Lemondás és újjászületés – húsvét ünnepe van

A keresztény világ a legfontosabb ünnepét üli a hétvégén: Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek most világszerte. De hogyan kapcsolódik a tojás és a locsolkodás a vallási ünnephez? Miért változik mindig húsvét időpontja? Frauhammer Krisztina néprajzkutatót kérdeztük.

„A Húsvét egy egész ünnepsorozat, hamvazószerdától kezdődően húsvéthétfőig vannak népszokásaink, amelyek a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódnak. Ezen szokások körébe tartozik a böjtölés is, amit a klasszikus értelemben véve, mint hogy nem esznek húst és zsíros ételeket e negyven napos időszak alatt nagyon kevesen tartanak. Az azonban általánosan elterjedt, hogy különböző fogadalmakat tesznek az emberek, lemondanak bizonyos dolgokról, szokásokról. A 21. század egészségkultusza kapcsán a böjtölés különféle formáinak egyébként is nagy divatja van” – mondta el hírportálunknak

Frauhammer Krisztina

.

A böjttől a feltámadásig

A nagyböjtön belül a szokások főképp az utolsó hétre összpontosulnak, nagycsütörtökön emlékezünk Krisztus utolsó vacsorájára, ezen a napon már nem szólalnak meg a harangok, a néphagyomány azt tartja, hogy elvitték őket Rómába, ezért régen faluhelyen harangok helyett kereplőkkel keltettek zajt. Ezen az estén a szentmisén a pap megmossa tizenkét paptársának vagy tizenkét hívőnek a lábát a krisztusi alázat jelképeként. Nagypénteken az egyház Krisztus kereszthalálára emlékezik, ez a gyász napja, ez a hagyományok körében leginkább ott ragadható meg, hogy ehhez a naphoz sok tiltás kapcsolódott, például az állattartáshoz, mezőgazdasághoz kötődően. Régen azt is tartották, hogy ezen a napon nem szabad kenyeret sütni, mert kővé válik. Nagypénteken mai napig felolvassák vagy eléneklik a templomokban a passió történetét. A barokk idejének dramatikus misztériumjátékok formájában jelenítették meg ezeket az eseményeket, néhol ma is találkozhatunk ilyen előadással. Nagypéntek este állítják fel a templomokban a szent sírt, amit bizonyos vidékeken katonák, cserkészek, fiatal fiúk őriznek.

Nagyszombat este Krisztus feltámadását ünneplik a hívek. Ennek a liturgiának nagyon szép része a víz- és tűzszentelés. A megszentelt víz a keresztelés szertartásában kap szerepet a friss tűzről meggyújtott gyertya pedig a reményt fejezi ki. Krisztus halála az emberiség megváltásának az örömünnepe, a megújulásnak, az újjászületésnek reményét, az örök élet reményét szimbolizálja. A szertartásokat feltámadási körmenet zárja szombat késő este vagy vasárnap hajnalban. „A Dunántúl egyes vidékein szoktak ilyenkor úgynevezett Krisztus-keresést tartani. A szokás azoknak az asszonyoknak az emlékét őrzi, akik az eltemetett Jézus sírjához siettek, de a sírt üresen találták. Énekekkel, imákkal járnak körbe éjszaka a hívek és gyertyával egy kereszt elé járulnak erre az eseményre emlékezve” – ismertette Frauhammer Krisztina. Húsvétvasárnap a feltámadás és a húsvét fő ünnepe, számos helyen reggel ételszenteléssel kezdődik, a tipikus húsvéti ételeket a pap elé viszik, aki megszenteli. Ezeknek az ételeknek régen olyan erőt tulajdonítottak, hogy a megszentelt ételek morzsáival etették az állatokat, hogy termékenyek legyenek. Húsvéthétfőn a mai napig ismert és gyakorolt szokás a locsolkodás.

