Švejknek papírja van róla + FOTÓK

Mindenkinek akad a családjában, távoli rokonságában vagy legalább az ismerősei között egy Švejk. Elkerülhetetlen, ostoba jóhiszeműségével piócamódra ragad az emberre, esetleg a nyakán marad egy szívesség vagy (ez esetben) kártyajáték után.

Notórius bolond, sőt, papírja van róla, hogy hülye. Ilyen

Jaroslav Hašek

cseh regényhőse, az ikonná vált Švejk, aki a maga egyszerűségével meghódította az egész világot. Az 1910-es években "született" hős egy befejezetlen szatirikus regény címszereplője, amelynek karaktereit az író személyes ismerősei ihlették: bajtársak és felettesek a katonaságból. Švejk az igazi készséges kispolgár, aki nem csupán sodródik az árral, de éles háború- és monarchiaellenes megnyilvánulásai sodorják bajba - másodmagával. Amolyan cseh Pelikán József, más körítéssel.

Bodolay Géza

közel húsz év után lehelt életet ismét a derék elsőháborús katona történetébe a Szegedi Nemzeti Színház művészeivel karöltve.

"Kussoljon, Švejk!"

Sorbán Csaba

nem erőlteti, de nem is kell, mert átesne a ló túloldalára (ami egyébként most is felbukkant a háttérben, ezúttal gyertyával a hátán). Az előadás negyedéig még talán sajnáljuk is kicsit, hogy egyre türelmetlenebbek vele a katonák, folyton belé fojtják az "érdekfeszítő" háború előtti történeteit.

Pataki Ferenc

(Lukaš főhadnagy és Rendőrkapitány) feje fáj leginkább a derék elsőháborús jó cselekedeteitől. Meg is értjük, hogy a végére társa teljesen leszedálja, utolsó mondatai csak cifra szitkok és a süket fülekre találó "Kussolj!" kiabálás. Az még hagyján, hogy Švejk lebuktatja a kereskedő előtt felesége és a főhadnagy románcát, de miatta kerülnek ki a frontra is, ahol a biztos halál vár rájuk. Aki pedig odajuttatja őket,

Kárász Zénó

(Wendler kereskedő és Schwarzburg generális), neki inkább a hangját kellett erőltetnie, ugyanis a premier napjára berekedt.

Jakab Tamás

(Katz, a pap és Jungwirt, a fürdőző) kapta a legnagyobb tapsot - megérdemelten - a részeges pap nyújtotta alakításáért. Ő az egyetlen, aki jótét léleknek nevezi Švejket, aki a bolond cselekedetek mögött meglátja a szándékot.

Szilágyi Annamáriának

sem volt könnyű estéje, hol feleségként, szeretőként, gazdasszonyként, kocsmárosként, és még megannyi szerepben láthattuk a színen.

Működnek a dialógusok, oda-vissza repkednek az átkozódások, a Švejk-elbeszélések. A néző egy pillanatig sem érzi azt, hogy rá kell kukkantania az órájára, bár nem is lenne ideje, annyira sok a szöveg és ehhez képest olyan minimális a vizuális inger. Felcsattanhat az ember, hogy nem ezt várná egy szegedi szabadtéritől, de teljesen felesleges, hiszen a székeknél, ágynál és asztalnál nem is igényel többet a darab. A díszletet

Mira Jánosnak

köszönhetjük, beleértve a gigantikus cseh papír-söröskorsót a háttérben - jóindulattal sem nevezhető burkolt reklámnak.

Bianca Imelda Jeremias

jelmeztervezőnek a nők ruhái jelentettek feladatot, a katonák a megszokott szürke ruhákban csinálták végig az estét. Aki a szabadtéri ideje alatt lemaradt volna Švejk kalandjairól vagy egyszerűen szeretné újraélni, az ősszel kezdődő színházi évadban bepótolhatja a szegedi kisszínházban.