Ha honvágya volt, magyar irodalommal vette körül magát Nádasdy Borbála + FOTÓK

"Egy nőnek úgy kell állni az életben, mint egy férfinak. Három lábon." Nádasdy Borbála életfilozófiáját minden lány, hölgy és asszony megfogadhatja, aki nemcsak a családban és karrierben szeretne sikereket elérni, hanem közösségépítő munkájával ott akarja hagyni lábnyomát egy nemzet emlékezetében.

Édesapja

Nádasdy Pál

, a hazánknak országbírókat, hadvezéreket és mecénásokat adó történelmi Nádasdy család leszármazottja. Grófok lánya, aki az 56-os forradalom után, mindössze 17 évesen kénytelen volt elhagyni Magyarországot. Bécsben színésznő, Párizsban balettmester, nyugdíjba vonulása után írónő, immáron öt kötet édesanyja. De ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza életének azon állomásához, amely történettel a Somogyi-könyvtár író-olvasó találkozóját is kezdte. Kalandos és változatos élet. Ha

Nádasdy Borbálát

kérdezik, ezzel a két szóval summázza történetét, holott az közel sem volt fenékig tejfel. Kőkemény feltételekkel szembesült mind a karrier, mind pedig a magánéletben. Mindössze 6 éves volt, amikor véget ért a második világháború, amikor meg kellett tapasztalnia milyen üldözöttnek lenni. Miután apját származása miatt elhurcolták, az azóta Kanadába emigrált nővérével és édesanyjával az erdőben bujkáltak a szovjet katonák elől. Mégis szívesen emlékszik vissza arra a közösségre, amely iskolás éveiben Alsóperén befogadta őket, ahol megtanították a kétkezi, házimunkára. Fiatal nőként az 1956-os forradalom után szülői utasításra elhagyta hazáját, ez az emlék pedig olyan fájó pont volt az életében, amit később is nehezen tudott feldolgozni. "Akkor statárium volt érvényben, vagyis aki át akart lépni a határon, azt lelőtték. A szüleim ennek ellenére is arra biztattak, menjek. A jobb élet reményében." Így indult bécsi filmes karrierje, majd később egy még távolabb idegenben, Párizsban folytatta álmát. Számtalan filmben, televíziós szerepben játszott: 1958-ban főszerepet kapott a Meine schöne Mama című filmben, a rákövetkező évben pedig Az utazás című, Magyarországon is bemutatott moziban. Itt talált rá a szerelem

Dimitri Fedotov

, a francia-orosz származású fényképész személyében, akivel egy közös gyermekük született, ám amikor fiúk nyolc éves volt, a fotóművész Peruba költözött és hátrahagyta a családot. Mint ahogyan az írónő fogalmazott, csalódott és nehézségekkel teli korszak köszöntött rájuk gyermekével.

Őszintén mesélt a francia fővárosban töltött időkről, arról, hogy hullamosóként az orvostanhallgatók gyakorlatára készítette elő a testeket, s ebből finanszírozta kettejük kiadásait. "Senki sem tudott erről, még a szüleim sem. Sokak számára csak a könyvből derült ki" - árulta el Nádasdy. A sikertelen házasságot egy boldog követte,

Jean Poyeton

francia mérnökben már negyven éve lelki társat talált, egy gyermekük született. Ekkor új korszak köszöntött életébe, 30 éven át balettmesterként dolgozott anyja iskolájában, tanítgatva és nevelgetve a növendékeket, igyekezett megismertetni velük a magyar kultúrát: elsősorban a néptánc mozdulatait, és a zeneiségét. "Ha honvágy fogott el, akkor magyar irodalmi köteteket gyűjtöttem magam köré", s éppen ez az érzés sarkallta arra, hogy az arra fogékony franciákkal megismertesse Magyarországot, valamint a lecsatolt Erdélyt. A haza iránti szeretete és tisztelete, illetve az, hogy a külföldiekkel is igyekezett és igyekszik a mai napig megismertetni a kultúrát, adja az írónő - a cikk elején nevezett - "harmadik lábát". Két fia is beszéli a magyar nyelvet, sőt, kisebbik gyermeke az ELTE-n diplomázott. Unokái mindennapjaiba mondókákkal és versikékkel csempészi a kultúrát, férje esetében azonban "kudarcot" vallott, nem sikerült megtaníttatnia magyarul. Jelenleg Franciaországban élnek, de ha tehetik, a Balatonhoz közeli szőlészetükben pihennek. Az írás számára küldetés, amelynek ötletét

Mészáros Géza

festőművész ültette el benne évekkel ezelőtt egyik látogatása során. "Meg kell írnod azért, mert Magyarországon ezek az évek el voltak titkolva és tiltva" - utalt barátja Nádasdy gyermekkori éveire. Mára öt könyvet jegyez, 2008-ban megjelent első a Zagolni szabad? című önéletrajzi írás, majd A szabadság zaga (2009) és a Maradni zabad! (2010). 2012-ben újabb utazást tett a múltba, megjelent Ízes élet című kötete anekdotákkal színesített sajátos szakácskönyve, amelyben a boldog gyermekkor ízei és étkei összefonódnak a francia ízekkel. Idén kiadta az Úton-útfélen-t is, ami egy rendhagyó történelemórának is felfogható.