A Karolinában húzta a Muzsikás + FOTÓK

Rendhagyó énekórára érkezett Szegedre a Karolinába a Muzsikás Együttes pénteken, ennek megfelelően nem csak koncertet kaptak a diákok, hanem ismereteket is hangszerekről és zenéről egyaránt.

Nagyapáink, ükapáink életének is szerves része volt a zene: lakodalomban, keresztelőn, vagy éppen táncházakban is szólt a muzsika – ezeket a dallamokat a falvak őrizték meg, mi pedig jórészt

Bartók

és

Kodály

révén ismerjük őket. A Muzsikás Együttes tagjai még diákként szerettek bele a zenébe, és ők is gyűjtőutakat tettek – hangzott el az énekórán.

Ízelítő

Sipos Mihály

hegedűs portálunknak elmondta, természetesen magyar népzenét hoztak a gyerekeknek, régi és új stílusú dalokat egyaránt. A Szlavóniától Moldváig terjedő magyarlakta területek muzsikáiból válogattak, így dunántúli, erdélyi és gyimesi dallamok is felcsendültek a Muzsikás négyes hangszereiből: Sipos mellett

Porteleki László

, hegedűs-prímás,

Éri Péter

kontrás és

Hamar Dániel

bőgős közreműködésével. A koncert során előkerült egy gyimesi ütőgardon, egy dunántúli hosszúfurulya és egy tambura is.

Az énekóra nem elég

„2004 végén elhatároztuk, hogy elmegyünk ingyen pesti iskolákba zenélni, mert a heti egy énekóra nem elegendő ahhoz, hogy eleget énekeljenek, élőzenét halljanak” – idézte fel Sipos Mihály. Hozzátette: sokszor éppen a saját hagyományaink maradnak ki az iskolai oktatásból. A kezdeményezésbe később a MOL is beszállt, így most már el tudnak jutni az ország minden részére. A Muzsikás honlapján található emailcímre lehet írni mindazoknak, akik szeretnének rendhagyó énekórában részesülni.

Raktárban

Ezeken a koncerteken gyakran a tanárok várakozásával ellentétben énekelnek, csujogatnak, vagy éppen csak nagyon figyelnek a diákok – beszélt tapasztalatairól Sipos Mihály. Kiemelte, fontos feladat a hagyományaink őrzése. „Ezek olyanok, mint a nagy raktárak – hang-, kép-, lemez-, film-, könyvtárak vagy múzeum –, azért vannak, hogy minden korosztály a saját kultúrájához felhasználhassa azt, amit akar” – fejtegette. Hozzáfűzte: ha a mai fiatalság szeretné éltetni a népzenét, néptáncot, népdalt – tegye meg, ha úgy érzi, hozzátartozhat az életéhez. Hangsúlyozta, ha nem érzi úgy, akkor is meg kell őriznünk, mert lehet, hogy ötven vagy száz év múlva újra előveszik. Ilyen „feltámadásokat” láthattunk a gregoriánénekek vagy a barokk zene kapcsán. A zenész megfogalmazása szerint az éneklés egy ősi, elemi dolog, az örömöt, fájdalmat már a kisgyermek is – olykor önkéntelenül – dúdolással, énekléssel fejezi ki. Ha dolgozunk, magunkban otthon főzünk vagy éppen sétálunk, mi is danolászunk. Hogy azután ehhez egy korosztály a saját népzenéjét, vagy valami mást használ, az egy eseti dolog, a kortárs zenére is szükség van – összegzett a hegedűs.