Pártfogásába vette a Somogyi régi Goethe-köteteit a Magyar Goethe Társaság + FOTÓK
2012. október 18., csütörtök
Johann Wolfgang von Goethe Színtanát fogadta örökbe a Somogyi-könyvtári alapítványi gyűjteményéből a Magyar Goethe Társaság a Somogyi-könyvtári Napon tartott felolvasóülés keretében. A társaság egyben védnökséget vállalt a bibliotéka régi Goethe-kötetei felett.
Idén áprilisban
Bernáth Árpád
professor emeritus, a Magyar Goethe Társaság alapító tagja mint a Szegedért Alapítvány díjazottja
Az ifjú Werther szenvedéseinek (Die Leiden des jungen Werthers) 1775-ös, második kiadását. Ekkor a professzor ígéretet tett arra, hogy a társaságnak gondja lesz a Somogyi gyűjteményében őrzött, muzeális Goethe-kötetekre. A könyv-örökbefogadáson a szervezetet
Horváth Géza
, a szegedi Germán Filológiai Intézet vezetője, a Magyar Goethe Társaság egyik alapítója tagja, valamint
Hegedűs Miklós
festőművész, a Színtan (Farbenlehre) 2010-es kiadásának fordítója képviselte. A mű megjelenésének kétszázadik évfordulója alkalmából ugyanis két éve újra lefordították és kiadták a német író és költő színelméletét összegző kötetet, miután a nyolcvanas években csak egy, a Színtanból részleteket közlő kiadás látott napvilágot.
Goethe színei
A Somogyi-könyvtár gyűjteményében több kiadásban is fellelhető a Színtan, az eredeti, 1810-es tübingeni kiadásból azonban csak a táblák maradtak fent. Az örökbefogadást hagyományosan koordináló Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője a Farbenlehre mellett más értékes Goethe-műveket is röviden bemutatott, mint például a 19. századi Goethe összes műveit, vagy a német szerző ismert figuráit acélmetszeteken felvonultató Goethe-Galerie-t. Horváth Géza az eseményen elmondta, az örökbefogadással amellett, hogy a társaság szellemi kapcsolatot vállal a művel, felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy ilyen becses értékek rejlenek sokszor a nyilvánosság számára ismeretlen helyeken. A Goethe-társaság először 1920-ban Vikár Béla kezdeményezésére jött létre, szerették volna Goethe szellemiségével a magyar és a német, illetve európai kultúra között a világháború által megnyirbált szellemi egységet létrehozni. 1996-ban Bernáth professzor javaslatára próbálták újjáalapítani a Magyar Goethe Társaságot, ezt azonban adminisztratív problémák miatt csak 2001-ben jegyezték be. Hegedűs Miklós elmondta, több évig tartott, míg rászánta magát a Színtan lefordítására. Annak idején Goethe munkája nagy visszhangot váltott ki, különösen is a newtoni színelmélettel szemben álló tételei miatt álltak hozzá elutasítóan, de a tudománytörténet mára elismeri az író meglátásainak különlegességét. Goethe a színek létrejöttét – akárcsak Arisztotelész – a világosság és a sötétség együttműködéséből, találkozásából, illetve harcából vezeti le. Érdekesség: az író élete végén minden művénél fontosabbnak tartotta a Színtant, büszke volt arra, hogy ő magát vélte az egyetlennek, aki tudta az igazat ebben a kérdésben – tudtuk meg Hegedűs Miklóstól.
Értesítők és könyvkincsek
A Somogyi-könyvtári Nap alkalmából idén is megkoszorúzták a könyvtáralapító Somogyi Károly mellszobrát, valamint ünnepélyes felolvasóülésre került sor a bibliotéka létrehozásának (1883. október 16.) alkalmából. Horniczky Anikó könyvtáros a gyűjteményben őrzött régi tanulmányi értesítőkről, illetve rajtuk keresztül a szegedi nevelés történetéről beszélt. Mint elmondta, a szegedi tankerület értesítői egy nagyon gazdag, ám mindeddig feldolgozatlan területet jelentenek. A Somogyi mintegy 1200 ilyen dokumentumot őriz, az értesítőkből képet kaphatunk egy-egy intézmény osztályairól, rendszabályairól és tanterveiről is. Kiderül például, hogy 1848 után milyen erőfeszítéseket tettek az anyanyelvű oktatás megszervezéséért a németesítéssel szemben. Szegeden nem csak a magánintézmények, hanem 1850-től a tanyai iskolák is egyre szaporodtak, így a nevelésügy területén országos hírnevet vívott ki magának a város, később pedig a gyorsírásoktatástól a kereskedelmi és ipari iskolákon, illetve a siketek és vakok intézetén át a Tanítóképző Intézetig sorakoztak a tanintézmények. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet a Somogyi egyedi vagy nagyon ritka és értékes könyveit szedte csokorba, köztük például a Revive Szegedin Liszt-kéziratot , Jean Paul Westhoff egykori drezdai udvari muzsikus, 1696-os nyolcvonalas kottáját, mely a világon egyedül a Somogyiban található meg, illetve a Karacs-féle római úttérképtekercset, mely sajátos formájában szintén egyedülálló. Szólt még sok más mellett a szintén nagy értéket képviselő Hortus Romanusról, a szinte egyidőben kiadott Biblia polyglottáról és a váradi Bibliáról, valamint József Attila, illetve Radnóti Miklós kézírásával ellátott kötetekről is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
