Impressziók Angliáról – Tapodi József képei a Nyugiban + FOTÓK

A szegedi közönség először a Nyugi kertben találkozhat a csongrádi születésű Tapodi József akrilképeivel. A fiatal alkotó a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán végzett, azóta megjárta Angliát – a szigetországban szerzett élményei is tükröződnek képein.

„Az összes alkotás fantáziakép, egyik sem fényképről készült. Megláttam a témát, hazamentem, és mikor volt szabadidőm, fejből megrajzoltam” – avatott be az alkotás folyamatába

Tapodi József

. Két éve Pesten él, egy szállítmányozó cégnél értékesítési menedzser, de amikor csak teheti, fest. Kezdetben temperát használt, majd Angliában váltott az akrillra, azóta ezt a technikát favorizálja, jóllehet vegyes képek is készülnek, olykor keveri lakfilccel és temperával. Kedvenc stílusirányzata az impresszionizmus, természetesen a képein is tettenérhetők az erős fény-árnyékhatások, éles kontrasztok. „Nemrég láttam

Jackson Pollockról

egy dokumentumfilmet, aki fröcskölte és folyatta a festéket a vásznon – én is elkezdtem ilyeneket is készíteni” – mesélte a festő. Tapodi József egyelőre hobbinak tekinti a festést. „Sohasem akartam kiállítást, inkább csak magamnak festettem, soha nem adtam senkinek képet. Most viszont már annyi képem van, hogy lassan nem tudom őket hova tenni” – tette hozzá. Pesten elkezdett vászonra is festeni, és szeretett volna visszajelzést kapni a nagyközönségtől, hogy mit gondolnak a képeiről. „Igen jó tanáraim voltak a főiskolán Szegeden” – emlékezett vissza Tapodi József. Nagyon várja a szakmai visszajelzéseket is, de még nemigen akadt olyan, akinek adna a szavára ilyen tekintetben.

Tapodi József közel öt évet töltött az angliai Prestonban, a Nyugiban látható kisebb képei Angliában születtek. Minden képhez kapcsolódik egy-egy kedves emlék, szín, érzés, benyomás. „York legrégebbi városrészében sétáltunk, az egyik kép ezt örökíti meg. Macskaköves utak, vályogból épült házak – otthon éreztem magam, annyira megmaradt bennem az egyik ház, hogy muszáj volt megfestenem. Pont szürkület volt, mikor arra jártam, de én sötétben képzeltem el” – ecsetelte egyik képének keletkezési körülményeit. Egyik szegedi ismerőse számon kérte rajta, hogy miért olyan sötétek a képei. „Fessél nekem egy sárga színűt!” – kérte, így született meg egy napfelkelte. Tapodi József elmondta, valóban szinte az összes képe sötét, hiszen Angliában ritkán süt a nap, de ez nem pesszimizmust akar sugallni: így is meg lehetett találni a táj mondanivalóját. „Imádtam a felhőket. Nagyon gyorsan változik az időjárás, folyamatosan hol sötétebb, hol világosabb színek játszanak az égbolton” – fejtegette. Tapodi József először Budapesten

Hegyi Gáborral

közös kiállításon mutatta meg képeit a Dobozban, a szegedi közönség pedig február végéig tekintheti meg az alkotásokat a Nyugiban.