeb, de ha mégegyszer, akkor már ott van benned vagy a tehetség - vagy a kukac.

- Lehet tanulni a a fiataloktól?

- Nagyképű leszek: nem. Megnézem a mostani fiatal zenekarokat, akkor azt látom, hogy jó, mi ezt már tudjuk, mi ezt már játszottuk, valószínűleg nem ilyen sikeresen, de játszottuk. Ha tanulni lehet valakitől, akkor ott van például a már említett Fluor Tamás, munkásság kapcsán felmerül a kérdés, hogy ez jó? Igen, jó! Mindenütt ránk vernek vagy öt-hatezer emberrel, erre mit mondhatok? Azt, hogy jó! Inkább védjük meg. Másik példa: nemrégiben együtt léptünk fel

Majkával

. Fantaszitkus bulit csináltak. Nekünk is nagy sikerünk volt, de az ilyenekból igenis tanulni kellene, de azt hiszem az egyéniséget nem lehet megtanulni. Ahogy nem lehet

Nagy Ferónak

lenni, ugyanúgy nem lehet Majkának lenni, és ugyanúgy nem lehet Fluor Tominak lenni. Van bennük valami varázslat, ami miatt a közönség nagyon szereti őket. Ne gondoljuk azt, amit öreg zenész barátaim szoktak mondani: ezek nem tudnak semmit. Dehogynem. Valamit tudnak, mert a tömeg rájuk meg, úgyhogy ne bántsuk őket, hanem próbáljuk segíteni.

- Fiatalon ön is nagy ambíciókkal rendelkezett, 1990-ben még a köztársasági elnök-választáson is elindult.

Ez egy poén volt, akkor még úgy nézett ki, hogy Magyarországon győzni fog a demokrácia, és én úgy voltam vele, hogy ha beindulok, akkor arra esély sem lesz, hogy ne én legyek a köztársasági elnök, erre a helyzetre találtam ki a szlogent: Szakadt országnak szakadt elnököt! de amikor észrevette a parlament, akkor azonnal megszavazta

Göncz Árpádot

. Pedig olyan szerencsétlenk vagytok! Ha én lettem volna, tudjátok mi lenne most? Körülbelül ugyanez!