Szegedi direktori pályázat – Balikó Tamás: progresszivitás, progresszivitás és értékőrzés

Az elmúlt két évben kétszer is rendezett Szegeden, a Hétköznapi őrületeket és az Egerek és embereket – a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói posztjára pályázók közül következőnek Balikó Tamás színész-rendezőt, a Pécsi Nemzeti Színház korábbi direktorát kérdeztük.

A szegedma.hu cikksorozatban mutatja be a szegedi teátrum főigazgatói posztjára pályázókat,

,

után most

Balikó Tamást

kérdeztük, milyen elképzelései vannak a színház vezetéséről. Arra a kérdésre, hogy milyen tapasztalatokat szerzett itteni rendezései során, Balikó Tamás elmondta, vegyes benyomásai vannak. „Két dologról beszélünk: a színházról és a prózai társulatról. A színház egésze csendes, békés módon éli életét, lényegi kockázat nélkül. Talán nincs igazam, de úgy érzem, az országban nem sokat tudnak a Szegedi Nemzeti Színház mindennapjairól. Persze az se jó, ha botrányoktól hangos és hírhedt egy elhivatottan kultúrát szolgáló intézmény. A prózai társulattal közvetlen kapcsolatom volt a két munka kapcsán, persze így sem mondhatom, hogy jogom volna megítélni aprólékosan a prózai tagozat működését. De a benyomásaim azt sugallják, hogy lehetne igényesebben, figyelmesebben és célratörőbben is szervezni a prózai tagozat munkáját” – mondta el portálunknak a rendező.

Tehetséges fiatal énekesekkel újítana

Balikó Tamás arról is beszélt, tapasztalatai szerint egy színházi struktúra sosem lehet klasszikus értelemben demokratikus. Egy vezetőnek vállalnia kell döntéseivel, elképzeléseivel, terveivel, ízlésével, egyáltalán a munkájával kapcsolatban a felelősséget. Ugyanakkor a vezetői attitűd egyszemélyességében nagy veszély, hogy az emberre rákacsint az omnipotencia ördöge – fogalmazott. „Innen már csak egy lépés a monomániáig vagy a hatalmi tébolyig. Az én tapasztalatom és megítélésem szerint annál sikeresebb egy vezető, minél igényesebben építi fel maga körül a szakértői és minőségi társulatot. Az igazi szellemi műhely ismérvei közé tartozik a kétely és a vita. Persze van néhány dolog, amelyben egyet kell értenünk. Egy színház esetében szerencsés módon az ember és emberi sors ábrázolásában rejlenek ezek az azonosságok. Minél gazdagabb a véleménykülönbség, annál izgalmasabb a szellemi műhely, de a végső igeneket és nemeket a vezetőnek kell kimondania” – véli a pályázó. Mindezek alapján Balikó Tamás különös figyelmet szentelne a tagozati egyensúlyra, ahogy az előző vezetés is igyekezett. „Bár úgy gondolom, hogy ezen a jelenségen sokat lehetne javítani, különös tekintettel a prózai társulatra, hiszen a színházi alkotás alfája és omegája a társulati összetétel. De talán az operatársulaton is lehetne izgalmasabb módon alakítani. Olyan szegedi és talán országos hatalmasságok, mint például

Gyimesi Kálmán, Szonda Éva

vagy

Vajda Juli

mellé nagyobb kockázatot lehetne vállalni fiatal, akár ismeretlen tehetséges énekesek beválogatásával a szereposztásokba. Hézagos tapasztalatom szerint Szeged városa és közönsége szereti és szeretni is akarja a színházát. Ezt nagyon jóleső érzés tapasztalni” – folytatta a rendező.

Türelem és kockázat

Ezen felül kiemelt figyelmet fordítana az egyetemisták és az egyetemista korú általánosan értelmezhető fiatal generációra, hogy megszerettesse és megismertesse velük a színház és a színházi működés lényegét és jelentőségét. Hozzátette: az eddigi vezetés is nagy mértékben szem előtt tartotta a gyermekközönség intenzív jelenlétét a színház falai között. Ezt mindenáron meg kell tartani. A kortárs balett működése a rendező megítélése szerint színvonalas és szuverén, hangsúlyozta: munkájukat továbbra is segíteni kell. „Azon talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha több műfaj él és dolgozik együtt egyazon alkotói műhely részeiként, lehetne több lehetőséget keresni az együttműködésre” – tette hozzá Balikó Tamás. A rendező leszögezte: jelentőssé és vonzóvá tenni – különösen vidéken – egy színházi műhelyt, aprólékos, tervszerű munka, sok türelmet igényel és rengeteg benne a kockázat. „Azt gondolhatnánk, hogy egy pályázati procedúra végén jár a győztesnek a jutalom, a díj, ami nem más, mint a kinevezés. A dolog lényegét tekintve nem volna szabad díjként értelmezni, sokkal inkább feladatként. Én természetesen átgondoltan és szívesen vállalkozom erre a feladatra, hiszen ezért nyújtottam be a pályázatomat. De nem gondolnám, hogy a pályázók feladata kritizálni és ígérgetni, mert ez nem lehet politikai kampány” – mondta Balikó Tamás. „Még egyszer mondom, hosszadalmas befektetett munkával kell megtalálni az egyetemistákat, megszólítani a gyerekközönséget, lehetőséget adni a szakma nagyszerű, fiatal, újhangú képviselőinek, magyarul progresszivitás és progresszivitás és közben nem veszíteni értéket” – összegzett a rendező.

A pécsi példa

A korábbi direktort pécsi tapasztalatairól is kérdeztük. Balikó Tamás országos szinten is komoly eredménynek tartja, hogy annakidején Jordán Tamással Pécsre vitték és megalapítottuk a POSZT-ot (Pécsi Országos Színházi Találkozó), valamint azt is, hogy Vidákovits Antallal életet leheltek sok évi szunnyadás után az egykor legendás Pécsi Nyári Játékokba. „Olyan társulatot építettünk az évek folyamán és olyan rendezőket szoktattunk társulatunkhoz, akikkel olyan színházat sikerült létrehozni, amely mindegyik POSZT-on képviselte magát és a tíz alkalomból összesen tizennégy különböző díjat tudhatott a magáénak” – emlékeztetett Balikó Tamás. Azt is hozzátette, az ínséges idők dacára úgy hagyta el tizennyolc év után szeretett társulatát, hogy több mint százmillió forintnyi pluszbevételt hagytak a színház számláján munkatársaival. Nagy eredménynek tartja, hogy a Pécsi Opera előadásainak látogatottsága messze meghaladta a vidéken szokásosat, hogy a Pécsi Balett országos, sőt európai hírnévre tett szert ismét és körbeturnézta a fél világot Finnországtól Mexikóig. Hogy otthont tudtak adni a Janusz Egyetemi Színpad működésének, akikkel több közös produkciót is létrehoztak, akiknek tagjai sok pécsi produkcióban voltak láthatók. Hogy a Pécsi Harmadik Színház működését folyamatosan támogatták és segítették minden lehetséges módon. „Sorolhatnám még az öndicséretet, hogy büszkén mesélhessek arról, hogyan vált a Pécsi Nemzeti Színház a régió szellemi és kulturális központjává, de még egyszer mondom, ez sok év kemény munkája és türelme. Szeged városa és a Szegedi Nemzeti Színház sok tekintetben rokon a pécsi adottságokkal. Adja magát a helyzet, hogy azt érezhessem, ugyanilyen kedvvel és ambícióval vágnék bele az ismerős-ismeretlen új helyzet kihívásaiba” – hangsúlyozta Balikó Tamás.