A nótafa Dankó Pistára emlékeztek Szegeden + FOTÓK

Nótáival és egykori barátok leszármazottainak visszaemlékezéseivel idézték meg Dankó Pista alakját a Vármúzeumban. A több mint négyszáz dalt jegyző nótaköltő százötvenöt éve született.

„Olyan voltál, mint egy madár. Isten sugallatára daloltál. Igaz magyar költő voltál” – írta

Dankó Pistáról Pósa Lajos

, akinek leszármazottja Rimaszombatból érkezett az emlékestre.

Pósa Judit

elmesélte, Pósa bácsi volt az, aki elsőként felkarolta Dankó Pistát és életpályáját. „Akkoriban az úgynevezett Pósa-asztal tagjai közül többen megkérdezték, vajon méltó-e Dankó arra, hogy odaüljön. Akkor visszaszólt, azon kellene elgondolkozni, hogy vajon az méltó-e, aki ezt kérdezi. Szavai beigazolódtak, hiszen, aki ezt kérdezte, rég nem tudjuk a nevét, de Dankó Pista emléke örökké él” – fogalmazott. Úgy látja, amikor meghalt Dankó, Pósa Lajos lelkének egy része is vele halt, hiszen lelki társak voltak, ezért sem nyugodott addig, míg ki nem járta, hogy szobrot emeljenek a nótaköltő tiszteletére Szegeden. „Akkor ez nagy feladat volt, hiszen annak a gondolatára is visszahőköltek sokan, hogy egy cigánynak akarnak szobrot állítani. Pósa bácsi viszont makacs gömöri paraszt ember volt, nem hagyta magát, s itt áll a Dankó-szobor a Tisza-parton” – tette hozzá Pósa Judit. Az idén szintén jubiláló

Gárdonyi Géza

dédunokája,

Keller Péter

számára nagy élmény volt a régi barát előtt tisztelegni dédapja nevében. Emlékeztetett, hogy a századfordulós Szeged mennyi hírességgel büszkélkedhet, s kiemelte

Telekné Tóth Anna

munkáját is, aki felkarolta, s ápolja Dankó Pista kulturális örökségét. Keller Péter számára ez azt jelenti, hogy valóban létezik a vérségi mellett szellemi leszármazottság is.

, az emlékesten számtalan nótával is felidézték Dankó Pistát, köztük,

Gyimesi Kálmán

operaénekes is. „Kétféle zene van, jó és rossz. Dankó Pistáé nagyon jó zene, és operaénekesként támogatnom kell az ő zenéjét” – fogalmazott, hozzátéve, nekünk magyaroknak ezt kell énekelnünk. „Szépen kell énekelni a nótáit, áhítattal, mert ezek a szövegek nagy mélységből fakadnak, az elnyomott, szegény kisembernek lelkének a történetei. Egyik dalában benne van: nyáron vályogot vetek, télen hegedülgetek” – mondott példát az operaénekes a nótaköltő tiszteletére rendezett emlékesten.