A Pongrátz testvérekre emlékeznek az Emlékpontban

Az örmény származású Pongrátz család hat fiútestvére fegyverrel harcolt az 1956-os forradalom idején a szovjet megszállók ellen. Ödön az idén lenne 90 éves, a Corvin-közeik főparancsnoka, Gergely pedig 80 éve született. Október 30-án, kedden 17 órától Kozma Huba, az ’56-os Történelmi Alapítvány elnöke idézi meg a legendás Corvin köziek emlékét a vásárhelyi közgyűjteményben, beszélgetőtársa Vincze Gábor, az Emlékpont történésze lesz.

Pongrátz Gergely

, a Corvin köz egykori főparancsnoka az 1982-ben megjelent könyvében így ír önmagáról. „1932. február 18-án születtem Szamosújváron. A magyarságtudatot és a magyar haza szeretetét szüleink belénk nevelték, és a harmincas évek végén a román gyerekek sokszor belénk verték. A háború befejeztével először Mátészalkára költözött a családunk, majd amikor édesapám hazajött, Soroksárra kerültünk, ahol édesapám kilenc gyermeke után 13 hold juttatott földet kapott és azon gazdálkodhatott. Én agronómus lettem, és csakis őrangyalomnak köszönhettem, hogy börtön nélkül megúsztam a közel 12 évig tartó kommunista rendszert. Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem, ahol bajtársaimmal és testvéreimmel én is részese lettem azoknak a harcoknak és tárgyalásoknak, amelyek a forradalom győzelméhez vezettek. Életem legnagyobb kitüntetése akkor ért, amikor október 30-án a corvinisták engem választottak meg főparancsnokuknak. 1956. november 28-án hagytam el Magyarországot.” Pongrátz Gergely a rendszerváltozás után haza jött, és itthon folytatta munkáját, küzdelmét az ’56-os események megismertetéséért, elismertetéséért. Ennek köszönhetően jött létre Kiskunmajsán hazánk egyetlen ’56-os múzeuma, melyről így vallott: „Hátralévő életem legfontosabb célja a kiskunmajsai ötvenhatos múzeum megnyitása után a nyári tábor és a kápolna megvalósítása, működtetése.” Pongrátz Gergely 2005. május 18-án hunyt el Kiskunmajsán. Corvin közi felravatalozása után az ’56-os Kápolnában helyezték végső nyugalomra. Emlékét és örökségét bátya, Ödön vitte tovább 2009-ben bekövetkezett haláláig.