Mindennek jelentése van

„Mint minden ünnepi cselekmény, a húsvét is teli van olyan szimbolikus hagyományokkal, jelképekkel, amelyek visszavezetnek minket az ünnep eredeti történetéhez” – tájékoztatott a néprajzkutató. A tojás egy nagyon ősi termékenységi szimbólum, a tojásból fakadó új élet az újjászületésnek és a termékenységnek a szimbóluma, ez a legmeghatározóbb jelképe a húsvéti ünnepnek. A bárány egyrészt Jézus Krisztus jelképe, aki áldozati bárányként halt meg a kereszten az emberiség bűneinek megváltásáért. Másrészt a bárány további jelentősége sokkal régebbre vezethető vissza: a zsidó Pészah ünnepnek, ami az Egyiptomból való kivonulásra emlékezik, része a bárány, mivel a zsidók az Úr parancsára bárányt áldoztak, ugyanis a bárány vérével jelölt házakból a halál angyala nem ragadja el az elsőszülött fiúkat. A Pészah ünnepen, a szédereste, vagyis a csütörtöki vacsorán erre emlékeznek, és bárányt fogyasztanak, tehát a húsvéti bárány ehhez a zsidó szokáshoz is visszavezethető.

A húsvéthétfő legjelentősebb eseményének, a locsolkodásnak termékenységhozó, termékenység-varázsló szimbolikája van, ugyanis a húsvéti ünnepkör szorosan kötődik a tavaszkezdethez, a tavaszi megújuláshoz, a tavaszi napéjegyenlőséghez, az időpontját is ehhez kötődően állapítják meg, a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap Húsvét napja. A tavasszal együtt az ünnep szorosan kötődik a természet megújulásához, az újrasarjadó élethez, a termékenységhez, és mindennek a biztosítását célozza maga a locsolkodás. Ugyanezt a célt szolgálta egy egyedi szokás a Dunántúlon: vesszőnyalábbal veregették meg a lányokat, hogy termékenyek, frissek, fiatalok, termékenyek maradjanak. A nyugat európai nyelvekben más az ünnep elnevezésének eredete, mint Magyarországon, a magyar Húsvét elnevezés a hús elhagyására, a hústól való tartózkodás időszakára utal. A spanyol Pascua név a Pészah szóból eredeztethető, míg az angol és a német által használt Easter és Ostern kifejezésekben már felfedezhető egy pogány istennő személye, akiről tudjuk, hogy a tavaszi napéjegyenlőség idején volt az ünnepe, tehát itt a tavaszjövetel várása hangsúlyosabb, de ez leginkább az elnevezésben érhető tetten, illetve a szimbolika is ehhez kötődik. Krisztus feltámadása és a természet tavaszi ébredése számos ponton rímel egymásra, és ezt az ünnepkörhöz kötődő szimbólumok is jól szemléltetik.

Vallásos ünneptől a hosszú hétvégéig

A társadalom egyes rétegeiben a Húsvét keresztény gyökerei mára már alig ismertek, sokan a húsvéti ünnepkört családi ünnepként élik meg, és léteznek olyanok is, akik az ünnepet arra használják, hogy kikapcsolódjanak. Számukra csak a hosszú hétvége munkaszüneti napjai által kínált pihenést jelenti a többnapos ünnep. „Találhatunk egy olyan réteget, amelynél a keresztény hagyományok egyáltalán nem játszanak szerepet és a vallásos eredet ismerete sincs már meg, van ahol a szimbólumok, ételek, jelképek megvannak, de családi ünnepként működik, de azért akad a társadalomnak olyan része is, amely számára ismert a keresztény gyökere az ünnepnek, amit tartanak is és mind az étkezések, mind a hagyományok tekintetében ragaszkodnak a hagyományokhoz” – emelte ki Frauhammer Krisztina. A negyven napos böjt betartása ritka, inkább a nagypénteki böjtöt tartják az emberek, de a tojásfestés, a locsolkodás, a hagyományos étkek fogyasztásának szokása még ma is él. A böjt eredetileg nem csak az étkezésre vonatkozott, hanem az élet más területein is megvonták maguktól a jó dolgokat a böjtölők, nem tartottak bálokat, zenés mulatságok, lakodalmak, ilyen téren is volt egy csendes időszak, mára ez is sokat lazult, esküvőkkel, bálokkal is találkozhatunk ebben az időszakban.

A húsvéti nyúl

A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. Több történettel is magyarázzák szimbólummá válását. Az egyik szerint a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, egy másik történet szerint a tojáshozó császármadár, németül Haselhuhn madár nevének rövidítéséből (Hase) ered a nyúl hagyománya. Egy azonban biztos: a nyúl maga is termékenység szimbólum, rendkívüli szaporasága okán.