Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

„A darab ugyanaz” – Szörényi Leventével beszélgettünk

„A darab ugyanaz” – Szörényi Leventével beszélgettünk

2013. július 13., szombat
„A darab ugyanaz” – Szörényi Leventével beszélgettünk
sodi_dijatado_mj 042

Az István, a király harminc évvel ezelőtti királydombi bemutatója óta sikertörténet – vajon mi állhat a három évtizedes diadalmenet hátterében? – többek között erről is beszélgettünk Szörényi Levente Kossuth-díjas zeneszerzővel.

A neves komponista és előadóművész az SZTE Tehetségpont keretében működő Sófi-alapítvány idei díszvendége volt a július 7-i ösztöndíjkiosztó ünnepségen.

– Gyakran kap a Sófi-alapítványéhoz hasonló megkeresést?

– Nem, még csak azt sem mondanám, hogy évente. Nem jellemző, ezért is megtisztelő, hogy egy ilyen kiemelt helyzetben díszvendég lehetek. Némi szomorúsággal tölt el persze, hogy ez a megtiszteltetés az idő múlásával is együtt jár.

– Az ön indulásakor könnyebb vagy nehezebb volt a tehetségek helyzete?

– Ha azt mondanám, hogy nehezebb, az nem lenne igaz, de lényegében a közönségre volt bízva az ember tehetsége. Én nem hiszek abban, hogy tehetség csak úgy eltűnik: előbb-utóbb kitör valamilyen formában és helyzetben. Persze más világ volt akkor, nagyon más: az embernek nem csak a közönség, hanem a „hivatalosság” előtt is meg kellett küzdenie azért, hogy érvényesítse a tehetségét, a képességeit. Utóbbi volt a nehezebb.

– Önnek voltak-e támogatói, tanárai, akikre szívesen emlékszik? – A zenészi pályánkon nem. Viszont élettapasztalat és bölcsesség tekintetében sokat kaptam a gimnáziumi tanáraimtól. Ezeket a tanárokat nem csak tiszteltük, de szerettük is – persze nem mindegyiket. A gyerekek észreveszik a tanárban lévő embert. – Jubilál az István, a király – mit vár az évfordulótól? – Az a kérdés, hogy a mindenkori új feldolgozás elnyeri-e a közönség tetszését. Azt szoktam mondani, hogy az István, a király 1983-ban egy különleges, akár azt is mondhatnám, Isten áldotta pillanatban jött létre. Közönségtalálkozókon, beszélgetéseken arról is szoktam beszélni, egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ha ugyanaz a darab, ugyanott tíz év múlva kerül a közönség elé, ugyanilyen hatást váltott volna ki. Természetesen sikerrel futna, mint a többi művünk, de az a fajta emocionális bomba, ami akkor és ott a Városligetben, a Királydombon eldurrant, sokat adott hozzá. Remélem, hogy a nagyérdemű azonosulni tud majd a korszerű, új rendezéssel. A darab ugyanaz. – A harminc éve tartó diadalmenet ennek a bombának köszönhető? – Igen. Az újabb és újabb felnövekvő generációk az idősebbektől mindig hallják, hogy a Királydomb… Azt se tudják, mi az, de ahogy beszélnek róla, az eleve egy töltést ad a darabnak. Majd pedig felteszik a szülők a gyereknek a lemezt, vagy bekapcsolják a videót. – Hogy fogadja az újabb és újabb feldolgozásokat: ugyanaz a gyerek más-más pólyában? – Nagy feladat volt az 1984-es Dóm téri első előadás – mely ugyan sikeres volt, de rendezésileg és színpadtechnikailag, képileg nagyon alulmúlta az ősbemutatót. De a közönség ezt nem vette akkor észre, örült, hogy hallotta és látta a darabot. Akkor elhatároztam, hogy színházba kényszerítem az István, a királyt. Egyébként pedig minden rendezésben marad valami olyan hiátus, ami miatt a szerző azt mondja, na majd a következő elvarrja ezeket a szálakat is. Ez viszont arra mutat rá, hogy sikerült Bródy Jancsival olyan darabot írni, ami nagyon sokrétegű, bár látszólag egyszerű. Ha jobban belemegyünk a történelmi, emberi, pszichológiai részletekbe, akkor sokféleképpen színpadra állítható. – A Holdvilág-árok kapcsán is ismertté vált a neve, ahol először Sashegyi Sándor végzett kutatásokat, ő akkor még Árpád sírját kereste. Önök mit várnak a feltárásoktól? – Egy háború előtti kezdeményezést folytatunk immár közel tíz éve. Azt szeretnénk megtudni, hogy egy egykori római kőfejtő miért kapott más funkciót, és miért temették vissza irdatlan mennyiségű sziklával. Önmagában az a tény, hogy elhagynak egy kőbányát például a hunok közeledése miatt, az megesett. De ezt hermetikusan visszatöltötték. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért. – És itt némileg vissza is kapcsolódhatunk a tehetséggondozáshoz. – A Holdvilág-árok-kutatással kapcsolatos alapítványunknak van egy díja, az Árpád-pajzs, az arra érdemesnek ítélt emberek kapják meg minden évben heten, mint a hét vezér.
Sófi-alapítvány SZTE Színház Szörényi Levente Holdvilág-árok Szeged SZTE Tehetségpont szabadtéri Szegedi Tudományegyetem

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo