Történelmi időutazás a Rókusi Általános Iskolában + FOTÓK

December 13-án rendezte meg a szegedi Rókusi Általános Iskola a történelmi életképekből álló táncszínház és a vetélkedő ötvözeteként a Gyöngyök és gyémántok programsorozatot immáron tizenharmadik alkalommal. E különleges rendezvény szervezői az európai és a magyar történelem megismertetését, a nemzeti hagyományok ápolását, kulturális örökségünk megőrzését és továbbadását fogalmazták meg hitvallásukban.

2014-ben a Nagy Háborúra emlékezik a világ. 1914 nyarán a boldog békeidők embere hirtelen a fronton találta magát, kitudja mennyi időre elszakítva családjuktól, megszokott, békés környezetükből. Hiába volt az ígéret: „Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek szeretteitek körében!”– a katonák hosszú évekre a lövészárok fogságába kerültek, s jó, ha négy év múlva hazatérhettek szeretteik körébe. Csakhogy a tömegek és gépek háborúja romba döntötte azt a világot, amely a katonák emlékeiben élt. E Nagy Háborúra emlékeztek, a program résztvevői – versenyző és szereplő 13-14 éves mai diákok – akik vállalták, hogy méltón emlékeznek őseik áldozatvállalására. Dunaszerdahelytől Háromszékig 17 csapat vívta ki a döntőn való részvétel jogát, így vált teljessé a történelmi Magyarország Nagy Háború árnyékában formálódó életének felidézése. Az egész napos rendezvény keretjátékának főszereplői ‒ a rókusis diákok ‒ mai tinédzserek, akik múlttal, jövővel még nem foglalkozó ifjak, akik talán alig hallottak még a Nagy Háborúról. Mindennapjaikban fontosabb a játék, a szerelem, mint a történelem. A keretjáték forgatókönyve szerint ezen ifjak ülnek be a moziba, ahol a Nagy Háború emlékét megidéző film pereg. A filmkockák, vagyis a rókusis diákok által előadott életképek, valamint a versenyzők által megoldott feladatok tárják fel előttük az ősök felelősségre intő titkait. A „film” a boldog békeidőket idéző, látványos nyitóképpel kezdődött, amibe „berobbant” a háború. Ezt követően

Kókai Gyula

intézményvezető üdvözlő szavai, majd

Kalmár Ferenc

, a verseny védnökének családi történetekkel, személyes sorspéldákkal ízesített köszöntő beszédével kezdetét vette a verseny. A sok és sokféle feladat megoldása során a csapatok nemcsak a történelmi események ismeretét bizonyították, de lövészárok maketteket készítettek, bakaportrét rajzoltak, elsősegély nyújtási gyakorlat keretében felkészültek a „háborúba vonult társuk” sebeinek ellátására, majd már a „csatatéren” kellett életben maradniuk a „harctéren” végrehajtott sportfeladatok megoldása során. A feladatok közben pergett tovább a Nagy Háború emlékét bemutató „film”, amelynek jeleneteit a Rókusi Általános Iskola hatvan tanulója keltette életre. Részesei lehettünk a fájdalmas legénybúcsúnak, majd a katonává lett ifjakkal együtt felszállhattunk a frontra tartó vonatra, s ott lehettünk a katonák kiképzésének küzdelmes eseményén is. Végül a fronton harcoló katonák mindennapjai elevenedtek meg. A gyerekek hihetetlen önfegyelemmel és átéléssel keltették életre ük- és dédapáik életének lövészárokban töltött küzdelmes mindennapjait. Mire idáig eljutottak a szereplő és versenyző ifjak, épp eléggé elfáradtak ahhoz, hogy „jó katona” módjára örömmel fogadják a „kantin” nyújtotta finomságokat. Az ellátmányhoz néhány hadi konyhára vonatkozó gasztronómiai kérdés is társult. A „tűzszünetet” követően a hátországba pillanthattunk be, amit szintén egy lírai életkép vezetett be, majd a művészeteké lett a főszerep. A háború sokkolta a művészeket is. A dadaizmus különös, hagyományos művészi kereteket szétromboló alkotói világa elevenedett meg a versenyzők kreatív alkotómunkája keretében. A háborús történetek sokasága humorral fűszerezve mesél háborúról, katonáról, az otthon maradottakról. A csapatok remek előadásában egy csokorra való anekdotával szórakoztatták a program résztvevőit. A Nagy Háború filmje pergett tovább, s végül elérkezett a pillanat, amikor a katonák harci szelleme már megtört. Ismét egy megható életkép keretében a megszólaló, fájdalmasan szép olasz és magyar népdal már nem az ellenséget, hanem az embert láttatja meg a front mindkét oldalán. Ez a jelenet már az emlékidézés záró feladatát jelezte, amelynek során a diákok által kialakított emlékmű előtt az ősök áldozatvállalása előtt tisztelegve számos katona és népdal csendült fel a versenyző csapatok előadásában. A verseny véget ért, a „kantin” ismét kitárta kapuját a jól végzett munka fáradságával betérő emlékidéző diákok előtt. A katonák álmaiban szereplő finomságok elfogyasztása után a versenyzők visszatértek a Nagy Háború emlékét idéző filmet „vetítő” moziba. Csakhogy az órákkal korábban még laza, mai fiatalokként belépő mozizó diákok már egészen más szemmel tekintettek vissza a száz évvel ezelőtti történésekre. „A jeltelen sírokra, miken halottak estéjén se ég mécs, és nincsen koszorú. A feledés a földdel teszi egyenlővé őket, pedig alattuk is ember pihen, ki élt és maga volt világ. Az egyik dicsőségről álmodott, boldogságról a másik, szerelemről, a harmadik. Most azonban a hanton egy mécset gyújtva kívánnak békés álmokat mindeniknek. Legyenek egy boldogabb jövőnek földje ők, melyen a gyűlölség-bogáncs helyett jóságvirág nő, s nem hiába éltek.” A mai tizenéveseket megszólító csodálatos életkép elérte célját. A megdöbbent ifjak vastapssal tudatták kicsikkel és nagyokkal, hogy megértették a centenáriumi üzenetet; tetteikkel, a verseny feladatainak kiemelkedő színvonalú megoldásával, s a hosszú és gyötrelmes próbák vállalásával, majd a megható átéléssel előadott életképekkel bizonyították is mindezt. A program végén

Szondi Ildikó

, a zsűri elnöke szólt a meghatódott versenyző és szereplő diákokhoz. Az izgalmas eredményhirdetés végén a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola Önkéntes hősök nevű csapata örülhetett a legjobban, hiszen ők nyerték meg a verseny fődíját: egy történelmi kiránduláson folytathatják tovább a Nagy Háború emlékeinek megidézését. A szervezők pedig jóleső megnyugvással fogadhatták a sok-sok köszönetet azért, hogy nemes küldetésük mennyit gazdagított minden résztvevő emberi és erkölcsi tartásán.