Egy ember és az ideái – Maradhat-e díszpolgár Gömbös Gyula?

Tóth Károly szocialista képviselő kezdeményezte, hogy Szeged városa vonja vissza Gömbös Gyula, a Horthy-korszak egyik miniszterelnökének díszpolgári címét. Felelős volt-e a holokausztért Gömbös Gyula, vagy csak hazáján akart segíteni rossz időben, rossz helyen?

Határozott kettősség

„

Gömbös Gyula

megítélése ambivalens, mint ahogy személyisége és egész politikai pályája is az volt” – ismertette

Vonyó József

, a Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszékének nyugalmazott címzetes egyetemi tanára, az egykori miniszterelnök munkásságának ismert szakértője. A történész kiemelte, hogy Gömbös Gyula egész politikai pályája során, beleértve miniszterelnökségének időszakát is, egy olyan politikai konstrukcióban gondolkodott, amelyben egy erős központi hatalom felülről megszervezi az egész társadalmat, lefojtja az egyéni és csoportkezdeményezéseket, a magán- és csoportérdekek érvényesítését és az egész társadalmat egy egységes, politikai szervezetbe foglalja. „Miniszterelnökként erre úgy tett kísérletet, hogy meghirdette a Nemzeti Egység Mozgalmát, amelybe be kívánta vonni az egész lakosságot, ennek keretében szervezte meg egy a Nemzeti Egység Pártját, amely a Bethlen-féle Egységes Párt átalakításával történt meg” – mondta el Vonyó József.

A mozgalomhirdetés propaganda volt, valójában pártot szervezett, egy olyan pártot, melynek tagjai hűségesküt tettek személy szerint Gömbös Gyulának, a vezérnek, az összes vezetőt, a legkisebb helyi vezetőt is Gömbös személyesen nevezte ki, akik írásban tettek hűségesküt, hogy mindenben a vezér közvetlen utasításait követik. Ez a tevékenység egyértelműen egy vezéri diktatórikus rendszer kiépítésére irányuló törekvés volt. Számos tényező mellett a korabeli politikai elit ellenállása – a kormánypártiakat is beleértve – is megakadályozta Gömbös terveinek sikeres kivitelezését. „Mindez azt jelenti, hogy Gömbös Gyula egy diktatórikus politikai berendezkedés létrehozására törekedett, ebben a korszakkal foglalkozó történészek nagy többsége egyetért, s azt már befolyásos kortársak is hangoztatták” – világított rá Vonyó József. „Abban, hogy

Horthy Miklós

kormányzó le akarta mondatni 1936 elején miniszterelnöki tisztségéről, döntő szerepet játszottak ezek a momentumok” – fűzte hozzá.1932 és 1936 között betöltött miniszterelnöki hivatalában Gömbös Gyula kormányzati intézkedései között akadnak pozitív elemek, például a piacszerzés az eladhatatlan mezőgazdasági termékek számára, gazdavédelmi intézkedések, sokak szerint Gömbösnek köszönhető, hogy a válságból kilábalt az ország. Az valóban igaz, hogy ő kormányzati idejének második felében lábalt ki Magyarország a gazdasági válságból, de ebben nagy szerepe volt annak, hogy a válság világszerte megszűnőben volt, az átalakuló piaci viszonyok, nemzetközi viszonyok kedvező feltételrendszert teremtettek a magyar gazdaság számára. „A tényeket ki-ki értékelje a maga normái szerint, az alapján hozzon döntést arról, hogy vissza kell-e vonni a díszpolgári címet” – jelentette ki Vonyó József. A történész rávilágított, hogy Gömbös Gyula több száz településen volt díszpolgár, csak a kormányzó volt több helyen a korszakban díszpolgár, de ezt tudatosan szervezték, a környezete kultuszt igyekezett építeni körülötte, ez részben sikerrel is járt, ennek része volt a díszpolgári címek adományozása. Szeged azért volt fontos és azért volt kézenfekvő Gömbös Gyula díszpolgárrá avatása, mert az ellenforradalmi szervezkedés egyik vezető alakja volt Szegeden 1919 tavaszán, kora nyarán.

