Tizennégy év Távol-Keleten - visszavonzza Indonézia a szegedi tanárt

Barátjával az első magyar diákként tanulhatott Indonéziában a szegedi Balogh László. Tizennégy évnyi kinttartózkodása alatt végignézte, ahogy a fejlődő ország a régió éllovasává vált, átélte a helyiek történetének egyik legsúlyosabb földrengését, egy pusztító cunamit és egy kis híján polgárháborúba torkolló belviszályt. Mégis visszamenne.

Telefoncsörgés szakította félbe a beszélgetésünket

Balogh Lászlóval

, akivel egy vasárnap délelőttön találkoztunk a belvárosi kávézóban - családjával indonéz nyelven váltott néhány szót. "A gyerekek gyorsan megtanulták a magyar nyelvet, és mióta hazaköltöztünk, mindenhol csak ezt hallják. Szeretnénk azonban, ha az indonézt sem felejtenék el" - magyarázta. A földrajz-rajz szakos tanár jelenleg Újszegeden él feleségével, akivel még a világ másik végén, Indonéziában ismerkedett meg, négy gyermekük is odakint született. Tizennégy év kinttartózkodást követően döntött úgy, hogy hazaköltözik a családdal, akiknek egy egészen új kultúrába kellett beleszokniuk.

Szakmai gyakorlat egy aktív vulkán oldalán

Balogh László még 1993-ban látogatott ki a távol-keleti országba, egy évvel a szegedi tanárképző főiskolán szerzett diplomáját követően. Abban az évben nyílt meg először Indonézia a magyar fiatalok előtt, akik egy ösztöndíjprogram keretén belül egy évet tölthettek el a közép-jávai Yogyakarta egyetemén. "Az egész országból összesen hatvan diák jelentkezhetett, Szegedről hárman vágtunk volna neki az utazásnak, végül

Révai-Bere Norbert

barátommal ketten indultunk el. Akkor még nem voltak szervezett turistautak az országba, így csak halvány elképzeléseink lehettek, mi is vár minket" - emlékezett vissza. A közel 3,5 milliós város a terület kulturális központja, a nagyváros felgyorsult életvitele azonban nem fertőzte még meg, a gyarmati időkből maradt, nyugodt légkör járta be.

Az egyéves ösztöndíjat megduplázta, ezt követően pedig jelentkezett az akadémia posztgraduális képzésére, melyet azóta is példa nélküli módon, magyarként végzett el. Ilyen diplomája rajta kívül nincs is senkinek az országban. Három hónapos szakmai gyakorlatát egyébként az ország egyik legveszélyesebb, máig aktív vulkánja, a Merapi oldalán, egy kis településen töltötte. Az óriás néhány évente kitör, legutóbb 2010-ben több mint 200 ember halálát okozta, termékeny talaja mégis az életet jelenti az itteniek számára. "Az itt élők mezőgazdasági munkával foglalkoztak, és egyáltalán nem zavarta őket a veszély, egy rendkívül segítőkész, barátságos közösséget alkottak. Az országban szokás, hogy az egyetemet végzett embereket az ország egy-egy szegényebb régiójába küldik gyakorlatra, így láthatják az ország ezen arcát is. Megismerkedhetnek azokkal az emberekkel, akik leginkább támogatásra szorulnak" - mondta el Balogh László. Kinti évei alatt megismerkedett későbbi feleségével,

Fransisca Triastuti Wahyuningsih-val

, akitől négy gyermeke is született. Családjával kézműves termékek, díszdobozok és házi csokoládé árusításával tartották fenn magukat, szabadidejét pedig a festészetnek szentelhette. "Nagyon összetartó volt a helyi művészvilág, egymás közelében éltek, közösen szerveztek kiállításokat" - mesélte. Már tanulmányai alatt is rengeteg megrendelést kapott, képeit külföldi turisták vásárolták, galériákkal, gyűjtőkkel folyamatosan kapcsolatban állt.

"A földrengés után a gyerekek nem mertek a fürdőszobába bemenni"

1993 óta a fejlődő ország óriásit lendült előre, a régió vezető gazdasági hatalmává nőve ki magát. Balogh László saját szemével követhetett végig több korszakváltást is az 1967 óta kormányzó

Suharto

elnök lemondását követő demokratizálódástól az 1997-98-ban begyűrűző, egész Ázsiát érintő gazdasági válságon át az első női elnök,

Megawati Sukarnoputri

megválasztásáig. A kilencvenes évek végén kialakult válság a szélsőséges, rasszista nézeteket is felerősítette az országban, általános lincshangulat uralkodott a felső tízezert alkotó kínai lakosság ellen, melyek sokhelyütt emberéleteket követeltek. Hogy a szegedi férfi és családja nem került közvetlen veszélyben, az nagyban köszönhető a Yogyakartai régió helytartójának

X. Hamengkubuwononak

is, aki az utcán, egy hangosbemondóval a kezében csitította a forrongó tömeget. Tényleges életveszélyt azonban a 2006-os, Richter-skála szerinti 6,2-es erősségű földrengés jelentett családja számára, amely a régió egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt. A közel egy percig tartó rengés házak ezreit tarolta le városszerte, több mint háromezren maradtak a romok alatt. "Mi voltunk az a magyar család, akiket a hazai televízió eltűntként hirdetett, szerencsére azonban nem volt semmi bajunk, csak nem reagáltunk egy telefonhívásra. Mikor megéreztük a rengést fogtuk a gyerekeket és kiszaladtunk az udvarra, szerencsére nem sérült meg egyikünk sem és a ház jó elhelyezkedése miatt átvészelte a történteket. A fal megrepedt és voltak cserepek, amik tizenöt méterre elrepültek" - mondta el. Mivel a katasztrófa reggel érte az országot, sok embert a reggeli készülődése közben érte a halál - a gyerekek hosszú idővel a történtek után is félve mentek csak be a fürdőszobába. Az itt élők a földrengés után cunamitól is tartottak, amely két évvel ezelőtt az ország több városát is a földdel tett egyenlővé, szerencsére ez alkalommal megkímélte a régiót.

A régió a földrengés után egy évvel, 2007-ben sem tudott teljesen talpra állni, Balogh László családjával pedig válaszút elé állt. Gyermekei iskoláztatására is figyelemmel végül úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Szegedre, ők pedig a Gregor-iskolában folytathatták tanulmányaikat. Hatalmas kulturális különbségeket kellett átugraniuk, odakint egy mesés környezetben játszhattak délutánonként a rizsföldeken, míg itt egy egészen más környezet fogadta őket. A magyar nyelv elsajátításával könnyen boldogultak, most inkább azon vannak a szülők, hogy a gyökerektől ne szakadjanak el teljesen a fiatalok. "Dokumentumfilmeket nézünk a tévében és az interneten keresztül Indonéziáról, otthon is indonézül beszélgetünk a gyerekekkel. A feleségem családjával, valamint a barátainkkal napi szinten tartjuk a kapcsolatot, ez több száz embert jelent" - tette hozzá. Emellett egy tízkötetes sorozat írásán is dolgozik, amely az őskortól foglalná össze az ország történetét építészeti emlékek és tájképek bemutatásával. A sok megrázó eset ellenére Indonézia a béke, nyugalom országaként maradt meg benne, ahol a művészetnek is sokkal nagyobb értéke volt, az emberek pedig összetartó közösséget alkottak. "Hiányzik a kinti életforma, és ugyan sok nehézséget is átéltünk, ottlétem során igazán otthon érezhettem magam. Eljöttünk, de egy részünk ott maradt" - mondta Balogh László.