"A zenének is meg kell érnie" - a dobok után a vibrafon mögött is megállja a helyét Teszáry Tamás

Folyamatosan képzi magát a szegedi dzsesszdobos, aki Vancouver-től Londonig zenélt már, manapság pedig egy új hangszerre koncentrált.

Teszáry Tamás

ma Londonban él, azonban karrierje a Napfény Városából indult, viszont nem dobbal: hat évesen az iskolában ének-zenei előképző osztályba jelentkezett, első hangszere a furulya volt, majd tíz évesen áttért a dobra. "

Szekeres Károly

barátommal kitaláltuk, hogy mi dobolni akarunk, így felvételiztünk a zeneiskolába, onnan pedig egyenes út vezetett a zenéléshez" - mesélt a kezdetekről a zenész, akire saját bevallása szerint nagy hatással volt

Louis Armstrong

, a vibrafonosok közül pedig

Milt Jackson

és

Joe Locke

, a dobok terén

Dave Wecklt

és

Alex Van Halent

említette példaképként. "Nem voltam túl tudatos, eleinte nem szándékoztam komolyan zenélni, hanem a tanárom egy év után kérdezett rá, hogy nem akarok-e ezzel komolyabban foglalkozni, ami azt jelentette akkor, hogy a konzervatóriumba jelentkeztem, ahova felvettek, onnan pedig mentem főiskolára" - fűzte hozzá. Az iskolában klasszikus zenével foglalkozott, az érdeklődési körét azonban inkább a dzsessz és a populáris zenék kötötték le, mint a rockzene, de a hivatalos oktatás keretein belül akkor nem nyílt másra lehetősége, mint a komolyzenére.

Szegedtől Vancouverig

"Általanos iskolas koromban játszottam itt Szegeden a Görcs Gárda nevű zenekarban, ez egy vicces gyerekzenekar volt, 14 évesen adtunk poénos fellépéseket, majd középiskolában bekerültem a Gőzerő zenekar elődjébe, a Huza-Vona névre keresztelt formációba, melynek - hasonlóan a Gőzerőhöz -

Szurdi Zsolt

volt az atyja" - részletezte korai szárnypróbálgatásait Teszáry Tamás. Később a Gőzerőben is dobolt, majd a főiskola után az utolsók között disszidált 1989-ben, először Svédországba, majd Kanadába, ahol több rock zenekarban is megfordult, gyakran koncertezett, viszont a nagyobb sikerek elkerülték, mivel az 1980-as évek rockzenéjét játszották a 1990-es években, a grunge korszakában, így nem érhettek el komolyabb sikereket, amelynek köszönhetően a sikertelenségbe belefásult banda felbomlott, ekkor a szegedi zenész átköltözött Calgarybol Vancouverbe.

"Én akkor megtorpantam, úgy éltem át ezt egy kicsit, mint egy válást, majd folytattam a zenélést, belekóstoltam a funky műfajba, majd visszatértem a dzsesszhez" - fejtette ki Teszáry Tamás. Mivel hivatalosan soha nem tanult dzsesszt, csak klasszikus zenét, ezért egy évig járt egy dzsesszdob tanárhoz, hogy fejlessze magát. "Nagy segítséget kaptam abban, hogy ráébredjek azokra a dolgokra, amelyeket már tudtam, csak máshogy, egy eltérő nézőpontot tapasztaltam meg" - foglalt össze tapasztalatait a zenész. Akkoriban a gyakorlás tette ki ideje nagy részét, közben véletlenül rátalált egy vibrafonra. Addig, mint ütős játszott vibrafonon, de korábban - anyagi okokból is - nem gondolt arra, hogy beruházzon egyre a dallamos ütőhangszerből, azonban Vancouver-ben talált egyet alacsony áron, így megvásárolta, aztán magával hozta, mikor hazatért a magyar fővárosba, ahol folytatta a gyakorlást a vibrafonon, de nem különösebb irányt követve. "Klasszikus zenét gyakoroltam, de nem azzal akartam komolyabban foglalkozni, amíg Budapesten voltam, addig zenéltem egy együttesben, néhány régi barátommal, köztük

