Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

2012. augusztus 31., péntek
Kétnyelvű feliratok Dél-Szlovákiából a Dugonics téren + FOTÓK

Szegedre érkezett egy szlovákiai kisebbségi nyelvhasználatot történeti szempontból bemutató vándorkiállítás, melynek első magyarországi helyszíne a Tisza-parti város. A 17. Élőnyelvi Konferenciához kapcsolódó A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában (1918–2011) címmel megnyílt tárlat egy hétig látható az SZTE Rektori Hivatal átriumában.

A kiállítást megnyitó

Sajti Enikő

történész, egyetemi tanár elmondta, Szlovákiában és Csehországban már több helyen megtekinthették az érdeklődők a 17 szöveges panelből és mintegy 30 tárgyi emlékből álló összeállítást. A tárlat alapja, hogy a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet felvállalta, hogy felméri a kétnyelvű feliratok állapotát, ebben a Diákhálózat munkája volt segítségére. A köztéri táblák, feliratok, helységnévtáblák, törvények a nyilvános nyelvhasználat sajátos formái. A kiállításon olyan tárgyak kaptak helyet, amelyek a legtöbbet mondanak a hétköznapi embernek a kétnyelvűségről.

A kétnyelvűség története

A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a prágai Károly Egyetem közös tárlata 1918-tól napjainkig mutatja be a dél-szlovákiai nyelvhasználat, illetve vizuális kétnyelvűség történetét. A kiállítás első paneljein egy rövid kitekintést láthatunk az Osztrák-Magyar Monarchia kétnyelvűségére vonatkozóan, tehát szlovák nyelvterületen magyar-szlovák viszonylatban megvalósuló kétnyelvűségről fotókat és a korabeli törvények szövegét – magyarázta Orosz Örs, az intézet munkatársa, a prágai Károly Egyetem doktorandusza, a kiállítás kurátora. A tárlat érdekessége, hogy történészek mellett jogászok is segítettek az összeállításában, így az egyes korszakokat elsősorban jogi szempontok szerint választották szét. Az első nagy időszak az 1918-tól 1938-ig tartó Csehszlovák Köztársaság, melynek jellegzetességeit, nyelvrendeleteit hét panelen keresztül mutatják be. Ezután a Tiso-féle fasiszta szlovák állam következik, melyben ugyan csak harminckét településen volt adott a kisebbségi nyelvhasználat lehetősége, de a Szlovákiában rekedt 68 ezer magyar kultúrtörténete számára ez is egy fontos időszak. Ezt követik a hontalanság évei, majd a ’48-tól ’89-ig tartó szocializmus. Az utolsó korszak pedig a rendszerváltás óta eltelt időszak – sorolta Orosz Örs.

Minden nap harcolni érte

Mint a kurátor elmondta, az egyes korszakokat nem lehet egyszerűen összehasonlítani. Az 1920-as években jóval engedékenyebb törvényeket az is indokolta, hogy Dél-Szlovákiában százezrével éltek olyan polgárok, akik az új állam hivatalos nyelvét nem beszélték. „Ennek ellenére 1918-tól napjainkig egy jóformán lineáris, illetve hullámzó visszafejlődés tapasztalható. Szeretnénk felhívni a figyelmet, és kiemelni azokat a pontokat, amik még a Tiso-féle fasiszta szlovák államban sem jelentettek problémát nyelvhasználati vonatkozásban, ma pedig gyakorlatilag nap mint nap harcolnunk kell érte” – így Orosz Örs. Ilyen például az útjelző táblák esete. A tárlaton láthatunk például egy, a ’20-as évekből származó irányjelző táblát, mely azt mutatta, hogy az egyes irányokban hány kilométerre milyen települések találhatók. A városok nevét természetesen két, de voltak olyan régiók, ahol három nyelven tüntették fel, ha az etnikai viszonyoknak megfelelően. Ezzel szemben nyolcvan évvel később, 2011-ben amikor a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom felállította a modern kori Szlovákia első kétnyelvű útjelző tábláját, a hatóságok 36 órával azután eltávolították, mondván, hogy törvényellenes. „Ezekre a furcsaságokra mindenképpen szeretnénk a kiállításban rámutatni” – összegzett a tárlat rendezője.

540 település feliratai

„A kiállítás mögött egy 2009-es átfogó nyelvhasználati felmérés áll, melynek során mintegy harminc egyetemista aktivistával, az úgynevezett Diákhálózattal (Szlovákiában és Csehországban tanuló szlovákiai magyar egyetemistákból álló szervezet) 23500 kilométert megtéve jártuk be Dél-Szlovákia magyarok lakta településeit, 540 falut és várost, ekkor sikerült amellett, hogy a jelenkori feliratokat (mitegy 16 ezret) dokumentáltunk, ráakadtunk néhány történelmi feliratra, táblára is, amik adott esetben máig az eredeti helyükön megtalálhatók” – mesélte tovább Orosz Örs. Ezeket a kiállítás erejéig sikerült a községektől, múzeumoktól, egyházközségektől kölcsönkérniük, ezt kiegészíti a kurátor saját gyűjteménye, hiszen gyermekkora óta kutatja a vizuális nyelvhasználat emlékeit, illetve a Fórum is rendelkezik egy kisebb kollekcióval. Egy táblát pedig a Szlovák Nemzeti Múzeum magyar osztályáról kölcsönöztek. A tárlatot az augusztus 30-ától szeptember 1-jéig tartó 17. Élőnyelvi Konferencia keretén belül mutatták be. A szervezők (az SZTE Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszéke, illetve Angoltanár-képző és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke) a szociolingvisztikai kutatások nyelvszemléletét és módszertanát állítják a tanácskozás középpontjába, mert úgy érzik, szükség van a párbeszédre a szociolingvisztikai kutatások művelői között abban a kérdésben, hogy a mostanság alkalmazott kutatás-módszertani eljárások milyen szilárdságú nyelvelméleti alapokon állnak, milyen implikációk, előfeltevések, esetleg axiomatikus igazságok elfogadása esetén van joga a szakembernek ezekkel a metódusokkal élni.

SZTE Orosz Örs vizuális kisebbségi nyelvhasználat Szeged 17. Élőnyelvi Konferencia Szegedi Tudományegyetem Fórum Kisebbségkutató Intézet

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo