Tihanyi Ildi: "Az embert kirázza a hideg és ez szerintem jó"

"Az egész díszlet arra találtuk ki, hogy a besúgórendszer látszatát keltse. Mindenhol titokajtók rejtőznek és olyan folyosók, ahonnan bárki megfigyelhető, látható, azonosítható. Hófehér környezetből indulunk az elején, ami bevörösödik, s mindent eláraszt a bűn és a vér." Amióta kiderült, hogy a szegedi szabadtéri színpada gigantikus jégpáncélt kap Az álarcosbálra, a jeges birodalomtól hangos a sajtó. Tihanyi Ildi díszlet- és jelmeztervezővel beszélgettünk.

- Nem először láthattuk jelmezterveit a színpadon életre kelni, legutóbb a Háry Jánosban köszöntek vissza az ötletei.

- Így igaz. Előtte pedig a Leányvásár jelmezterveivel mutatkoztam be a szegedi szabadtérin, tehát már nem ismeretlen számomra a terep.

- Gondolta volna valaha, hogy díszlettervezőként egyszer a nyár közepén jeget kell imitálnia a színpadra?

- Érdekes módon ez volt az egyik legegyszerűbb eleme a produkciónak. A műjégen, amin a színészek és énekesek korcsolyáznak majd, lakkfedés van. Nem csúszik olyan jól mint a valódi jég, inkább csak show-elemként funkcionál.

- A Szegedi Szabadtéri Játékok a díszletelemekkel foglalkozott a legtöbbet a bemutató előtt. Ahogyan írták is, a legnagyobb fejtörést az okozta, hogyan lehetne elrejteni a bálon kiteljesedő „jeges” teret.

- Amikor

Béres Attila

rendezővel ezt kitaláltuk, akkor nem a jégrevüre koncentráltunk, hiszen erre nem lehet felépíteni egy teljes koncepciót. Az, hogy ez egy jeges birodalomban játszódik, annak köszönhető, hogy az eredeti librettóhoz nyúltunk vissza. Svéd környezetet teremtettünk, igaz, a produkciót 2015-be ültettük át, vagyis nem III. Gusztáv, hanem XVI. Károly Gusztáv uralkodó idejébe. Ez egy politikai környezetbe ágyazott szerelmi dráma és éppen a bizonytalanság áll a darab középpontjában. Ahogy az ember lavíroz a hatalmi játszmák, valamint a barátsággal és árulással tarkított magánéleti szálak világába - ezt a bizonytalanságot értékelteti a jeges környezet.

- A jégszínpad tehát legalább olyan főszerepet élvez, mint a svéd uralkodó.

- Abszolút főszereplő. Az első jelenetben egy modern, politikai harcokkal átfűzött parlamentben találjuk magunkat. A szereplők tökéletesen beazonosíthatók anélkül, hogy bármilyen aktuálpolitikai kérdésbe belemennénk. A történelem ismétli magát, ebben a darabban is erről van szó, hiszen ezeket az eseményeket mindig emberi gesztusok, pillantások határoznak meg. A második képben a jósnő barlangjában vagyunk, ahová a rendezővel egy sátánista szeánszot alkottunk. A kultikusság, a disznóvér megjelenése, tehát az egész rituálé annyira ördögi, hogy arról a szekták jutnak eszünkbe. Az egész díszlet arra találtuk ki, hogy a besúgórendszer látszatát keltse. Mindenhol titokajtók rejtőznek és olyan folyosók, ahonnan bárki megfigyelhető, látható, azonosítható. Véleményem szerint a mai társadalomban bárki helyet cserélhet bárkivel, a szereplőkön keresztül pedig a néző is azonosulni tud az élethelyzetekkel. A következő jelenetek az akasztófahegyen játszódnak, ami úgy néz ki, mint egy hullaház. Utána az egyik főszereplő lakásába csöppenünk, amit tudatosan egy panelházzá alakítottam. Jól átjön ebben a kockaház térben a bezártság és az az érzés, mennyire egyformán éljük az életünket. A produkciót a jégrevü koronázza meg, amivel visszahelyeztük a darabot az eredeti korába.

Náray Tamás

jelmeztervezővel úgy gondoltuk, ha már jelmezes bál, akár rokokóba is öltöztethetnénk a szereplőket.

- Eddig inkább a díszletről beszéltünk, pedig ugyancsak sok ötlete nyomát viselik a jelmezek is. Honnan inspirálódott?

- A koncepciót közösen találtuk ki Náray Tamással. Ha operáról beszélünk, akkor számomra a zene az elsődleges. Szeretem a partitúrát is fellapozni, a kottát megnézni, ugyanis nem mindegy, hogy egy ária hogy szól, hogy egy zeneszerző miért úgy gondolta ki a duetteket. Az ember meghallgatja, majd megjelennek a képek és a színek. Nagyon erős a színdramaturgia, amire nagy hangsúlyt fektettünk. Hófehér környezetből indulunk az elején, ami bevörösödik, s mindent eláraszt a bűn és a vér.

- Melyik a kedvenc jelenete?

- Ez mindig változik, jelen pillanatban a jósnő jelenetét szeretem a legjobban.

Wiedemann Bernadett

énekli a szerepet, aki egy fantasztikusan tehetséges énekesnő. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Szerettem volna, ha a lényszerűsége jelenik meg Ulrica karakterében. Először a zenei olvasópróbán találkoztunk, amikor még nem volt meg a ruhája, de ahogyan formálta a szerepet, rögtön beugrott, hogy milyennek kellene lennie. Amit ő csinál, és amit én alkottam, összeér. A kettőből valami nem emberi dolog született. Az embert kirázza a hideg és ez szerintem jó.