Jubilált a SZESZ: Fokról fokra + FOTÓK

A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) fennállásának 10. évfordulója igazi retró hangulatban telt a Katolikus Házban. Bepillantást nyerhettünk a társulat múltjának egy-egy szeletébe, és első kézből ismerhettünk meg kulisszatitkokat a szombat esti visszatekintésen.

„A legszebb magyar nyelvű színházi társulat”

A SZESZ „mindhalálig elkíséri azokat, akik valaha is játszottak” a társulatában – fogalmazott

Balog József

, az est házigazdája, akinek régre visszanyúló kötődése van a jubiláló szegedi fiatalok társulatához. Korábban maga is színészkedett, sőt, az Argentína című darab erejéig része is volt a

Czene Zoltán

által alapított egyetemi társulatnak. Ifjúkori élményeiből kifolyólag közelről ismeri a „fokról fokra” haladást, vagyis a nehézkes, de elhivatott fejlődésre való törekvést. Szerinte a SZESZ nem megkerülhető azok számára, akik hallgatóként a Tisza-parti városba érkeznek, hiszen a társulat szerves részét képezi az egyetemi kultúrának. Így vélekedik erről

Pál József

is, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese, aki szerint az alkotókörnek a kevés forráslehetőség ellenére továbbra is fenn kell állnia, és értéket kell közvetítenie a jövő generációja számára.

„Ha nincsen SZESZ, akkor esek pánikba”

Miért éppen SZESZ? A név egyszerre vicces és beszédes: a színházba járás „SZESZ-függőséget” okoz – tréfálkozott Czene Zoltán alapító és Varga Norbert művészeti vezető. A 2003-ban alakult társulat a kezdeti időkben barátokkal működött, tagjai pedig csak saját szórakoztatásra színészkedtek, végül a játék egyre nagyobb teret hódított. Az elmúlt 10 év alatt összesen 170 fő csatlakozott hozzájuk, akik közül mára többen a filmszakmában helyezkedtek el. Boncz Ádám New York-i rendező is a szegedi egyetem fiatal alkotókörének tagjai között kezdte meg pályafutását – tudtuk meg Balog Józseftől. Ám nem kell ahhoz külföldre menni, hogy tehetséges színészekre leljünk. Az est során Szerdahelyi Mátyással beszélgettünk, aki évekig a SZESZ tagja volt. Elmondása szerint egy kis színház színpadján játszani teljesen más energiákkal tölti fel a művészt, mint egy gigaelőadás. Az egyetemi színjátszó körben azt szerette, hogy bensőséges viszonyt alakíthatott ki a néhány tízfős nézőközönséggel, akik a közelségnek köszönhetően szinte „érezték a színész szagát”. „Más a motiváció is” – mondta Mátyás, majd kifejtette, a kis társulatok baráti közösségek, ahol a játék élvezetéért adják elő a darabot, nem pedig a magasabb gázsiért. Az est során bepillantást nyertünk a színház elmúlt 10 évének meghatározó színpadi élményeibe. Közel félórás videó-összeállításon keresztül láthattuk, hogy a Szegedi Egyetemi Színház igenis komolyan veszi munkáját. Mint ahogyan Szerdahelyi Mátyás is megfogalmazta, egyeseknek csak hobbi marad a színészkedés, mások számára viszont életvitellé válik. A művészeti vezetőkön át a statisztákig pedig mindenki az igényes színpadi élmény átadására törekszik. Az est zárásaképp a SZESZ tagjaiból verbuvált öttagú formáció saját szerzeményekkel és megzenésített versekkel szórakoztatta a közönséget.

Gaál Bernadett