Szent Gellért örökében – fejezetek a Csanádi Egyházmegye történetéből + FOTÓK

A Csanádi Egyházmegye történetét idézték fel csütörtökön a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán tartott konferencián. Az „ősi” egyházmegye területén ma három ország osztozik, históriája során azonban mindig is sokszínű képet mutatott mind felekezetileg, mind etnikailag.

A konferenciát azért rendezték meg, hogy a Csanádi Egyházmegye közel ezeréves történetéről átfogó képet nyerjenek – mondta el a megnyitón

Zakar Péter

történész, a főiskola Társadalomtudományi és Szociális Képzési Karának dékánja. Ezért hívtak vendégeket a hazai előadók mellett Németországból és Romániából, hiszen az egyházmegye területe hagyományosan nagyobb részt a temesi bánság területére esett, Szeged az észak-nyugati részéhez tartozott. A II. világháborút követően kerül át a központ a Tisza-parti városba.

Merítés

A kapcsolatok nagyon intenzívek a temesvári és nagybecskereki püspökséggel, ez a tudományos tanácskozás arra vállalkozik, hogy ennek a soknemzetiségű vidéknek kultúrájából, történelméből megpróbáljon egy ízelítőt adni a hallgatóságnak – összegzett a dékán. Zakar Péter arról is beszélt, érdekes, hogy még az olyan sokak által kutatott időszakból is, mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idejéből számos publikálatlan forrásra bukkannak. A Csanádi Egyházmegye papságának többsége a magyar kormányt támogatta, a püspöki kormányzatot irányító püspökhelyettes, Róka József Makóra tette át a székhelyét, hogy ne kelljen a császáriak által uralt Temesvárról irányítani az egyházmegyét. „Számunkra, katolikusok számára fontos az, hogy a kapcsolatokat, a hagyományainkat ápoljuk, az a célunk, hogy egymást jobban megismerve tudjuk szolgálni embertársainkat” – így a dékán.

Két szent egyházmegyéje

„Az egyházmegyét Szent István király alapította, első püspöke pedig Szent Gellért volt – az alapítás kezdetén két szent áll, ez számunkra fontos dolog” – mondta el portálunknak a konferencián előadó Martin Roos temesvári püspök, aki már három kötetet írt az egyházmegye történetéről és még további három készül. Eddig 1850-ig jutott el, a következő könyv Csajághy Sándor és Bonnaz Sándor püspökök tevékenységét mutatja be, az ötödik kötetben Trianonig, a hatodikben pedig napjainkig juthatunk majd el. A püspök atya felidézte, a török időkben, közel 160 évig az oszmánok kezén volt az egyházmegye, ekkor a hívek száma jelentősen megfogyatkozott. 1718 után újból kezdődött az egyházi élet megszervezése. Az akkori császári-királyi közigazgatás alatt nagy betelepítések folytak, így az egyházmegye nagyon színes képet mutatott. A másik nagy csapás Trianon volt, mikor három különböző országba kerültek az egyházmegye területei. A kommunista időkben a temesvári püspököt letartóztatták, a hívek nagy része kivándorolt a temesvári egyházmegyéből, 1992-ben 101 plébániát fel kellett számolniuk. „Így most szűkebb keretek között próbáljuk Szent Gellért örökségét továbbvinni. Kutatunk, mert érdemesnek tartjuk az egyházmegye történetét arra, hogy a fiatal generáció is megismerje, ebből erőt, bátorságot és reményt tudjon meríteni” – összegzett Martin Roos.

Sokszínű

Szent Gellért idegen földről, Itáliából érkezett Magyarországra, Velence környékén sajátította el a katolikus szerzetesség, illetve lelkészi szolgálat alapjait – magyarázta portálunknak Miklós Péter történész. Amikor a gondviselésnek, az isteni szándéknak köszönhetően hajótörés eredményeként Dalmácia partjainál találta magát, majd Magyarország földjére lépett, előbb bencés monostort szervezett, majd a nemrég kereszténnyé vált királyi udvarral került kapcsolatba. Az 1030-as években megalapította és megszervezte a Csanádi Egyházmegyét, melynek már akkor is sajátossága volt, hogy mind etnikailag, mind pedig felekezetileg heterogén régió volt. A korábban Ajtony territóriumának számító területen a magyarok mellett bolgárok, szlávok és görögök is éltek. Vallásilag a kereszténység két ágát, a bizánci és a nyugati latin kereszténységet egyaránt képviselték. A 16. század során a régió elnéptelenedett, és mikor az 1700-as évek elejétől újjászervezték az egyházmegyét, már a központi betelepítés eredményeként szintén mind vallásilag, mind etnikailag sokszínű terület jött létre. Éltek itt görög szertartású ortodox szerbek, románok és katolikus németek, magyarok egyaránt. A történelem úgy hozta, hogy a trianoni békediktátum eredményeként napjainkban is területileg és etnikailag egyaránt változatos az egykori egyházmegye – összegzett a történész.