Molnár Máté: Feledhetetlen élmény volt statisztaként a szabadtéri színpadán állni!

A szabadtéri kulisszái mögé most Molnár Máté szemszögéből pillantunk be. A szegedi fiatal az Elfújta a szél című darabban statisztaként harcolt, táncolt és énekelt. A SZEGEDma.hu-n is olykor publikáló Máté életre szóló élményekkel gazdagodott, és mint elmondta, egyre jobban vonzza a színházi világ.

- Fotózással, esetenként cikkek írásával is foglalkozol, mégis honnan jött a színészkedés, miként kapcsolódtál be az idei Szegedi Szabadtéri Játékokba?

- Világéletemben érdekelt a színészkedés, az ide szabadtéri évadába egy nagyon jó barátom, a Szegedi Nemzeti Színház táncosa,

Nemes Rolan

d invitált. Az

című darabot idén jelentősen átdolgozta a rendező, sok munka volt, pláne nekünk újaknak, hiszen mindössze egy hetünk volt arra, hogy betanuljuk a színpadi mozgásokat. Az első pár napban a színházban próbáltunk kora délutántól estig, utána kint a Dóm téren. Az eső nagyon sokszor közbeszólt, de az előadásra mindenki megtanulta, mi a feladata és helyt tudott állni!

- Neked mi volt a feladatod statisztaként?

- Északi és déli katonák voltunk, többek között fegyverrel kellett lőnünk, illetve bizonyos számokat ugyanúgy végig kellett táncolnunk, mint a profi pesti színészeknek és énekeltünk is. A legnagyobb kihívás talán a tánc volt, mert bár nem volt túl bonyolult a koreográfia, nem volt sok időnk arra, hogy megtanuljuk, ráadásul előfordult, hogy egyből át is variálta

Somogyi Szilárd

rendező, amint végignézte egyszer, ezért folyamatosan koncentrálnunk kellett. Igazából nem lepett meg, hogy többször változott a koreográfia, hiszen ennek a darabnak sok próbáján bent ültem tavaly fotózni, így nagyjából láttam, miként alakítja a darabot Somogyi Szilárd.

- Milyen volt a hangulat a háttérben a színfalak mögött?

- Nagyon szimpatikus volt, hogy akár

Janza Kata

vagy épp

Szulák Andrea

, tehát a pesti befutott színészek is nagyon közvetlenek voltak velünk, Janza Kata például minden előadás után odajött hozzánk, statisztákhoz és megköszönte, hogy helyt álltunk és segítettük a munkát.

- Ekkora színpadon még sosem álltál, mégis mennyire izgultál?

- A darab úgy kezdődik, hogy lassított felvételként bevonulunk a színpadra, így a premier estéjén volt időm arra, hogy kipillantsak a nézőtérre, és kicsit sokkoló volt, hogy még egyre csak emelem a tekintetemet, és mindenütt emberek ülnek. Összességében nem izgultam, de tény, hogy nagyon oda kellett figyelni mindenre, mert itt nem lehet hibázni! Egyáltalán nem bántam meg, hogy Nemes Roland nyomán jelentkeztem statisztának, most hogy beleláttam a szabadtéri világába, hangulatába elképzelhető, hogy jövőre is jelentkezek. Úgy is váltunk el minden színésztől, hogy jövőre találkozunk!