Kelemen László Szegeden (is) fellendítette a színházi életet + FOTÓK

Magyarországon egészen sokáig, a 18. századig nem volt hivatásos színjátszás, majd a magyar ajkú polgárság megerősödésével egyre nagyobb igény lett arra, hogy a német nyelvű színház helyébe egy mindenki számára érthető és elérhető szórakozási lehetőség lépjen. Az első magyar színtársulat életre hívásában Kelemen Lászlónak óriási szerepe volt, halálának 200. évfordulóján pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok kétnapos konferenciával tisztelgett.

A nemesi műkedvelő társaságok, valamint a budai és pesti német nyelvű színházak előadásai nem az egyre szélesedő polgári rétegnek szóltak, ezért megnőtt az igény a "populárisabb" játszóhelyek iránt. A drámairodalom fellendítésére először

Bessenyei György

tett kísérleteket kevesebb sikerrel, végül

Kelemen László

nemesi származású kántor - aki tapasztalta az identitástudat hiányát és a nyelvében is elidegenedett nemzet gondjait - vezetésével 1790-ben Budán megalakult az első magyar színtársulat. Kicsiny csapatával (három nő és tíz férfi)

Simai Kristóf

legnevezetesebb darabjával, az Igazházi című "mulatságos játékkal" kitárta a budai teátrum kapuit, s ezzel egyidejűleg megalapozta a 16. századtól élő, úgynevezett iskolai színjátszás jövőjét. Az iskolai színjátszás egyedül Magyarországon képes volt kilépni az oktatási intézmények falai közül, és beépült a színházi mindennapokban. "Az iskolai színjátszás nem irodalmi vagy esztétikai, hanem didaktikai szempontból alakult meg. Az előadások eredetileg latin nyelven zajlottak, nőket nem alkalmaztak 'színpadra' és a szerelem témája is tilalom alatt állt" - mondta

Demeter Júlia

, az ELTE-BTK Magyar Irodalom- és Kultúrtudományi Intézet oktatója. Így volt ez egészen a 18. századig, amikor is a fogalom egészen más értelmet nyert, s valódi színházi körülmények között világhírű írók tollából származó szórakoztató darabokat magyar nyelven tűztek műsorra.

Habár az iskolai színjátszást szerény státusza miatt sokan kritizálták a grandiózus magán színházak képviselői közül, a közönség kétségtelenül szerette a Kelemen-féle társulat előadásait. A komédiáknak és az énekes játékoknak óriási sikere volt, míg a tragédiák kezdetben sorra befulladtak. "A színház egy újszerű nyilvánossági tér, társasági szórakozóhely lett, ezért is indokolt a főhajtás az első színtársulat előtt, amely minden viszontagság ellenére megalapozta a hazai teátrumok jövőjét." 1796. április 10-én a társulat feloszlott, adósságaik rendezésére díszleteiket és ruhatárukat hagyták hátra.

Sándor János

, Jászai Mari-díjas rendező és színháztörténész a korabeli sajtóból olvasott fel részleteket a hallgatóságnak, amelyekből kiderült, a közösség a nehézségek ellenére is próbált talpra állni, végül a tehetségek és Kelemen is Nagyvárad felé vette útját. 1800-ban rövid ideig igazgatóként dolgozott, majd a régiek közül 12 színésszel és

Szerelemhegyi András

karmesterrel kapva az alkalmon megragadták a Szegeden kínálkozó lehetőséget. A Tisza-parti városban 1799-ben döntöttek úgy a városatyák, hogy színháztermet építenek a polgároknak, ahol elsősorban a magyar játszótársaságok csillogtathatták tudásukat. Kelemen feleségével,

Lipcsei Máriával

, egy tucat művésszel és zenésszel együtt érkezett, s az igazgató fordítási és írói munkájának köszönhetően Szegedre is elhozták a kor legújabb előadásait. Az alkalmi "színház" a mai, Dózsa György nevét viselő általános iskola helyén kapott helyet, de a szűkös körülmények sem tántorították el az alkotót. Még

Wolford József

egykori polgármester is elismerését fejezte ki Kelemenéknek, szavai szerint a "szegedi közönséget teljes megelégedéssel mulattatta". A társulat azonban tiszavirág életű volt, miután feloszlottak sosem tértek vissza.

A konferencián

Kiss Lajos

, a Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület elnöke előadásában szó volt még többek között az első szegedi színház épületéről, míg

Egyed Emese

, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszék professzora az "Arany idő" címmel a szerepértelmezésről tartott előadást, zárásképp pedig

Szalisznyó Lilla

, az MTA-BTK Irodalomtudományi Intézet tagja a színjátszás úttörőinek állított emléket. Kelemen László, az első magyar színházigazgató halálának 200. évfordulója alkalmából szervezett konferencia szombaton folytatódik, akkor a szegedi színházigazgatást veszik górcső alá az előadók.

REÖK, 2014. december 13. szombat délelőtt

II. SZÍNHÁZIGAZGATÁS SZEGEDEN 10:30 Színházigazgatás a rendszerváltás előtt Nagy László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója 1982-1992 között 11:00 Színházigazgatás a rendszerváltás idején Kormos Tibor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója 1992-1997 között 11:30 Színházigazgatás napjainkban Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója 2007-2012, 2012-től 12:00 Alternatív színházak a rendszerváltáskor Demcsák Katalin (PhD), SZTE-JGYPK, a TheAlter Fesztivál egyik alapítója REÖK, 2014. dec. 13. szombat délután III. SZÍNHÁZIGAZGATÁS MINT SZAKMA 15:00 Nyitóelőadás - Herczeg Tamás (PhD), a Szegedi Szabadtéri Játékok és a REÖK igazgatója, Színházvezetés című könyve alapján 15:30 Kerekasztal-beszélgetés. Résztvevők: Balog József író, színész, rendező, a TheAlter Fesztivál művészeti vezetője Ókovács Szilveszter MÁO főigazgató Kiss Csaba (DLA), Miskolci Nemzeti Színház, ig. dr. Szikora János, Székesfehérvári Vörösmarty Színház, ig. 17:00 Összefoglaló: Herczeg Tamás