Krisztus kereszthaláláról a teológus és az orvos szemével + FOTÓK

A Munkácsy-féle Krisztus-trilógia két redukciója előtt beszélgetett Kiss-Rigó László megyés püspök, a Munkácsy-alapítvány kuratóriumának tagja és Dux László orvosprofesszor a Móra Ferenc Múzeumban hétfőn este Krisztus kereszthaláláról. A résztvevők a teológia, történelem, orvostudomány és művészet szemszögéből is hallhattak megközelítéseket a krisztusi önfeláldozásról.

A december 16-ig látogatható Munkácsy-tárlat egyik termében, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota redukciója előtt az alkotások témájáról beszélgettek az est meghívott vendégei. „Ha azt mondjuk, hogy karácsonykor Isten szeretete nyilvánult meg az ember iránt abban, hogy testvérünkké született, akkor még nagyobb mértékben elmondható ugyanez a keresztről, hiszen maga

Jézus

mondta, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – utalt a püspök a karácsony és a krisztusi áldozat párhuzamára. Hozzátette: Jézus a szeretetről nem „limonádé” módon beszélt, nem egyszerűen az érzelmeket értette a szereteten, hanem azt az önfeláldozást, amit ő megvalósított – szeretetének jele az ő halála volt.

Nem földi keretekben

Már a kortársak is különböző várakozásokkal tekintettek az eljövendő Messiás felé. A választott nép, a zsidóság régóta tudatosan készült az érkezésére. Ők megtapasztalták, hogy az ember szabadon és önként tönkretette magát, olyan helyzetbe került, amit az egyszerűség kedvéért bűnnek nevezünk, olyan zsákutcába, ahonnan önerőből nem tud kijutni. Egyre erősödött az ígéret, hogy Isten nem feledkezik meg róluk, küld majd Valakit, aki végső megoldást ad az élet nagy kérdéseire – magyarázta Kiss-Rigó László. Sokan földi értelemben vártak szabadítást a Messiás-királytól: függetlenséget, szabadságot a Római Birodalomtól. Jézus viszont a célt nem földi keretekben, hanem azon túl nevezte meg, és lehetővé tette lehetővé, hogy bárki oda elérjen. Ezért Megváltó – hangsúlyozta a püspök atya. Kiss-Rigó László a Munkácsy-képekre utalva arról is beszélt, a művészetnek nem az a célja, hogy fényképet produkáljon, azaz bármilyen szempontból rekonstruálja eredeti környezetben, keretben a témáját. Az evangélium sem úgy írta le Jézus szenvedésének történetét, mintha valaki természettudományos eszközökkel jegyzőkönyvet készítene. Tudjuk, hogy a művész nagysága abban van, hogy azt ábrázolja, amit egyébként eddig még senki nem ábrázolt, üzent, mondott – olyan momentumot ragad meg, ami benne van a bibliai szövegben is, csak nincs kimondva.

Bűnösök közt ártatlanul

A hitbeli kérdésföltevések inkább a miértekre, a természettudományos vizsgálódások pedig a hogyanra keresik a választ – bocsátotta előre Dux László, a Biokémiai Intézet tanszékvezető professzora. Ugyanakkor hozzátette: mivel valljuk, hogy Krisztus emberré lett, nem alaptalan orvosi szemmel is elemezni a kereszthalált. A keresztre feszítés egy rendkívül brutális kivégzési mód volt, amit a Római Birodalom Ázsiából vett át mint a legalantasabb bűnözőknek szánt és legmegalázóbb kivégzési módot. A professzor hozzátette: a rómaiakból hiányzott a gyengékkel, a szenvedőkkel szembeni megértés vagy együttérzés – elég csak például a gladiátorjátékokra gondolni –, ezért a krisztusi gondolat nagy része is újnak hatott, mely a kicsikre, az elesettekre irányította a figyelmet.

Anatómiailag

Dux László elmondta: Jézus keresztre feszítése előtt erős pszichés stresszt élhetett át, majd a korbácsolás és a töviskorona olyan sérüléseket okozhattak, amelyek megváltoztathatták az érrendszer tágasságát, a vérplazma eloszlását – ez az egész szervezetet egy súlyos, védtelen, kiszolgáltatott állapotba hozta. Ehhez jött még a kereszt hordozása, amit már nem is tud egyedül végigvinni a keresztúton. Sok ábrázolás – így a Munkácsy-kép is, jóllehet ez semmit sem von le művészi értékéből – anatómiailag nem lehetséges módon mutatja a keresztre feszítést – a tenyéren keresztüli rögzítés nem valószínű, a testsúlyt nem tudta volna megtartani – fejtegette a professzor. Inkább a két alkarcsont közötti résbe üthették a szögeket, a lábakat pedig egy kis lábtartóra szögezték fel. Így egy rendkívül abnormális helyzetben rögzítették a testet: súlya lefelé húzta, de ha lábával próbálta ezt enyhíteni, akkor a lábfejbe vert szögek révén szintén nagy fájdalmat érezhetett. A felülről rögzített kar miatt egyre nehézkesebbé vált a légzés, mígnem egyfajta fulladásos halál következett be, amit a lábszárcsontok összetörésével gyorsíthattak meg – az evangéliumból tudjuk, Krisztusnál erre már nem került sor, hiszen addigra meghalt.

A megváltás forrása

Kiss-Rigó László hangsúlyozta, nem a szenvedés, a fizikai fájdalom intenzitása a megváltás forrása. A keresztények nem állítják például azt, hogy nem volt olyan ember, aki többet szenvedett volna fizikailag, mint Jézus. Nem a fizikai szenvedés a lényeg, hanem az a lelkület, hogy Jézus nem volt hajlandó az igazságot megtagadni, vagy a küldetését visszavonni, inkább az életét áldozta. A szenvedés önmagában ma sem érték, akkor lehet az, ha szeretettel tudjuk hordozni – összegzett a püspök atya. Hozzátette: a Golgota című képen számára az egyik legérdekesebb figura a kép előterében látható katona, aki vélhetően a parancsnok, a kivégzés irányítója, akinek arckifejezése mintha visszaadná az evangélium szavait: „Ez az ember valóban Isten Fia volt…” Dux professzor elmondta, a Golgota drámai kompozíciója megragadó. Tulajdonképpen egy kifejezetten marginalizálódott társadalmi csoport vezetőjének kivégzéséről volt szó abban az időben, tehát nem várták azt, hogy egy világegyház történelmileg meghatározó eseménye történik meg. Az alkotás különösen nagy értéke, hogy képes megjeleníteni a magasztosságot és az emberiség történelmére kiható üzenetet.