Kultúra

Egy tisztességes élet eltorzulása – még egyszer Pipás Pistáról

Egy tisztességes élet eltorzulása – még egyszer Pipás Pistáról

2013. március 1., péntek
Egy tisztességes élet eltorzulása – még egyszer Pipás Pistáról

A Pipás-történetnek számos olvasatát hallhattuk már. Veszelka Attila szegedi író, költő, a Szegedi Írók Társaságának elnöke hat éve írt könyvet a témában, szerinte az átokházi asszony történetén keresztül nyomon követhetjük, hogy egy tisztességesnek indult élet miképpen torzulhat el külső behatásokra.

A

Szegedi Nemzeti Színház Pipás Pista tanyawestern-bemutatója

óta top-téma lett a férfinak öltözött gyilkos élete, a

Somogyi-könyvtár számos színes programmal

, a

Móra-múzeum kiállítással

kísérte a bemutatót. A témában megjelent

Bubryák István könyve

, és újra elővették

Veszelka Attila

2007-es kötetét is. Milyennek látta a szegedi író

Pipást

– többek között erre kerestük a választ.

A valóságot akarta megírni

„Nevelőapám egykoron Horthy rendőreként rótta az utcákat, s ha épp otthon volt, egy kis karcos kövidinkától átszellemülten, gyakorta mesélt nekem és testvéreimnek félelmetesebbnél félelmetesebb bűnügyi történeteket, köztük az átokházi hóhér történetét is, amiket mi, gyerekek, jeges borzongással hallgattunk. Valószínűleg innen eredt érdeklődésem Pipás Pista viselt dolgai iránt, hogy egyszer végére járjak az igazságnak” – mesélte portálunknak Veszelka Attila. Hozzáfűzte: mindenképp a valóságot akarta megírni, ezért a sok legendát, eltorzult, eltúlzott történetet, fabulát, amik Pipás Pistáról keringtek azidőtájt, fenntartásokkal kezelte, és bár a könyvben idézi őket, csak érdekes összehasonlítási alapnak szánta, hogy legyen mihez viszonyítani a valódi tényeket, amelyeket Pipás Pista perének feldolgozásából nyert – a peranyag igen vastag dossziéját egyébként a Csongrád Megyei Levéltárban lelte fel a szerző. „Egyben úgy gondoltam, semmiképpen nem lehet megérteni ezt az ügyet a történelmi, szociográfiai, társadalmi háttér feltérképezése, illetve az akkori pszichológiai vélemények figyelembe vétele, valamint anélkül, hogy ki ne menjek személyesen is Átokházára, hogy elbeszélgessek az ottaniakkal: hogyan él bennük manapság Pipás Pista alakja” – magyarázta a szerző, aki átokháza szociográfiájának megértéséhez rengeteg segítséget kapott Juhász Antal professzortól. Veszelka Attila azt is elárulta, a történelmi korszakot, a Horthy-érát, valamint magát a pert (a peranyagon túl), a korabeli sajtóban tanulmányozhatta legkézzelfoghatóbban, ennélfogva ezen vizsgálódások összképeként igen árnyalt kép alakult ki benne Pipás Pistáról, illetve Fődi Viktóriáról (de nevezhetjük asszonynevén: Rieger Pálnénak is).

A pipa

Rieger Pálné ugyan hét évet élt férjével, akinek gyerekeket is szült, de egyre jobban az italba menekült, míg végül már haza sem ment, inkább csavargott, s hogy megélhessen, férfiruhát öltött, így megkaphatta a legnehezebb férfimunkákat is: aratott, csépelt, kaszált, zsákolt, fuvarozott. Pipázni tizenhat évesen kezdett. Süly-betegséget állapítottak meg nála az orvosok (tüdőbetegséget), és azt ajánlották, pipázzon, attól megerősödik – idézte fel a szerző.

Eltorzulás

„Elsősorban le kell szögeznünk, hogy sohasem egyedül gyilkolt, de mindig voltak tettestársai: mindig férfiak, csupán az ügyekben szereplő felbujtók voltak nők, a meggyilkoltak házastársai, akiknek a férjeit – két alkoholista, a feleségeikkel, családjaikkal brutálisan bánó férjről van szó –, akasztották fel Pipás Pista és társai” – tudtuk meg az írótól, aki hozzátette: erre motiválhatta őt rosszul sikerült házassága is (Veszelka forrása szerint fiatalon, tizenhét évesen adták Fődi Viktóriát szülei a nála 26 évvel öregebb Rieger Pálhoz, aki mellett pokol lett az élete). „Pipás történetéből tökéletesen nyomon követhetjük, hogy egy tisztességesnek indult élet miképpen torzulhat el külső behatásokra. Annak oka, hogy ez a per akkoriban olyan óriási port ver fel, szintén a társadalmi, történelmi folyamatokkal magyarázható. Kiváló paraván volt ahhoz, hogy elfedje Horthy rendszerének árnyoldalait, a szinte heti rendszerességgel ismétlődő nyilvános akasztásokat, a statáriális bíróságok rémtetteit, az erősödő fasizálódást, a zsidó törvényeket, a nyomort” – sorolta Veszelka.

Élet és utóélet

„A Pipás Pistáról írott könyvem 2007-ben jelent meg, akkor az első dokumentumregényként az országban. Hogy a mű akkor nem juthatott a köztudatba, de még a boltokba sem, annak oka egyértelmű volt: a kiadó pocsékul menedzselte, illetve, sehogyan sem menedzselte a könyvet, örülnöm kellett, hogy egyáltalán kiadja. Mai ’felkapottsága’ a nagyszabású szegedi médiakampánynak köszönhető, mellyel a Szegedi Nemzeti Színház bevezette az általa bemutatott, Pipás Pista életéről írt színdarabot” – összegzett az író. Veszelka Attila azt is hozzátette: a színházi kampánnyal szinte egy időben Bubryák István tollából megjelent könyv inkább Pipás Pista utóéletére koncentrál. Az író megkereste a még élő leszármazottakat, beszélt velük, ezzel színesebbé téve, kiegészítve a 2007-ben napvilágot látott dokumentumregényt.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.