Thealter blog - ötödik nap + FOTÓK

Az áldozatkaszkadőr fiú rendőrségi helyszíneléseken átvezető élet-halál kérdést feszegető problémái, a szándékosan otthon hagyott cserenadrág, sushi vagy nem suhi. Ez itt a kérdés? Nem igazán, inkább az, hogy honnan kerültek ezek ide?

Este színházba megyünk

"Előadásról senki sem beszél Vajaskenyéren sonka halszelet Pohárka pezsgő vermut többet ér" (Baka István: A Nagyszínházban)

Ha egy darabban a férjét megmérgező anya hozzá akar menni sógorához, ha ennek az anyának történetesen még egy fia is van, pláne ha ez a fiú aztán visszamérgez, könnyen eszünkbe juthatnak más előadások is. A TÁP színház meg amúgy is olyan "kőszínház szerű". Az áldozatkaszkadőr fiú rendőrségi helyszíneléseken átvezető élet-halál kérdést feszegető problémái, a szándékosan otthon hagyott cserenadrág, sushi vagy nem suhi. Ez itt a kérdés? Nem igazán, inkább az, hogy honnan kerültek ezek ide? Ezek, akik sushit zabálnak, aztán pisztollyal fejbe lövik egykori osztálytársukat, ezek, akik nem visznek az uszodába cserenadrágot. A válasz persze tök mindegy, már benne vagyunk a Hamlet sodorban, a fiú kicsinálja anyját és a gonosz mostohát, most őket kell áldozatkaszkadőrnek eljátszani, aztán jön a finálé, dalolás Mojszejev módra, és mehetünk. Hamarabb is beadhatta volna azt a mérget, egyáltalán nem bántam, hogy végre elszánta magát.

Értő kritika itt.

Emlékszel e a színházra?

"Kis madaraim kalitkába zárnak." (Petró János: Szobájában fekszik)

Éjszakára a sushi vagy nem sushi kérdés helyét átvette a hamburger. Igaz, hogy itt már nem kérdés volt, hanem válasz, a világ egyik felén szombat délelőtt minden kilenc éves gyerek a McDonald's-ba megy. Persze a világ másik felén élő kilenc éveseknek is van ebben az időben dolguk, labdát varnak vagy éppen megerőszakolják őket. Rodrigo Garcia megírta a tutit. Elege lett az észak-amerikai globális fizikai, szellemi és politikai szemétből, mert valljuk be, ki nem látott még Mcdolald's hamburgeren vegetáló hajléktalant. Mindegy, hogy Argentína, mindegy hogy Magyarország. Jár a kizsákmányolás, a hamburger zabálása törzsi rítus. Hiába lőtte szét az Összeomlás című film bekattant hőse méltó felháborodásában a gyorséttermet, mert nem olyan hamburgert kapott, mint amilyen a képen volt. Egyetértünk, rohadt köcsög multiszemét műanyag, aztán csak azt zabáljuk mi is. A szájunk szélén folyik le a mindenhol egyforma ízű ketchup, esszük a három perc alatt szikárszarrá száradó sült krumplit, és a fel nem tett kérdésre is van válaszunk. Ugyan már, Grotowski, ugyan már Pina Bausch, ember gondolkozz már, mindannyian pénzt kaptak. Művésznek érzed magad huszonöt évig, a huszonhatodiktól már csak a pénz számít. Mindezt a késő éjszakai órákban egy igazi multikulti előadás, argentín szerző, román rendező és magyar színész, köpi hamburger falatokkal és nyállal vegyítve, egyenesen a pofánkba. Harsányi Attilára bemenni már nem nagy kockázat, olyan mint a happy meal, nem veszíthetsz, tudod hogy mit kapsz. Taps, rajongás, elgondolkozás. Aztán kimész a szegedi éjszakába, felnézel az égre: a k..va életbe, de megennék egy dupla sajtos mcroyalt. Két darab marhahúspogácsa, ömlesztett cheddar sajt, kapros savanyú uborka szeletek, friss hagyma, ketchup, mustár szezámmagos zsemlében. Garantáltan ugyanaz, mint Buenos Airesben vagy Bukarestben.

Petró János