Luvnyadiszkontos Leányvásárral nyitott a Szegedi Szabadtéri Játékok + FOTÓK
2013. július 6., szombat
Jacobi Viktor nagyoperettjével, a Leányvásárral kezdődött a Szegedi Szabadtéri Játékok 82. évada Gothár Péter rendezésében.
Operett-parádé helyett operett-paródia – egy szóban kifejezve talán így foglalható össze a Dóm téri Leányvásár, és tetszési indexe is többek között valószínűleg azon múlik, hogy a nagyérdemű mennyire szereti a „bohémkodás” helyett a – nem feltétlenül rossz értelemben vett – „bohóckodást”. Igen, a darab könnyed és alighanem szerethető is. A cowboyos-westernes verzió helyett papírruhás kövér emberek szigetére tévedünk, illetve téved az – egykori Szőke Tisza mintája alapján megformált – luxusjachtjával a „fogyiporból” meggazdagott Ivan Harrison (
Ujlaki Dénes
) fitness-wellness-szépség lányával, Lucyvel (
Bordás Barbara
), aki nyomban rátalál barátnőjére, Bessyre (
Kiss Diána Magdolna
) és a testes Tom Miggles-re (
Nagy Ervin
): hamar kölcsönös szimpátia alakul ki. A szüzsé egyszerű. Harrison vagyonát azzal szerezte, hogy ellopta Tom apja, Fleetwood találmányát, a fogyasztópor receptjét. Tom bosszút forral, a helyi „népszokást” felhasználva: a leányvásáron kötött házasság segítségével szeretne Lucyn keresztül Harrison közelébe férkőzni. Ahogy ez lenni szokott, az „ármány” túl jól sikerül, Lucy és Tom egymásba szeretnek, és végül Tom már a bosszúról és a fogyiporreceptről is hajlandó lenne lemondani, csak hogy szeretett S-ses hölgyeményét magáénak tudhassa.
Az eredeti dalokat Varró Dániel szövegeivel remake-elték, és Vinnai András párbeszédei teszik „sziporkázóssá” a produkciót. Kétségtelen, mind a történet, mind a helyzetek és jellemek, mind a szövegek többnyire humorosak, hovatovább viccesek. Alapvetően az operettkedvelő nézőnek valószínűleg nem lesz baja sem a díszlettel (szintén Gothár Péter munkája) – melyet jórészt a jacht ural, hol kívülről, hol belülről szemlélve –, sem a szereposztással és a koreográfiát is szeretni fogja (koreográfus: Juronics Tamás). A papírjelmezek elsőre kicsit furcsán hatnak (jelmez: Tihanyi Ildi), de alapvetően ügyes megoldások a szereplők kövérítésére. Nagy Ervin és Bordás Barbara jól elkapja a humorfonalat, a táncos komikus és szubrett vonala Keresztes Tamással és Kiss Diána Magdolnával is szépen kidolgozott. A mellékszereplőkben szintén ismerős arcokat és ügyes alakításokat találunk, legyen szó a Lucy vagyonára pályázó Rottenbergről (Szombathy Gyula), a polgármesterről (Hegedűs D. Géza), Harisonnéról (Schell Judit) vagy akár a disznózsírral töltött medúzát (fujj!) áruló ad-hoc-anyakönyvezetőről (Kocsis Gergő). Eldudolhatjuk a kedves dalokat, az átírás szerencsére ügyesen helyén hagy számos jól bevált sort (Node méltóságos úr, Kettecsként stb.), s ez önmagában is megér egy estét, s a humoros megspékelés általában még jól is jön. A közönség egyik része tehát foghatja a hasát a nevetéstől, a másik meg a fejét, a helyenként igencsak túlírt szöveg miatt. A poénok nagy része azért tényleg fogható, de helyenként tagadhatatlanul túlhajtottak a párbeszédek, mert van az a pont, ahol csattan, és onnan nem kellett volna továbbmenni, mert erőltetetté válik szöveg. Ezzel együtt a funnystoryban többnyire talán megtalálják a helyüket az olyan kiszólások, mint Harrisoné, aki a feleségét követelő Tomnak odaveti: „Agyadra ment a folklór, hülyegyerek?”. Viszont elsőre sokkal furcsábban hangzik a dalszövegek „tökre tetszel” lazasága. A hájzúzó csodaszer mellékhatásaként jelentkező „elkutyulás” Harisonnénál is inkább furcsa, mint poénos. A high-kultúrából hájkultúrába transzformált darabban egyetlen nagyon komoly dolog van, ez pedig a zene (karmester: Silló István). Aki szereti a szép operettzenét, Jacobiban nem fog csalódni. E sorok írója nyilvánvalóan elfogult, de Jacobi Viktor „emelkedettnek” érzett dallamaihoz – lett légyen azok helyenként játékosak és vidámak – nehézkesen illeszkedőnek találja a „némberplázás” verziót (leginkább talán az 1941-es a Sárdy-Szeleczky-Latabár-Kiss Manyi szereplőgárdás filmoperett-feldolgozás áll a muzsika szintjéhez legközelebb). Az egyesek által rajongva szeretett, mások részéről lenézett-lesajnált operettműfaj titka éppen ez: nem musical és nem paródia. Mert a szerelemben nem ismer tréfát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.