Pipás csizmája és ujjlenyomata a múzeumban + FOTÓK

Az átokházi tanyavilág hóhéraként emlegetett Pipás Pistáról nyílt kiállítás pénteken a Móra Ferenc Múzeumban. A Szegedi Nemzeti Színház január végi ősbemutatója révén felvetett lokális téma rámutatott, milyen jól képesek együttműködni a szegedi kulturális intézmények – hangzott el a megnyitón.

Fogas Ottó

, a Móra-múzeum igazgatója elmondta, új utakat és lehetőségeket keres a múzeum. Mint ismeretes, január elsejével az intézmény korábbi megyei központi szerepéből városi múzeummá vált, így a szegedi intézményekkel való együttműködésüket jóval szorosabbá és komolyabbá kell tenniük – ez a kiállítás már ennek jegyében született – fűzte hozzá. Az igazgató azt is kiemelte, a Somogyi-könyvtár együttműködésével a Csongrád Megyei Levéltárból is kerültek dokumentumok a Kultúrpalotába, valamint természetesen a Szegedi Nemzeti Színházban is komoly együttműködő partnerre találtak – ezt a kapcsolatot a későbbiekben is szeretnénk fenntartani.

Élő intézmények élő kapcsolata

Gyüdi Sándor, a szegedi teátrum – immár másodjára is megválasztott – főigazgatója úgy fogalmazott, a kiállítás azt példázza, hogy a múzeum nem a régiségek tárháza, hanem élő, a környezetre, a város kultúrájára reagálni képes és hivatott intézmény. Direktori hitvallásában is fontos szerepet kap a szegedi kulturális intézmények együttműködése. A Pipás Pista darab létrejötte is ennek a szándéknak az eredménye. „Olyasmit akartunk, ami a szegedieké, a városé, a régióé. Az a nagy érdeklődés, ami övezi az előadást, annak is köszönhető, hogy az intézmények összefogtak, hogy minden oldalról körbejárják az átokházi gyilkos asszony témáját” – magyarázta a főigazgató. Mindennek példájául említette a Pipás Pistáról könyvet jegyző két szerzőt is, Veszelka Attilát és Bubryák Istvánt, vagy az Ember Judit által rendezett és Bubryák által szerkesztett filmet, illetve a Somogyi-könyvtár kapcsolódó programjait. A direktori posztra való újraválasztása kapcsán Gyüdi Sándor elmondta, azt a tanulságot vonta le a következő öt évre is, hogy így kell létrejönnie egy produkciónak: azon közeg számára, amelyikből származik, és amelyik leginkább képes befogadni.

Fődi Viktor emlékezete

A korabeli tanyavilág Juhász Antal professzor ’60-as években készült fotói segítségével elevenedik meg a tárlaton, mely emellett még két tematikus blokkban idézi meg Pipás Pista perét és legendáját. Újságcikkek, kötél, régi képek, a levéltárból a gyilkos perirata, a tanúkihallgatási jegyzőkönyv is megtekinthető, amit ujjlenyomatával hitelesített a Pipásként emlegetett Rieger Pálné, lánykori nevén Fődi Viktória, vagy korabeli szóhasználattal Fődi Viktor – beszélt a tárlatról Bárkányi Ildikó, a múzeum néprajzkutatója, osztályvezető, a tárlat rendezője. Hozzátette: a kiállítás nehézségét az jelentette, hogy olyan embert kellett bemutatniuk, akihez személyes dolgok nem kötődnek a gyűjteményekben. Mégis sikerült olyan tárgyakat találni, amelyek közelebb hozzák a látogatóhoz az „átokházi hóhért”. Egy dunapataji magángyűjtő az ezredfordulón a kiskunmajsai vásárban talált egy csizmát, amit Pipás Pista csizmájaként adtak el neki – ez a tárlat egyik kuriózuma. Azt is megtudtuk, a kiállításhoz sokat merítettek Veszelka Attila kötetéből, akivel a tárlatmegnyitó után a témában beszélgetést is hallhattak az érdeklődők. A megnyitón Fábri Géza, a Pipás Pista zenei rendezője tamburán szólaltatott meg a darabból néhány zenei betétet. Az eseményen jelen volt a Pipás Pista tanyawestern címszereplője, Szabó Gabi is.