Kertész Mihály Casablancája a Berlinale-en

A weimari köztársaságnak az 1933 utáni nemzetközi filmművészetre gyakorolt hatását mutatja be a 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a Berlinale retrospektív szekciója, benne Kertész Mihály klasszikus művével, a Casablancával.

A weimari köztársaságban filmtörténelem íródott - hangsúlyozta keddi berlini sajtótájékoztatóján

Dieter Kosslick

fesztiváligazgató. Tény ugyanakkor, hogy 1933 után a filmszakma több mint kétezer - javarészt zsidó származású - képviselője kényszerült arra, hogy például az Egyesült Államokban keresse boldogulását. A 2013. február 7. és 17. közötti seregszemle retrospektív szekciójában 33 alkotás szerepel: német nyelvterületen alkotó művészeknek az 1950-es évekig készült művei. A The Weimar Touch elnevezésű programot a tekintélyes német filmarchívum és múzeum, a Deutsche Kinemathek és a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) közösen gondozza. Látható lesz többek közt a frissen restaurált Komedie om Geld című 1936-os holland film, amely Max Ophüls munkája. Nem hiányozhat Billy Wilder klasszikusa, a Van, aki forrón szereti, illetve Kertész Mihály Casablancája sem. Kertész a Tanácsköztársaság idején ment Ausztriába, később Németországban is sokat dolgozott. Ebből az időszakból a legismertebb műve a Szodoma és Gomorra. A budapesti születésű filmes már Hitler hatalomra jutása előtt Amerikába ment, ahol Michael Curtizre változtatta nevét.