Emléktáblát avatott a SZAB Gárdonyi Géza emlékére + FOTÓK

Kedden Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából felavatták az író Beliczai Mária szobrászművész által adományozott bronz domborművét a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága székházánál.

Dékány Imre

akadémikus, a SZAB korábbi elnöke az ünnepélyesen táblaavatón tartott beszédében köszönetet mondott

Péter László

professzornak, hiszen a nyugalmazott irodalomtörténész felvetése nyomán született meg a döntés, miszerint

Gárdonyi Géza

munkásságának egykori helyszínén egy dombormű állítson emléket a másfél évszázada született művésznek. „Gárdonyi ebben a házban dolgozott, vett részt nagyon sok megbeszélésen, élte a korabeli irodalmárok és művészek” – mondta Dékány Imre. Köszönetét fejezte ki továbbá Szeged Megyei Jogú Város önkormányzatának, a Kulturális, Egyházügyi, Közművelődési és Idegenforgalmi Bizottságnak az engedélyezésért, illetve annak a művészeti kuratóriumnak, amely elbírálta és jóváhagyta a tábla felavatását. A dombormű elkészüléséhez szakmai és anyagi támogatást nyújtott a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.

A szegedi önkormányzat képviseletében

Haág Zalán

, a kulturális bizottság elnöke az összegyűlt publikum számára ismertette, Gárdonyi Géza közel három évig élt a Tisza-parti városban. 1888 őszén, mindössze 25 esztendősen lett a kormánypárti, szabadelvű Szegedi Híradó munkatársa. 1890 májusában az ellenzéki, függetlenség párti Szegedi Napló szerzői gárdájához csatlakozott. 1891 nyarán költözött családjával Aradra. Újságíróként Szeged egyik kedvelt alakjává vált, aki szabadidejét szívesen töltötte a helyi vendéglőkben, kávéházakban. A Szegedi Napló vasárnaponként megjelent élclap mellékletében, a Szegedi Paprikában, majd a Szegedi Híradó gondozásában kiadott, Hüvelyk Matyi című szatirikus lapban remek karcolatokat és rajzokat közölt a korabeli városi közélet figuráiról. Ironikus írásaival sokakat megsértett, két alkalommal még párbajozni is kényszerült mindezek okán. „Akárcsak Gárdonyinak, úgy nekünk is Szeged porához tapad a lelkünk, és hálás szívvel adózunk a nagy író, újságíró szegedi emlékezetének” – zárta gondolatait Haág Zalán Gárdonyi Géza 1891. július 31-i, a Szegedi Naplóban megjelent, Búcsú Szegedtől című írására való utalással.