Tótváradi Zsolttal

, és más ismerősökkel csináltunk egy zenekart, aminek az volt a neve, hogy Rosco Hifs" - részletezte Teszáry Tamás. Ennek a projektnek nem lett nagy kifutása, ugyanis a szegedi dobos kivételével minden tag rendelkezett más munkahellyel, melyre koncentrálnia kellett. "Én tanítottam akkoriban, de inkább a zenélésre szerettem volna koncentrálni, még Budapesten elmentem tanulni egy dzsesszzongoristához,

Sárik Péterhez

, nála elkezdtem komolyan szisztematikusan tanulni a dzsesszt vibrafonon játszani, ugyanis a zongora hasonló elrendezésű, mint a vibrafon, ezért mentem hozzá" - mondta el a szegedi zenész. Az ekkoriban elsajátított tudás már nem volt ismeretlen a klasszikus oldalról, viszont a komolyzenében sok minden máshogy működik a dzsessz világában.

Bőr után fém

A hazai tanulás után Teszáry Tamás ismét elhagyta hazánkat, ezúttal Anglia lett az úti cél,

Dörnyei Gábor

, szegedi dobos hívására, zenélési lehetőségeket kutatva. "Ott leginkább, mint dobos tevékenykedem, de időm jó részét már a vibrafonozás tölti ki. A saját vezetésem alatt álló formáció mellett több zenekarban is játszom, mint dobos és mint vibrafonos is” – fejtette ki Teszáry Tamás. Kiemelte, hogy ezek döntő része nem az ő projektjei, nem ő az ötletgazda, a szegedi zenész nevéhez a

fűződik, amely trió, kvartett vagy kvintett formában is működik, felállástól függően, ebben Teszáry Tamás vibrafonozik, egyáltalán nem dobol. A formáció nagyrészt saját szerzeményeket játszik, egyelőre ez a quartett Teszáry Tamás legfőbb elfoglaltsága, az utóbbi években több szerzeményt írt meg a zenész, melyeket a zenekar játszik. „Tudatosan azt az utat választottam, hogy még a stúdiózás előtt játszani akartam, hogy megérjen a zene, több zenésztársammal egyet értünk abban, hogy ha berohanunk a stúdióba és egyből elkészítjük a felvételeket, utána mikor elkezdjük játszani élőben a dalokat, akkor rájövünk, teljesen más lesz abból, amit felvettünk” – mondta el Teszáry Tamás. „Amit már CD-n el akarunk adni valakinek, az nem biztos, hogy összekötődik azzal, amit később játszunk”- tette hozzá. Kitért arra, hogy ez különösen érvényes a dzsesszre, rockzenében ez nem tipikus, ott nem megy át akkora változáson a zene, de a dzsesszben igen. Teszáry Tamás elismeri, hogy más kérdés az, hogy ennek a felfogásnak marketing szempontból milyen hatása van, mivel minden zenész célja, hogy legyen egy kézzelfogható eredménye a munkájának, amit odaadhat az embereknek. Hozzáfűzte: „Én nem vagyok nagy marketing szakember, hanem inkább

http://www.youtube.com/watch?v=C12faM8zZAo

Önuralom és őserő

„Gyerekkoromban azért volt szimpatikus a dobolás, mert a dobos háttérben marad, mégis fontos elem, valamint bizonyos kényelmet nyújt és időt a saját projektemhez az a tény, hogy azokban a zenekarokban, ahol dobosként vagyok jelen, más intézi a fellépéseket és más ügyes-bajos dolgokat, marad időm arra, hogy a saját vibrafonos projektemet dédelgessem” – emelte ki Teszáry Tamás hangszeréről. A zenész szerint vannak olyan praktikus részei a dobolásnak, ami ad egy fajta önuralmat, megértését a folyamatoknak, de ez bármely hangszerre igaz.

Teszáry Tamás egyetért Kodály Zoltánnal, aki szerint, ahogy az ember tanul zenélni, az kitisztít valamit a fejében, ami nehezen megfogható. Másik sajátosságként említette azt, hogy a dobolás mindig egy őserőt enged ki az emberből: „Én nem vagyok se agresszív, se tomboló típus, de mégis amikor dobolok, akkor egy olyan részét engedhetem ki a személyiségemnek, amit általában nem biztos, hogy kimutathatok, mert a szituáció nem engedi, de dobolás közben ezt megengedhetem magamnak, és ez nagyon jó érzés” – fogalmazott Teszáry Tamás.