Kulka János: az irigység és a féltékenység teszi Salierit emberivé + FOTÓK

Szikszai Rémusz a Salieri halála előtti utolsó pillanatot állítja meg, s forgatja vissza az idő kerekét, így a nézők átélhetik a zsenivel és önmaga lelkiismeretével küzdő zeneszerző tépelődéseit. "Salieri nem nevezhető egyértelműen rossznak vagy jónak, ilyen értelemben nem tekinthető kimondottan gonosznak sem. Egy féltékeny ember, aki maga is elszörnyed irigységétől, megrémül megváltozott értékrendjétől, vagyis hogy ennyire legyűri őt ez a kettős érzés." A Salierit alakító Kulka Jánossal beszélgettünk.

- Nemrégiben egy, a Nők Lapjának adott interjúban azt mondta: „nagyon bírom, hogy nem jó embereket kell játszanom”. Habár a mondat Fazekas Csaba új filmje, a Swing című romantikus vígjátékban nyújtott szerepére vonatkozik, tulajdonképpen Salieri karakterére is ráillene ez a „nem jó ember” leírás. De feltétlen gonosz az, aki szélsőséges?

- Mindig sokkal érdekesebb ezeket a jellemeket ábrázolni, vagyis megmutatni azt, hogy ki mit és miért tett. Salieri nem nevezhető egyértelműen rossznak vagy jónak, ilyen értelemben nem tekinthető kimondottan gonosznak sem, ezt pedig nem az ő mentegetésére vagy a magam felmentésére mondom. Egy féltékeny ember, aki maga is elszörnyed irigységétől, megrémül megváltozott értékrendjétől, vagyis hogy ennyire legyűri őt ez a kettős érzés. Próbál a végére járni annak, hogyan kerülhetett ilyen állapotba. Ez persze

Peter Shaffer

forgatókönyvíró változata, ugyanis

Mozart

és

Salieri

viszonya a valóságban egészen más volt. Leginkább az fogott meg a zeneszerző szerepében, hogy megpróbáltam megérteni – majd később a színpadon megértetni –, hogy mit érzett Salieri. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen istenadta tehetségnek mennyire nehéz lehetett egy korban élnie egy zsenivel. Egy zseni felbukkanása mindent felülír, azonos pályán az ő kortársának lenni szinte kibírhatatlan érzés. Ugyanakkor talán Salieri volt az egyetlen, aki valóban felismerte Mozart talentumát.

- Viszont éppen ezektől az önmarcangoló, maximalista tulajdonságoktól lesz a magának mércéket felállító karakterből valóságos ember.

- Valóban, ez a két tulajdonság, vagyis az irigység és a féltékenység teszi nagyon emberivé. Salieri sokszor elemzi magát: bizonygatja, hogy soha nem volt féltékeny. Egy teljesen ismeretlen érzés támadta meg Mozart feltűnésekor.

- A fotóspróbán készült képeket elnézve akár Salieri is lehetne a darab címe…

- Hol könnyíti, hol nehezíti a helyzetet, hogy tulajdonképpen Salieri meséli el a történetet. Eléggé sajátos szerkezetű: egyszerre tartózkodik a darabon kívül és belül, kommentálja az eseményeket, hozzáfűz a jelenetekhez, regél. Ilyen értelemben mondhatnánk, hogy lehetne más a címe, de ebben is Mozart nyert.

- A zavarodott zeneszerző emlékeinek kivetüléseit látjuk tehát a színpadon. Ezért az eltérő öltözet.

- Ezt gondolta

Szikszai Rémusz

rendező is, aki a Salieri halála előtti utolsó pillanatot állítja meg és ebből a megvilágosodásból forog vissza a történet, majd épül fel az előadás.

- Szikszai Rémusz úgy nyilatkozott, a mű alapvetően szeretne eltérni Milos Forman filmjétől, a történetben ugyanakkor felfedezhetőek hasonlóságok.

- Szerencsés vagyok ebből a szempontból, mert nagyon régen láttam a filmet. Valahogy mindig is hiányzott belőlem az összehasonlítgatás. Annyi minden mással van az ember elfoglalva, amikor készül egy-egy szerepre, hogy ezt a terhet mindenki igyekszik hárítani. Nem törődöm olyasmivel, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint a film, vagy leszek olyan jó, mint

F. Murray Abraham

. Minden karakter más, amikor a színész saját képére formálja. Ezek a szerepek újra és újra felbukkannak különböző színházakban és rendre van egy színész, aki ezt a hozzá szorosan kötődő szerepet megpróbálja újra eljátszani. Tisztelni kell az elődöket, tanulni kell tőlük, ugyanakkor meg kell találnunk a saját értelmezésünket.

- Korszerű és tudatosan modern – ezzel a két szóval jellemzik a kritikusok Szikszai rendezését. Mitől különbözik ez az Amadeus a többitől?

- A korábbi Amadeus előadásokat nem láttam, így összevetni sem tudom. Úgy gondolom, hogy a Szikszai-féle történetnek nagyon tiszta az olvasata, még a jelmezek is az adott korban tartanak. Érthetően és érzelmesen adja át a történetet.

- Az Amadeusszal már nyár óta járják a teátrumokat, december utolsó napjaira a Szegedi Nemzeti Színház is felkerült az állomások közé. Van esetleg olyan momentum a darabbal, ami szívének kedves?

- Ha lenne ilyen, akkor sem árulnám el melyik az. Habár van egy, ami számomra nagyon megnyerő. Rémusz bölcsen átemelt

Puskin

Mozart és Salieri című operájából két nagyon szép monológot. Ezeket kifejezetten szeretem, annyira csodálatos Puskin-szövegek, amelyek egyébként remekül összeférnek.

A wekfilm nemcsak zenéjével csigázza fel az érdeklődőket

http://www.youtube.com/watch?v=2NKU7taf2qc