Bodolay Géza a Memoról: Minél jobban szórakozzék a minél szélesebb publikum

Tasnádi István író várakozással tekint Bodolay Géza Memo-értelmezésére. A pénteki ősbemutató előtt a rendezővel a kamaradráma sajátos megfogásáról beszélgettünk.

- Hogyan tud készülni a rendező az ősbemutatóra egy olyan mű esetében, ami eredetileg filmvászonra íródott, mégis színházi darab lett belőle?

- Elég jól ismerem a szerzőt, Balkáni kobra című darabja 63-szor ment néhány éve az előadásunkban Kecskeméten, jóval többször, mint előtte a fővárosban. Számos forgatókönyvből színre került darabot rendeztem, az Előre hát, fiúk például a

Taviani

testvérek Allonsanfan című zseniális filmjéből készült. Az is 1972-es, amint abban a korban játszódik

Tasnádi

darabja. Nekem tizenéves korszakom voltak a hetvenes évek, nem csak a történelemkönyvekből ismerem tehát az eseményeit.

- Milyen rendezői fogásokra volt szükség ahhoz, hogy a szocialista korszakban játszódó darabot a ma nézői számára is élvezhetővé tegye?

- Az államkapitalista rendőrállam persze szocialistának nevezte magát, de ettől még a föladat éppen olyan általános, mint az ókor óta bármely mű színrevitelekor: a mához lehet és érdemes beszélni. Shakespeare-film-szerű vígjátékai idejének megírásakor még egyikünk sem élt, mégis mindannyiunknak játsszuk azokat is, mindmáig.

- Tasnádi István a keddi közönségtalálkozón azt mondta, bár komoly alapkérdéseket feszeget a Memoban, a történet egyszerre tud drámai és humoros lenni. Ön hogyan látja? Lehet egy pszichológiai történetet vidáman tálalni?

- Mindenképpen lehet, hiszen a humor a szerzőnek is alapvető sajátja, tehát nekem sem kellett különösebb bukfenceket hánynom ahhoz, hogy önmagunkhoz híven, az örök emberi ostobaságon szórakozhassunk.

- Forgó tükör a színpadon, felvillanó fények a nézőtéren és csontváz. Néhány elem, ami felfedte magát a pénteki premier előtt. Milyen célt szolgálnak ezek az eszközök?

- Furcsa lenne, ha a nézőknek sötétben kellene be- és kibotorkálniuk, értelemszerűen fölkapcsoljuk olykor a villanyt. A tükör az elmúlt harminc év több száz előadásában látható volt, bizarr lenne most fölsorolni ezek közül a magaméit. A csontváz sem játszik többet, mint általában szokott. A poroltót meg el ne felejtsük, pláne, hogy egy vidám tűzvész is akad, akárcsak

Csehovnál

. Mindennek egyetlen célja van: minél jobban szórakozzék a minél szélesebb publikum. Tasnádi István íróval készített interjúnkat

ITT

olvashatják.