Megszelídíteni az agyagot – egy vásárhelyi fazekas portékái + FOTÓK, HANG

A fazekassághoz kitartás kell, és nagyon kell szeretni, csak úgy lehet igazán jól csinálni, ha megtanuljuk legyőzni az agyagot – vallja Ambrus Sándor vásárhelyi fazekasmester, népi iparművész, aki hatvan-hetven alkotásával érkezett a Somogyi-könyvtár Hungarikum Fesztiválhoz kötődő tárlatára.

A kiállított Ambrus-darabok átfogják a vásárhelyi kerámiák teljes stílusspektrumát: láthatók a fehér alapon kékkel készült edények, a csúcsiak, a sárgásbarnászöld tabáni stílusúak, a zöldek pedig az újvárosiak – magyarázta portálunknak a mester. Szép munka valamennyi, s bár most vitrinben állnak, valaha mind használati tárgyak voltak. Egy gyártyamártó edényről a mester elmondja, rendkívül fontos eszköznek számított az 1700-as években, amikor még másként nem lehetett megoldani a világítást, gyertyát kellett önteni. A birkafaggyút beletették az edénybe, majd azt egy forróvízű üstbe rakták, mire a faggyú megolvadt. Egy gombra madzagot kötöttek, azt belelógatták, a faggyú rátapadt, és hidegvízbe mártogatták, hogy rádermedjen – így hízott a gyertya. Több ilyen edénynek is kellett lennie a tanyán, mert ha az egyik eltört, azonnal elő kellett venni a másikat.

Bugyiga és kalamáris

Megyünk tovább: locsoló. A padlózat földes volt a régi világban, homokkal leszórva, jó időben felszáradt, naponta többször is locsolták, hogy „portalanítsák”. Egy vizesedényen is megakad a szemünk, bizonyos bugyiga, ezt megmerítették, és a szopókán lehetett belőle inni. Ha már ivás: látunk egy butykost, ebben tárolták a pálinkát, a butellából pedig itták. A pereckulacsból bort fogyasztottak. A határban dolgozó férjének a parasztnéni rötykében vitte az ebédet. Különösen mutatós darab a kalamáris vagy tintatartó. A fazekas ezt rendszerint a környezetében levő írástudónak ajándékozta, akitől elvárta, hogy cserébe, ha hivatalos intéznivalója akad, ezért az edényért soron kívül, bérmentve segítsen neki – mesélte Ambrus Sándor.

Rakoncátlan agyag

Kérdezem, kedvenc darabot tud-e mutatni. Nem, mind a szívecsücske, meg hát nem is szeretné egyiket sem megsérteni azzal, hogy valamelyiket kiemeli… A vásárhelyi fazekasok nagyon kevesen vannak, jelenleg négyen élnek ebből a mesterségből. Fiatalok, ha tanulják is, nem tudják gyakorolni, mert nincs munkalehetőség. Így a jövő nincs biztosítva… – tudtuk meg Ambrus Sándortól, aki 1963-ban tanulta meg a szakmát, vagyis 49 éve végzi. „Kitartás kell hozzá és nagyon kell szeretni. Nem mindenki bírja a ’rakoncátlankodó’ agyagot megszelídíteni. A kudarcra nem szabad hátat fordítani: le kell győzni az agyagot” – summázza mestersége lényegét a fazekas.

Remekek és kötetek

A Somogyi-könyvtár a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közösen rendezett tárlatán Ambrus Sándor fazekasmester, valamint a Hódmezővásárhelyi Városellátó és Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Hímzőműhelyének alkotásai tekinthetők meg a bibliotéka első emeleti folyóirat-olvasójában augusztus 25-ig. A kiállítást a népi iparművészeti remekek mellett a Somogyi könyvtár néhány dokumentuma is gazdagítja, így egy kötetben fazekas alkotások sorakoznak. A könyvválogatás unikalitását jelzi, hogy a mester is talált benne olyan érdekes kulacsot, amilyet még nem látott. Hallgassa meg Ambrus Sándor fazekasmesterrel készített hanganyagunkat!