A miniszterelnök nem antiszemita

Gömbös Gyula zsidókérdéssel kapcsolatos álláspontjáról 1918 szeptemberében írt először, azonban „Die Juden in Ungarn” („A zsidók Magyarországon”) című írás szövege nem maradt fenn, később maga Gömbös és mások is többször hivatkoztak a műre, mely szerint a zsidók hatalmas veszélyt jelentenek a magyar nemzet számára. „Ettől kezdve Gömbös fokozottan nyílt antiszemita alapállást képviselt, ő emelte politikai pártprogrammá a politikai antiszemitizmust Magyarországon, a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt megalakítása által” – emelte ki Vonyó József. Ez a határozott és kemény antiszemitizmus, amely beszédekben, cikkekben, pártprogramban és számos más helyen megjelent, 1928 őszéig élt és virult. A Fajvédő Párt kudarcát követően Gömbös Gyula visszalépett a kormánypártba és honvédelmi államtitkárrá, majd 1929-ben miniszterré nevezték ki. Ennek az volt a feltétele

Bethlen István

részéről az, hogy föladja antiszemita nézeteit, és csak katonai szakkérdésekkel foglalkozik. Gömbös ezt nagyjából be is tartotta, nyilvánosan egy antiszemita megjegyzést sem tett, sőt miniszterelnöki bemutatkozó beszédeinek egyikében a zsidókat is testvéreinek nevezte. „Miniszterelnökként hivatalosan nem tett antiszemita kijelentéseket, nem hozott olyan törvényeket, rendelkezéseket, amelyek a zsidóság gazdasági, kulturális vagy vallási lehetőségeit korlátozzák. Látszólag feladta antiszemitizmusát és fajvédelmét, de ha mélyebben elemezzük 1932-es miniszterelnöki programját, a Nemzeti Munkatervet és összehasonlítjuk a Fajvédő Párt programjával a húszas évekből, az antiszemitizmus nyílt hangoztatásától eltekintve mindenben szinkronban vannak, miszerint a magyarság gazdasági, kulturális érvényesülését a zsidóság rovására kell megvalósítani” – hangsúlyozta Vonyó József. Gömbösnek titokban olyan rendelkezései voltak, amelyek egyértelműen a zsidók korlátozását szolgálták, mint például, az az 1933-ban tett kezdeményezése, mely szerint csak azoknak legyen választójoga, akik legalább 30 éve magyar állampolgárok és akiknek családja legalább 100 éve Magyarországon lakik. Ugyanakkor arra utasította az észak-keleti megyék főispánjait, hogy a galíciai menekülteket utasítsák ki az országból. „Ha Gömbös antiszemita megnyilatkozásait nézzük, gyakran találkozunk azzal, hogy nagyon határozott döntésre van szükség, mert olyan betegségről van szó, amelyet nem borogatással, hanem csak erős vágással lehet gyógyítani, de soha nem beszélt fizikai megsemmisítésről, ’csak’ jogi korlátozásról, kitelepítésről” – világított rá Vonyó József. Abban hatalmas felelőssége van, hogy az antiszemita hangulat a húszas években is fennmaradt, és abban is, hogy a harmincas években ez ismét felerősödött, akkor is, ha ő nyíltan nem beszélt antiszemitizmusról, tehát közvetetten felelős, azzal együtt, hogy nem tudjuk, hogyan reagált volna, ha tovább marad miniszterelnök, s mit tett volna 1944-ben, a német megszállást követően. Az azonban figyelemre méltó, hogy utódai hivatkoztak rá. Sztójai Döme, akinek miniszterelnöksége idején deportálták a magyar zsidók nagy részét, kinevezése után kinyilatkoztatta: „Vezetésem alatt alakult kormány belpolitikájában Gömbös Gyula politikáját és célkitűzéseit fogja követni és megvalósítani.” „Személy szerint nem adnék Gömbösnek díszpolgári címet, egy magát polgári demokratikus rendszernek tekintő államban nem tartom méltónak a díszpolgárságra” – fejtette ki véleményét a történész. „Gömbös Gyula is csak egy ember volt, akinek voltak bizonyos ideái, elvei, amit a kora, neveltetése meghatározott, eszerint cselekedett, abban a hitben, hogy ezzel jót tesz a nemzetének. Más kérdés, hogy a nézetek és a cselekedetek milyen hatást gyakoroltak a társadalom helyzetére, lehetőségeire a későbbiek során, ezek nagyon ellentmondásosak, vannak benne pozitív, negatív elemek – de az utóbbiak dominálnak” – tette hozzá.